Családot mentő, harcos, űrlényes.

Quinn McKenna mesterlövész, elit katona. Egy kolumbiai küldetésen egy drogbáróval kellene végeznie, amikor egy űrhajó csapódik be mellettük. Abból egy lény kerül elő, ami mindennel pillanatok alatt végez. McKenna felméri, nem csak a lény ellen áll vesztésre, de a sereg is tenni fog azért, hogy senkinek ne mondhassa el mit látott. Biztosítékként a lény karpántját és sisakját a postafiókjába küldi. A sereg valóban eltussolna mindent, és McKenna őrültek házába kerülne. A lény azonban kitör a laborból, mészárlást rendez, és az őrültnek nyilvánított katonákkal és egy tudóssal kiegészülve McKenna a nyomába ered. Jó oka van rá: a csomag a fiánál kötött ki, aki már el is kezdte feltörni a rendszerét. A lény, és egy még veszélyesebb ragadozó már érkezik, hogy Rory McKenna intellektusával fejlessze magát. A Dilisek és McKenna ezt azonban nem hagyják, bármin is kell átverekedniük magukat.

Filmből regényt írni nem lehet hálás feladat. Alapvetően ragaszkodni kell ahhoz, ami a moziba belekerült, miközben mégiscsak hozzá kell tenni dolgokat. Azt mi értelme lenne elolvasni, ami pontosan ugyanaz, mint a mozi? Akkor a forgatókönyvet kell kiadni és pont. A jó film alapján készült regény értelmesen tudja bővíteni a filmen látottakat.

Ez a kötet már csak azért is érdekes, mert ez a Predator-film elég megosztóra sikerült. A keménymag, akik már Arnolddal a dzsungelben szörnyetegre vadásztak képzeletben, rosszul viselték a változtatásokat és a franchise új irányát. Ugyan úgy volt megírva, hogy akár új filmek is követhessék, túl sokaknak nem tetszett és nem is lett új rész.

A regény így két szék között találhatta magát: a filmhez hűnek lenni és mégsem, hogyan lehetne? Nem is próbálkoztak ezzel az írók, hanem a film alapján írták meg a regényt. Nincs plusz jelenet, plusz értelmezés, még a szereplőkről se tudunk meg többet, mint a filmből.

Ez a történet így az adrenalin kedvelőknek kedvez. Alapvetően keveredik benne akció, sci-fi és horror. A magam részéről leginkább az akció része kötött le, és így jó szórakozásnak találtam. Egy részébe sem gondoltam bele jobban, csak haladtam az eseményekkel. Hiszen az bőven van, egy nagy hajsza az egész regény, amelyben menekülnek és vadásznak, közben mókás beszólásokkal enyhítik a feszültséget. Mondjuk, én mindig is szerettem az olyan akciófilmeket és regényeket, amelyekben voltak idézhető egysorosok.

A sci-fi rész is könnyen felfogható, és nem a tudományos, a szórakoztató vonalon mozog. A Ragadozó mitológiáján nem változtattak, ugyanúgy egy űrlény/vadász. Az új elem, hogy gyűjti a DNS-t a nagy ellenfelekből és azokkal fejleszti magát. Tudományos alap nulla, de egy ilyen történetben nem is vártam. Többre értékeltem a ragadozó kutyáját, aki egy súlyos sérülést követően az emberekhez kezd hűséges lenni, mintha nem is szörny kutya lenne.

A horrort pedig az adja, hogy a Predator nagyon brutálisan szétkapja az embereket. Van itt lefejezés, derékban kettévágás és kilógó belek, meg hasonlók. A magam részéről a pszichés ijesztés jobban hat rám, így ez a hentelés nem emelte meg a vérnyomáson, de ebbe a kötetbe ez illett. Példázza, mennyire esélytelen egy ember egy Ragadozóval szemben.

A karakterek sablonosak és egyszerűek. Nem is nagyon hihetőek, de ismétlem magam: nem is várta ezt senkit. Akciós szórakoztatás, könnyen elítélhető vagy megszerethető szereplőkkel.

Tanulságot se kell keresni benne. Predator jön, gyilkos, az emberek meg próbálnak túlélni. Azt lehetne fejtegetni Rory kapcsán, hogy ki a jövő embere: az okos vagy a harcos, de minek?

Nem tartozom a Predator kemény maghoz, nekem megvolt ezzel a történettel a szórakozásom.

Golden & Morris: A Ragadozó - Mint akció: 70% kalandos, pörgeti az eseményeket, próbál humort is belevinni. De nem okos.

Szubjektíven: 75% a harcos részek elég szemléletesek, és kikapcsolódni ok, szórakoztató.