Fülszöveg: 

Tetszetős ​otthonaival és fákkal szegélyezett utcáival, az Ansley Park a legvonzóbb környék Atlantában. Ám az egyik ragyogó házban, egy tini elegáns szobájában kegyetlenül meggyilkoltak egy lányt. Az előszobában pedig, a lány riadt édesanyja áll, törött üvegek között – puszta kézzel ölte meg a lánya támadóját.

Will Trent, a Georgia-i nyomozó iroda detektívje csak egy politikai szívesség miatt van itt, a gyilkossági helyszín az atlantai rendőrség illetékessége. Trent azonban hamar észrevesz valamit, amit a rendőrök elmulasztottak: valamit a vér nyomában, egy törvényszéki bizonyítékban és az idegsokkos anya szemében. Perceken belül átveszi az ügyet, és egy másikat csap hozzá. Biztos benne, hogy még egy tini eltűnt, és a gyilkos szabadlábon van.

Tünékeny nyomokkal felszerelkezve, és egy olyan rendőrnő partnerrel, aki személyes okok miatt utálja, Trentet mindenütt ellenségek veszik körül. És olyan érzés gyötri, hogy az az ügy, amely a legjobb házakban kezdődött, gyorsan és mélyrehatón tör utat tökéletes életek tönkretett romjain, ahol dühös emberi démonok bukkannak fel.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy most nem esett jól, hogy az össze-vissza kiadás miatt

Will Trent történetét is ide-oda olvasom. A bűnügyben nem zavaró, de a magánéleti szálakban nagyon.

A Vinton kiadónál már ott tartunk, hogy Will elvált Angie-től, és készül újra megházasodni, a szerző másik sorozatából ismerős Sarah-val. itt viszont Angie és Will még pár, esküvő előtt. Olyan fura így, mert keresem benne az érzelmeket, későbbi benyomásokat, amit utólag beletettek ebből a kapcsolatból.
Az igaz is, hogy Angie már itt sem szimpatikus, és nem tetszik, ahogy Will-lel bánik. Rendben, Angie sérült, de akkor sem fair, ahogy másokkal bánik. Sokat látok belőle Lenából, és őt sem szerettem.

Will pedig egészen tragikus figurává kezd nőni a szememben. Annyira sebzett, annyira kívülálló. Ő egészen másképpen reagált a gyerekkorára, mint Angie. Egyik sem tűnik egészséges feldolgozási módnak. De Will nem árt másoknak, ő segíteni akar. Érzelmi szinten vannak gondjai, de ő jó ember lett. Ha ő bánt valakit, az saját maga.
Érzékeny, intelligens, jó rendőr. Most annyira kezdem átérezni a karaktert, hogy kedvet kaptam a rá épülő tv-sorozatba is belenézni. Az kifejezetten tetszett, hogy az egyénisége miképpen jelenik meg abban is, ahogy nyomoz.

Ha már szereplők, ki kell emelni, hogy ez az a rész, amelyben színre lép Faith. Nagyon erős, szimpatikus női alak, aki akár saját sorozatot is elbírna. Ez a társsá válás története, és bírtam, ahogy Slaughter építi a nő alakját és a barátságát, munkakapcsolatát Will-lel. Itt is áll, hogy a későbbiek ismeretében érdekes volt, hogy kezdődött az ő történetük.
Emberi, ahogy a kezdeti előítéletek megdőlnek, ahogy Faith szerintem már most többet megért Will jelleméből, mint amit Angie-ből kinézek, pedig vele közös a múltjuk.

De Slaughter azért is jó, mert mellettük szépen építi a mellékszereplőket. Szót is ad nekik, rájuk épülő fejezetet, így az ügyben levő gyanúsítottak, áldozat, család is közelebb kerül hozzánk.
Slaughter lélektanban erős regényeket ír, ez is az.

De most a krimi is jól sikerült, nem csak az viszi el, hogy a szereplők milyen fejlődésutat járnak be. Logikusan, értelmesen vannak követve a nyomok. A rendőri munka kellékei felvonulnak: a bizonyítékok, vallomások, elméletek és utánajárás mind megjelenik.Azt pedig már említettem, hogy Will nyomozati módszere is tetszett.
Kellően fájdalmas, fordulatos az eset, le tudott kötni végig.

Jól követhető, világos, olvasmányos a regény. Nem mindig szeretem Slaughter stílusát, de ennek a történetnek kifejezetten jól állt. Most megvolt az arány az izgalmas cselekmény és a mélyen ábrázolt lélektan között.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ki lesz a gyorsabb. A Vinton meséli tovább Will és Sarah, vagy a Művelt Nép a Will – Angie korszakot.