Szerelmes, házasságot igazivá tevő, kosztümös.

Lady Pandora Ravenel alapvetően nem szereti a házasság intézményét. Egyrészt, nemes lányként kevés esélye van szerelemből házasodni, pedig a családban már több példán is látta, hogy sokkal boldogabb egy feleség, ha szereti is a férjét, nem csak a nevét és a vagyonát választotta. Másrészt, a kor szokásainak megfelelően minden, ami az asszonyé, egyben a férjéé is. Pedig Pandora társasjáték vállalkozása éppen kezd beindulni, és nem áll szándékában azt egy férfinak sem átengedni. Sógornője beszéli rá, hogy vegyen részt a báli szezonban, és a különc lány hamar kompromittálja is magát. Barátnője elhagyott fülbevalóját keresve beakad egy bútorba, ahonnan a nőcsábásznak tartott Gabriel St. Vincent rángatja ki. A társaság meg azt hiszi, rajtakapták őket. Nősülni kell! Pandora kapásból nemet mondana, de a férfinak megtetszik a lány, aki olyan más, mint a többiek. Lehet, ő a neki való nő?

Lisa Kleypas jól csinálja, amit csinál. A történelmi romantikus regények egyik királynője, aki jókora családregényeket ír. Ahogy pedig most divatos az univerzumépítés, még erre is odafigyel. Erre pont ez a regénye a jó példa. Hogyan? Gabriel a Wallflowers sorozat egy kötetében összejött párosnak a fia, aki most e másik sorozat hősnőjében találja meg az igazit.

Ha már két sorozatot így összekapcsol ez a rész, érdemes megnézni, kell-e előismeret. Vannak utalások. Megint látjuk azokat a szereplőket, akik már boldog házasok. Az ő történetüket azonban nem kell ismerni, hogy ez a rész élvezhető legyen. Pl. abból a másik sorozatból még nem olvastam Gabriel szüleinek történetét, de nem hiányzott. A Ravenel sorozatból olvastam az előző kettőt, és nem sok pluszt jelent.

Egy dolog van, ami már inkább előre mutat: a doktornő és a fiatal nyomozó újabb feltűnése, akik majd egy későbbi kötet hősei lesznek. Nekem már most ők a kedvenceim.

Talán azért is, mert nem érzem úgy, hogy bármi újat kaptam volna. Kleypas egy stílusban alkot. Van a férfi, akinek már van múltja. Ez igazság szerint csak azért kell, hogy már hajlandó legyen nősülni és képzett csábító legyen. Mert a nő ártatlan sok értelemben, és a csábítás része az is, hogy az érzéki gyönyörökbe bevezeti a férfi.

Olyan kiszámítható a násztánc, ahogy az ellenkezés szenvedélybe fordul, aztán meg sem állnak egy papig. Azon már inkább gonoszan és cinikusan nevetek, hogy milyen félelmeik vannak magukkal és a friggyel kapcsolatban. Ok, Pandora története be van ágyazva egy családi történetbe, azt át tudtam érezni. De ahogy Gabriel a szexuális fantáziái miatt tart attól, hogy tisztességes nő nem tudja kielégíteni… Most komolyan, Kleypas kísérletezget Christian Grey viktoriánus megfelelőjének megalkotásával? Hát, Gabriel nagyon messze van a szürke árnyalataitól. Én meg szánalmasnak tartom ezt az egész vonalat.

Bár tény, az ilyen regényekben rendszeresen problémám, hogy nem tudom elhinni, hogy ezek az emberek tényleg egymásba szeretnek. Itt még jóformán egymás nevét sem tudják, aztán máris a jegyesség a téma. Alig ismerik meg egymást, amikor már házasok és a szenvedély, a szex lesz a közös nyelv. Nem Kleypas a legrosszabb ilyen szempontból, itt legalább minimális utalások vannak arra, hogy más is leköti őket a másikban, mint a testi adottságaik. De már tartok ott az egész zsáner kapcsán, hogy inkább erotikus nyálregénynek bélyegzem őket, mint szerelmi történetnek. Keresem a kivételeket, de ez nem az.

Kleypas a szokott karaktereket, a szokott konfliktusokat és természetesen a szokott végkifejletet szállítja. Aki szereti, nem ez a regény ábrándítja ki a munkásságából.

Kleypas: Ördöngös tavasz – Mint történelmi romantikus: 65% a történelem csak háttér, a románc nyálas, de jó sorozatrész.

Szubjektíven: 30% ki vagyok már ábrándulva. Szerelem és vágy összemosása, csak románc.