Karriert építő, divatiparos, szerelmi életet követő.

Chanel, a vásári árus imádta a szabadságot, a könnyű hódításokat. Balszerencséjére az egyiket teherbe is ejtette, és a nő utána is ment. A második gyermek, Gabrielle is még élettársi viszonyból született, bár később az anyja családja kikényszerítette a házasságot. A frigyből 6 gyermek született – amint az asszony meghalt, a felelőtlen apa a lányait azonnal árvaházba is adta. Gabrielle idővel egyházi iskolába járhatott, ahova kedvenc nénje is járt. Ő lett az a legjobb barátnő, akivel a városba költözött, fellépett és akivel varrni is kezdett. Egy fellépés után ragadt rá a Coco becenév, és ő karriert akart építeni. Csalatkoznia kellett az énekesnői álmokban: nem volt elég hangja hozzá. A csinos nők útját választotta: kitartott nő lett, de egy új szerelem és a saját vagyon utáni vágy egy kalapszalon indítására sarkalta. Majd jöttek a ruhák, idővel a parfümök. Chanel legenda lett, ikon, aki a férfiak szívén is lépkedett.

Nyilván az fog belevágni ebbe a kötetbe, akinek mond valamit az a márka, hogy Chanel. A kis fekete ruha, vagy a parfümök. Nekem az utóbbi a nagy szerelem – az első márkás parfüm, amit vettem és szerettem, Chanel volt. Minden mögött pedig ott van Coco Chanel, aki egy olyan nő volt, aki nem véletlenül nyűgözi le az embereket máig.

A kötet a kezdetektől, a Chanel család előző generációitól indul el, hogy aztán a kezdettől a végig bemutassa, hogy Gabrielle Chanel milyen ember volt, kit szeretett, hogyan dolgozott és miképpen lett belőle legenda.

Nagyon alapos és folytatólagos a történet, Gidel amit csak lehetett, összeszedett. Talán csak egy olyan életszakasza van benne az ikonnak, ami rejtve maradt, a II. világháború idejéről. Különben úgy érzi az ember, hogy napra pontosan leköveti Coco életét.

Megosztja a figyelmet az alkotó és a magánember között. Egyaránt itt vannak a szakmai sikerek és mélypontok – amikor színre lépett Christian Dior, és Chanel bőven hatvanon felül volt. Elmeséli, milyen kapcsolatot tartott fenn a családjával, illetve hogyan lett mecénás is belőle. Döbbenetes, mennyi színpadi munka mögött volt ott Chanel, és mennyi kosztümöt is tervezett, noha ezekből nem volt bevétele. Sok-sok művészt támogatott, és Párizs egyik leginkább pezsgő szalonja is az övé volt.

Természetesen itt vannak a férfiak is. Könnyed szeretők vagy éppen nagy szerelmek. Gidel megmarad a tények mellett, és nem romantikus regényt írt. Hogy ismerkedtek meg, mivel töltötték az időt, hogyan ért véget a kapcsolat. Nincs lélekrajz, érzelmi belemerülés. Talán jobb is így, hiszen – nem győzöm hangsúlyozni – ez nem regény, életrajzi munka.

Még akkor is, ha Gidel nem szárazon ír. Szinte regényszerű, könnyed és fogyasztható, de érezni a mögötte levő munkát és alaposságot.

Ad egy portrét az asszonyról, és azt azért érzékelteti, a siker és a márkaépítés, a veszteségek hogyan formálták a jellemét. Alapvetően szerethetőnek állítja be, de megmutatja a diktátorként akaratát végigvívő Cocót vagy az éles nyelvét, melytől a barátok sem menekülhettek.

Ha valamin megakadt a szemem, az az, hogy mennyire steril ez az életrajz. Azért voltak drámák és botrányok is, de ezekről finoman hallgat a szerző. Pl. egyszer említi Boy kapcsán, hogy elvetélt a nő, egy régi abortusz szövődményei miatt. Arról az abortuszról akkor esik ez az egy félmondat, és sejteti, hogy mi minden maradt homályban.

A XX. század meghatározó asszonyainak egyike volt Coco, Gidel szép emléket állított neki.

Gidel: Coco Chanel - Mint életrajz: 75% korrekt, leköveti a tényeket. Tárgyilagos, de nem krónikaszerű.

Szubjektíven: 65% kicsit olyan, mintha cenzúrázva lenne – de érdekes, tájékoztató is.