Kamaszos, első szerelmes, iskolás.

Lara egyike az elsősöknek. Finn már másodéves a középiskolában, és az életét nem könnyíti meg, hogy az anyja is itt tanít. Véletlenül futnak össze, amikor a fiú büntetésből a folyosón ül és segít a lánynak eligazodni az iskolában. Megtetszenek egymásnak, de mindkettőnek ez az első alkalom, hogy az ellenkező nem egy képviselőjével többet szeretne, mint barátságot. Az első randira elhívni, elmenni is nagy lépés nekik, miközben a barátok próbálnak segíteni a maguk módján: tippek egy videóból, baráti csevej. Ám pont a barátok lehetnek azok, akik miatt kisiklik a pár ismerkedése. Mert mi van, ha a legjobb barátnő azért búslakodik, mert a

legjobb barát csúnyán bánt vele?

A borítóból és a fülszövegből próbáltam rájönni, hogy miből kellett volna rájönnöm, hogy ez mennyire kiskamasz regény. Hát… a fülszöveg sejteti, hogy eléggé fiatalok a szereplők, de azért nem annyira, mint ahogy meg van írva a történet.

A gondom többek között, hogy igencsak gyerekek még ezek a szereplők. Mondjuk, 14-15 évesen nem is kell, hogy felnőttként viselkedjenek, de tényleg ennyire naiv az elején mindenki? Nem egyszer az jutott eszembe, hogy éppen csak nem azon a szinten vannak, hogy Finn meghúzza Lara haját, hogy így jelezze neki, hogy tetszik neki a lány. Túl sok minden miatt illene ez a történet még kisebbekre is.

Az egyik, amilyen gyerekesen viselkednek a szereplők. Hatalmas ügyet jelent nekik, hogy egyáltalán szóba álljanak egymással, és egy fagyizás is olyan előkészületeket igényel, mint egy romantikus komédiában, amikor a nő kiforgatja az egész szekrényt és millió meg egy ruhát felpróbál, mire elindul a találkára. Önellentmondás is, hogy valahol rendben van, hogy kiskamaszként az első szerelemmel még ennyire esetlenek, de akkor is utáltam olvasni. Ebből már annyira kinőttem, és itt annyira gyerekesen van tálalva, hogy az már taszított.

Az külön rátett egy lapáttal, hogy néha meg nagyon olyan témát dobnak be, amihez tényleg fiatalok. Az nekem visszás, hogy kezet fogni alig mernek, de már megvan az oktatás, hogy hol van az óvszer? Mintha egyszerre lennének még gyerekek, meg nem is.

Hiányoltam, hogy nincs igazi konfliktus. Megtetszenek egymásnak, összejönnek. A nagy veszekedés egy annyira ostobaság, hogy a szemem forgattam már akkor, amikor olvastam. Most meg pláne. Már itt is leképezi a szerző a nyálregény tipikus szerkezetét, csak a cselekményben gyerekekre lebontva. A nagy veszekedés a barátaik miatt lesz, és a nagy gesztussal békülés egy nyilvánosan előadott dal. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy Struck ezzel ráneveli a kis olvasókat a tipikus romantikus regényekre.

A szereplők is olyan semmilyenek. Rendesek, helyesek és pont. Nincs is mit elmondani róluk. Gyerekesnek érzem a konfliktusaikat. A kamaszlány lerázná magáról az érdeklődő apját. A kamaszfiú próbálja megemészteni, hogy az anyjának lett egy kapcsolata és kivel. Megint csak az, hogy ez a saját fejemmel nagyon gyerekes. Hány évesnek kell lenni, hogy ez lekössön? Szerintem nekem már 10 évesen is túl gyerekes lett volna.

Mindezt megkoronázza egy annyira gyermeteg nyelvezet, hogy helyenként már kínomban nevetgéltem rajta. Minimális szókincs, buta és naiv párbeszédek. Abból jó sok van, mert ez belső monológokból és párbeszédekből állt, szinte naplóregény.

Talán csak annyi erőssége van, hogy a szereplők érzelmeinek hevessége átjött belőle. Kamaszok, akiknek ez még mind a világot jelenti. Nekem meg kell valami felnőtt olvasmány!

Struck: A fiúk hülyék. A lányok is… - Mint ifjúsági: 40% a romantikus regényekre ránevelés kicsiben. Történet, szereplők is.

Szubjektíven: 10% kiszámítható történet, béna párbeszédek. Annyira unom már ezeket…