Kisvárosi, féltékenységet figyelmen kívül hagyó, nyomozgatós.

Franz egyre több téren kénytelen vészhelyzetekkel megbirkózni. Egyrészt, Leopold hazahozta a thai lányt, aki már szült is neki egy kislányt és hamarosan a férfi harmadik felesége lesz. A nagyi és a papa persze odavannak a kicsiért, aki mégis Franzot kedveli legjobban a családba, és csak nála csendesül el. Pedig Franz nagyon nem akarja megkedvelni a kislányt, aki a sushira emlékezteti… A barátnője is makacskodik, és komolyabb kapcsolatot szeretne: házasság, gyerekek. Franz nem akarja ezt, így a nő olasz nyaralásra indul barátnőkkel és egy új pasit is beszerez. Mindenki arra biztatja a rendőrt, küzdjön a lányért, de szerinte ő talál nála jobbat is. Végül, ott egy bűnügy is. A közutálatnak örvendő iskolaigazgató házára gonosz graffiti kerül, majd meg is gyilkolják a férfit. Franz a tettes nyomába ered.

Franz Eberhofer második nyomozása ez a történet, és örömmel jelentem ki, hogy jobban szerettem ezt a részt, mint az előzőt. Továbbra sem egy hagyományos krimi, de már inkább az, és Franz karakterével is jobban megbarátkoztam.

A számomra legfontosabb, hogy itt értelmesebb a krimi szál és Franz nyomozása sem olyan sejtésekre épülő szerencsevadászat, mint korábban. Most is alapoz Falk: a garázdaság miatt már megismerjük a karaktert, a hozzá való viszonyát a helyiekre, mire megölik és Franz a gyilkos nyomába eredhet. Még az is tetszett, ahogy szépen beleszőtte a hazatérő idegenlégiós esetét. A bizonyítási eljárás még nem az igazi, de ennek is megvan az oka. Rita Falk nem hagyományos krimit ír, legalább annyira komédia is, és a nyomozás, Franz alakja karikatúra elemeket is magában foglal.

A férfi magánélete ontja magából a mókás helyzeteket. A rokonai most is ugyanolyan színes egyéniségek, és folyamatosan felkavarják az állóvizet. Megvannak ugyanazok a mókás/idegesítő szokásaik, mint a kuponok gyűjtése vagy a Beatles imádata, de közben haladnak is az események. Érkezik Uschi baba, aki hamar megkapja a Sushi becenevet. Valahol zavarnia kellene a rasszista humornak, de még abban is van szeretet ezen a szálon. Ahogy Leopold és Franz viszonya is felemás: testvérek, de egyben riválisok is.

Franz magánélete viszont továbbra sem tetszett. A szerelmi viszonya folytatólagos a nővel, akit mindig is a párjának szántak a szülők és a nagyi. Komolyan drukkoltam, hogy a nő elmenjen, kezdjen új életet, de a kötet végét olvasva nem biztos, hogy ez lesz. Nem látom, miért lenne annyira jó a párosa a rendőrrel, mint ahogy a család gondolja. Majd meglátjuk… a komikus elem minden esetre működött, ahogy Franz magánnyomozni küldte egykori társát a nő után. A kíváncsiságnak megvan az ára…

Franz még mindig nem a számomra szimpatikus hős, de már több mindenben tudtam kedvelni. Egyéni humora van, ami nem egyszer jól jön ki a történetben. A kedvencem a Sushi becenév volt, de azért elég sűrűn kicsúszik egy olyan megjegyzés, ami a célszemélynek kisebb pofon, de olvasóként jót lehet mosolyogni rajta. Jóindulatú figura ez a Franz, csak még túl sűrűn elveszett és gyerekes. Egyes dolgaiban meg hiába értem, miért került be komikus elemként, még mindig inkább taszítanak. Erre meg a lakrésze a legjobb példa, amit a disznóólból alakított ki magának. (De kiderül, akkor is járt ide nőkkel, amikor még disznók is voltak benne.) Aki látott már élőben ilyet, szerintem nem tudja elképzelni, hogy lesz egy ólból lakrész. Legalábbis nekem nagyon nem akar menni ez az elképzelés.

Az biztató, hogy ezt a részt jobban szerettem, lehet olvasni tovább a sorozatot!

Falk: Gőzgombóc blues – Mint krimi: 70% színes karakterek, bonyolultabb bűnügy és humor keveréke receptekkel.

Szubjektíven: 55% szimpatikusabb Franz, jobban átjött a humora és az ügy is alakulóban.