Fülszöveg:
Nick Gentry egykor hírhedt bűnöző volt, majd csatlakozott London elit nyomozóirodájához a Bow Streeten. Legújabb feladata megtalálni Charlotte Howardot, egy különc gróf szökésben lévő gyönyörű menyasszonyát.
Csakhogy mikor Nick találkozik Lottie-val, kettőjük között fellobban a láng, nem tudnak ellenállni a perzselő vágynak, és botrányos megállapodást kötnek, ami mindkettőjüket veszélybe sodorja…
Szerintem:
Az előző rész után, bevallom, nem ezt vártam. Hol van a beígért
könnyed csibész? Amikor a nővérét ismertük meg, Nick/John egy életvidám bajkeverő volt magához való ésszel. Most meg hirtelen agyonnyomta a múltja.
Talán ezzel is lenne érdemes kezdeni. A sorozat minden részében hasonló férfi lett a főszereplő. Akik súlyt cipelnek, akik a múltjában trauma feszül. Akik jó emberek, de a környezetük keményebbnek, zordabbnak látja őket és csak a nagy Ő fedezi fel a másik énjüket. Nick korábban nem ilyennek látszott, de Kleypas átírta ilyenre.
Amit megtudunk róla, az a lelki küzdelme azért, hogy leküzdje a valódi Nick halála miatti bűntudatát és gyászát. A lázongása, hogy ne kelljen cipelnie a születésével járó felelősséget. Vagyis, ő egy nemes birtokkal és emberekkel, akik tőle függenek. Csak ő erre nem érzi képesnek magát, de most elkezdi a sógora erre terelni, és ott lesz Lottie is, hogy megadja a végső lökést. Nem pontosan ugyanaz a történet, mint az előző részekben, de ugyanaz a mechanika a jellemben. A múlt leküzdése, hogy szerető férj és felelős férfi legyen.
A női főszereplő a szememben kissé vegyesre sikerült. Merész, küzd magáért, de a végére a bonyodalom kedvéért olyan döntést hoz, mintha IQ-ja nagyját elvesztette volna. Húgáért menni egyedül? Jobban nem is lehetett volna csapda. Azért szerethető volt, és tényleg miatta kapta össze magát Nick, de annyira tud zavarni, amikor egy különben okos és logikus nő a regény kedvéért ilyen helyzetekbe kényszerül. Lottie sokáig megmentette magát, a végére meg jön egy ilyen helyzet? Annak idióta megoldását nem is említve. Az emberrabló öngyilkos lesz. Komolyan, amikor elmesélte, el se hittem. Nem tudom, lehetett-e volna ezt egyszerűbbre írni. Nem nagyon.
A krimi is hiányzott – ez inkább románc. Nick meglátja Lottie-t és onnantól kezdve minden zárójelbe kerül az életében. Az lesz a legfőbb mozgatója, hogy megszerezze. Ilyenkor mindig zavar az is, hogy mennyire a semmire alapozzák ezt a nagy érzelmet. Látta, de mit tudott akkor róla? Semmit, de már akkor imádja. Lottie legalább kap egy kis időt, hogy lásson is valamit a férfiból, mielőtt jön a mindent elsöprő szerelem.
Elkalandoztam. Nick is nyomozó, nagyon sorok között egy ügyet kezel is, de nincs rendesen megírva. Vagyis, ez már nem krimi. Némi humor kárpótol – a kedvencem Nick nővérééknél a 2. gyerek születése, az előzőből vett elemmel most is megnevettetett. Vagyis, a férj jobban kikészült, mint az éppen szülő feleség. Nick meg rádöbben, hogy Lottie szülésekor ő se lesz különb. Ilyesmi kellett volna több, vagy az a bizonyos csibészség, amit Kleypas bele sem vett Nick jellemébe. Sajnálatomra.
Ez a leginkább erotikusba hajló rész is – nem is tudok mit kezdeni Nick szexuális hátterével és amit így beépít a szerző. Vagyis, a férfi évekig egy kurtizán tanítványa és mindenféle nemzet szexuális szokásaiban ki lesz nevelve. Még olyan jelenet is van, amikor tantrikusan szeretkezik a feleségével, aztán még kisebb előadást is tart róla. Ahhoz képest, hogy micsoda fóbiái voltak a börtönhajó miatt, Lottie mellett tanár bácsisra vette Kleypas és egyszerűen fura így.
A stílusában különben nincs változás. Ez is egy női bestseller, sok érzelemmel és szenvedélyek megragadásával. Túl vannak gondolva az érzések és viszonyok. Csajos. Felszínesen szórakoztató, amin lehet vigyorogni, és leköt, amíg olvasom. De mélyebb élmény nincs benne, nem is akar lenni benne.
Ha össze akarnám fogni, a szórakoztató és buta elemek váltakozása jellemzi végig. Vannak ötletei, de jó párat bután és egyszerűen lecsap. Vagy, talán úgy kellene írnom, hogy nem egyszer keltett bennem összecsapott érzetet. Ettől még szórakoztató, csak olyan… hiányérzetes.
