Régi szerelemmel újra találkozó, titkokat őrző, viszonyos.

16 évesen Cally halálosan szerelmes volt az iskolai focicsapat sztárjátékosába, a helyes és kedves Williambe. A fiú viszonozta az érzéseit, és tele voltak nagy tervekkel. A szalagavató, elveszteni a szüzességük, és az egyetem mellett is együtt maradni. Ám a lány Las Vegasba költözött az anyjával, és amikor Will meglátogatta, már valaki mással volt. Megsebezték egymást, és elváltak útjaik. Ám most Cally kénytelen visszaköltözni, és szembenézni a helyiek előítéleteivel, és Will-lel, aki az eltelt 7 évben csak még helyesebb és tökéletesebb lett. A szikra még mindig megvan közöttük, Will vissza is akarja kapni a lányt, bármit mondjanak róla és bármit tett is ellene 7 éve. De amíg Cally őrzi a titkait, nem lehetnek igazán együtt, hiába szeretnék mindketten ezt.

Lexi Ryan trilógiát írt e szereplők köré – magyarul az első és a harmadik rész jelent meg belőle. Ez a harmadik. Azért az első fülszövegét elolvastam, abban Will a mellékszereplő, akit éppen megkér az exe, hogy ne nősüljön meg. Ebben Will két komoly exéről van szó, úgyhogy elképzelhetőnek tartom, hogy az előző két rész annak a két nőnek a története.

Bár ezzel a résszel kezdtem, semmilyen hiányérzetem nem volt. William és Cally története teljesen kerek ezzel együtt is. Az már más lapra tartozik, hogy mennyire nem szerettem ezt a regény. Jó sok minden miatt.

Egyrészt, az a klisé az alapja, ami a leginkább fel tudja húzni az agyam. William és Cally első nagy szerelmei voltak, de aztán 7 évig semmilyen kapcsolat nincs köztük. Mégis, a lány visszajön, és ott folytatják, csak még komolyabban, mint ahol abbahagyták. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy 7 év alatt nem fakultak meg az érzelmeik! Mások lettek, múltjuk van külön, miért is kellene mindennek változatlannak lenni?

A kapcsolatuk kimerül annyiban különben, hogy találkoznak, felmérik mennyire szexi még mindig a másik és annyira epekednek egymás után. Majd gyűrik a lepedőt. Még csak azt sem beszélik meg, kivel mi történt az eltelt időszakban. Nem vagyok hajlandó ezt szerelemként és működő kapcsolatként elfogadni. Nekem egyszerűen nem hihetőek ezek a szex körül forgó, egymást minden alap nélkül nagyon imádó regények.

Aztán, ott van a konfliktus is. Cally titka. Valahol tragikus és drámai is lehetne, hogy mire kényszerült egy 16 éves. De miért? Komolyan nem talált más kiutat? Annyira röhejes lett drámai helyett a múltja, hogy azon a szálon is csak szenvedtem.

Azt gondolom mondanom se kell, hogy a nyálregények sémáját is tökéletesen kielégíti a regény. Boldogság, ostoba félreértés, nagy gesztus és happy end. Untam az egészet.

Nem bírtam a szereplőket sem. William túl jó, hogy igazi legyen. Mindent megbocsát, csodásan néz ki, kedves és értelmes, sikeres. Callyről meg nagyjából annyit tudtam meg, hogy nagyon szereti a férfit, a testvéreit és szexi. A titkolózásával még inkább irritált. Azt sem szerettem, hogy ez egy kétszemélyes regény. Hiába vannak mellékszereplők, alig szerepelnek. William és Cally vannak minden jelenetben, a legtöbben meg ő ragozzák a vonzalmuk, fájdalmuk és hasonlókat.

A szövege is semmilyen. Se egy szebb sor vagy gondolat, vagy valami, amire fel lehetne figyelni benne. Lehetne rosszabb is, de igazság szerint semmilyen élményt nem nyújtott.

Semmitmondó, nyálas és hiteltelen, szenvedélyes viszonyra épülő sztori, ami szórakoztatni se tudott, inkább felbosszantottam magam rajta.

Ryan: Bárcsak! - Mint romantikus: 15% abszolút a sémát követi, buta a konfliktusa, nem hiteles a történet.

Szubjektíven: 5% nem szerettem a sztorit, a szereplőket, még azt sem, ahogy meg van írva.