Nyomozós, bűntény megakadályozó, családi konfliktust rendező, rendőrös.

Brezan alezredes elfoglalt ember, duplán is. A szakmája, a rendőri munka a hivatása is, megszállottan képes dolgozni. Ugyanakkor a gyerekeiért bármire kész apa is, aki előteremti a pénzt, ami külön órákra, nyaralásra, stb. kell. Egy egri konferencián egy csinos özvegy találja meg egy rejtélyes esettel: valami nem stimmel a férje halála körül. Hazatérve egy régi barát kéri a segítségét, aki érzi, hogy a bankjában valami történni fog. A felvételeken ott az özvegy meg a férje, aki elvileg 3 éve halott. Ha mindez nem lenne elég zavaros, képbe kerül egy bérgyilkos is. Brezan osztagának lehetősége nyílik, hogy most még azelőtt tegyenek valamit, mielőtt a bűn megtörténne. A csapat összeáll: már csak ki kell találni, mire készül a büdösbogár meg a fekete özvegy, míg Brezan a családi békét is újjá kell, hogy építse.

Ezzel a kötettel Garamvölgyi László Réti László nyomdokaiba lép, mi pedig köszönthetünk egy újabb magyar krimi szerzőt, akinek saját tapasztalatai vannak a rendvédelmi erők belső működéséről. Van, amit még emésztek a kötetből, de a benyomásaim összessége pozitív.

Ami elsőre szinte megütött, a szerző stílusa. Nehéz megfogalmazni, mert igazából nincs gond vele. Egyedi, egy más hang. Nem olyan, mint a tucat krimi, amiből nem lehet rájönni, kit olvasol, mert annyira egyforma minden. Nem szépeleg, de itt a nyelvhasználat megy a cselekményhez, így ezzel is meg vagyok békében. Mégis, közel a regény feléig tartott, amíg ráállt az agyam és nem éreztem furcsának.

Viszont, a magyar helyesírás egyes szabályai írásban megjelenve fájnak. A keresztnevekben például a kiejtés elve érvényesül. Ha elvetemült módon a gyerekednek angolszász nevet adsz, nálunk nem Catherine lesz, hanem Ketrín. Vagy nézzünk ismertebbet? Samantha nálunk Szamanta. Ugye, milyen rossz nézni is? Erről nem Garamvölgyi tehet, de akkor is utáltam látni az olyan neveket leírva, mint a Májki.

Ha már nevek, ezekkel különben is szenvedtem. Mondjuk az, hogy a Szilveszter nevű informatikus beceneve Stallone, rendben. A Kocsistibi ebben a formában már nem annyira. Azon meg töröm a fejem, hogy Brezan neve vezetéknév, becenév, vagy micsoda?

Szerencsére ez a regénnyel a legnagyobb bajom, birkózom a nevekkel. A cselekmény viszont pörög, vannak fordulatok és érdekes a megközelítés is. Nem a bűnesetet nyomozzák ki, hanem megelőzni igyekeznek azt. Ugyanúgy nyomozó munkával és rendőri eszközökkel. Több szálon haladnak az események, és ezek fokozatosan érnek össze. A végére nagyon kikerekedik, hogy a látszólag összefüggéstelen események is hogyan tartoznak össze.

Azért külön jár a pont, hogy a bankügyi csalás is el lett magyarázva úgy, hogy még én is megértettem, noha ez messze esik az érdeklődésemtől.

Megkedveltem a szereplőket, a rendőrségen és a családban is. Garamvölgyi nem viszi túlzásba a jellemzéseket, inkább a tetteik jellemzik a szereplőit. Alapvetően a rendőrei tiszteletre méltó emberek, akik ezzel-azzal küszködnek.

Mert van egy közös pont, ami a végére fájóan nyilvánvaló lett. Aki komolyan veszi a rendőri munkát, annak a magánélete komolyan sérül. Ez okozza Brezan házassági gondjait – amelynek a megoldása különben röhejes. Elmennek a paphoz, aki megállapítja, hogy amíg szeretik egymást, nem lehet nagy gond és meg kell fogniuk egymás kezét. Komolyan? A többi rendőr szereplő, legyen nő vagy férfi, fiatalabb vagy idősebb, szintén szóba fogja hozni, hogy a párjaik mennyire nehezen viselik, vagy elmennek az időbeosztásuk miatt.

Az nálam különben érdem, hogy a nyomozás és a magánéleti szál is lekötött.

Ha jól láttam, Garamvölgyi megírta a folytatást is, vagyis össze lesz még rántva a csapat, és lesz más ügyük is. Örülök neki, ez kezdetnek korrekt volt!

Garamvölgyi: Bérgyilkos Budapesten - Mint krimi: 75% a nyelvhasználata egyedi. A történet bonyolódik. A szereplői emlékezetesek.

Szubjektíven: 70% nehezen állt rá az agyam a stílusára, a nevekre, de a történet tetszett.