Speciális iskolás, rejtélyes, varázs fegyveres, útkereső.

Megaira a középiskola után nem tudja, hogyan folytassa. A nevelő anyja azt várja tőle, hogy menjen egyetemre. A lányt azonban egyik iskola sem vonzza. Viszont, egy kiállításon meglát egy harci tőrt. Nem tud neki ellenállni, meg kell szereznie. A tőr hozzá kerül, majd egy meghívót is kap egy válogatóra. Kiderül, hogy van egy titkos rend, emberekből, akik többek embereknél. A lelkük más, gazdagabb, így képesek kapcsolódni olyan fegyverekkel, melyeknek személyiségük van és alakot is tudnak ölteni. Megaira tőre is ilyen – a farkas alakot felvenni képes kris már nem egyszer mentette meg a lány életét. Megaira a lövész legjobb barátjával, Tonyval vág bele a képzésbe, bár komolyan szenved attól, hogy nem képes másokat bántani. Kijelölt tanára, Christopher pedig nagyon rá akarja venni. De az iskolában nem ez az egyetlen titok…

Pályakezdő regény, így lehetünk elnézőbbek vele. YA fantasy, ami egy könnyedebb zsáner, nem kell annyira passzolnia benne a dolgoknak, mint amit egy krimiben elvárok. De különben sincsenek nagy gondok, lehetőséget bőven látok ebben a történetben.

Talán kezdjük azzal, ami tetszett benne. Maga az ötlet. A fegyverek, melyeknek személyiségük van és egy hordozóhoz kapcsolódnak. Párat már meg is mutatott belőlük a szerző, és talán azért, mert a Bleach világában is imádtam, hogy az egyes kardok mire képesek és milyen karakterük van, itt is elszórakoztam ezeken.

Az iskola is tetszik, az mindig tartogat lehetőségeket, amikor egy speciális csoport képviselői zárt térbe kerülnek, és egyszerre kell versengeniük és barátokká kovácsolódni. Az edzéseket is bírom, én kifejezetten üdítőnek találtam Christopher keményebb stílusát. Harcosokat képeznek, minek is kellene pátyolgatni őket?

Azért is jókora piros pont jár, hogy nincs szerelmi szál beleerőltetve. Ugyan itt vannak azok a  karakterek, akik egy másabb történetvezetéssel a romantikus szálak lehetnének: a legjobb tanuló Jack, vagy a legjobb barát, Tony – de a hősnő esze szerencsére nagyon nem azon jár, hogy kit szeressen. Koncentrál a feladatára és a világ megismerésére, amibe belecsöppent.

Az is egy jó ötlet, hogy Meg teljesen kívülálló, és vele együtt tanulhatja meg a világ szabályait az olvasó is.

Ám most etetem kicsit a gonosz farkast is a vállamon. A világra még ráférne a kidolgozás. Már ott fura a dolog, hogy miért képezik ezeket a fegyvereseket, és mi lesz a dolguk a végzés után. Azt várják tőlük, hogy démonokra vadásszanak? Vagy testőrök lesznek? Ilyen sztori is került bele, hogy védtek meg egyszer egy királynőt egy küldetés keretén belül.

De említhetném a fegyverforgató családokat – éppen csak említve vannak. Se kapcsolati háló, se valami keret nekik. Vannak, a sarjaik itt tanulnak és pont egyelőre.

Bár vannak eltalált karakterek – Christopher a kedvenc, neki több színe van és jókat mosolyogtam a mocskosabb húzásain – a legtöbben alig lépnek színre és nincs még igazán karakterük. Tony pl. milyen azon túl, hogy Meg legjobb barátja? Meg sem lett még igazán hősnő. Álszent dolognak érzem, hogy mennyire ódzkodik a dolgoktól. Nem csak fegyverrel lehet harcolni, meg hasonlók. Akkor miért pont egy ilyen iskolába kötött ki? Ha Mark Lawrence harcos iskoláját nézem egy másik sorozatba, ott volt több tagozat, ahol mindenki megtalálhatta a neki megfelelő irányt. Itt viszont egyértelműen ölni és harcolni tanulnak, és Meg nagyon nem illik ide a hippi hozzáállásával – még akkor se, ha értem az erőszakmentes üzenetet. Szerintem is inkább kommunikáljunk előbb, mint üssünk.

Stílusban is van hova fejlődni – egy-egy szóismétlés, visszatérő szófordulat a végére zavart is.

Folytatása van, az még biztosan kap egy esélyt. Kezdésnek elment.

Fróna: Fegyverek Háza - Mint YA fantasy: 60% kalandos, alakulóban levő sorozatkezdet, romantikát mellőzve.

Szubjektíven: 55% lehetőséget látok benne többet is, de még sok a hiányérzetem. Mi lesz ez?