Megijedt bírót bújtató, nőt visszaszerző, kisvárosi rendőrös.
Egy év telt el, hogy a bátyja megnősült és Susi elment. Franz Eberhofer éppen a kinevezését ünnepelné, de persze most sem a tervek szerint alakulnak az események. Leopold kitalálja, hogy vidékre megy a családjával nyaralni, vagyis pár hétre visszaköltöznének a családi házba. Franz menekülőre is fogná, még akár Susi 
visszaszerzésére is elindul Olaszországba, csak ne kelljen a bátyja közelében lennie. Moratschek bíró lecsukott egy ijesztő bűnözőt, akinek sikerül megszöknie. A bíró biztos benne, hogy be akarja váltani az ígéretét, és ő lesz a célpontja. Jobb híján Franz családjához kéredzkedik be. A két öreg egymásra talál, és Franz már nem csak apja Beatles mániájától kell, hogy szenvedjen. Akár a bűnöző elfogására is vetemedne, csak költözzön haza a bíró úr!
A sorozat harmadik kötete, és eddig ebben volt a legkevesebb krimi szál. Minden téren inkább a humoros eseményeket sűríti Falk, és az ügyet nagyon mellékesen, könnyen oldják meg a végén. Megvan a sztori sajátos bája, csak éppen hiányolom a krimit.
A történet nagyjában nincs is semmilyen nyomozás. Franz éppen próbálja túlélni, amit a család vagy a bíró kitalál. Falk komikus elemek terén nem szorul ihletre: van itt poénosan tálalt családi összejövetel és fivérek közti rivalizálás. Van itt támadás a fülek ellen: Beatles után Aerosmith. De egy bevásárlás vagy éppen egy tükör beszerelése is ebbe az irányba tud elmenni. Végig lehet vigyorogni a könyvet – csak éppen ez egy krimi, de már kezdem azt gondolni, inkább krimi paródiaként kellene besorolni.
Franz nőügyei továbbra is irritálnak. Túl könnyen kezdenek vele viszonyba random nők: most éppen egy ápolónő ápolja le beteglátogatást követően. Közben meg ott van a Susi szerelem, már ha ezt annak lehet nevezni. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az a nő csak megszokás a férfinak, nagyon jól elvolt nélküle is. Amikor megvolt, akkor is összejött másokkal. A családnak többet jelent, mint rendőrünknek. Hiszen el is csak azért megy érte, mert az alternatíva a közös otthon a bátyjával két hétig… Az meg csak rontotta a hangulatom, hogy Susi tulajdonképpen mással élt együtt egy évig, most visszajön és azonnal romantikus hétvégére megy Franz oldalbordájaként? A kapcsolat komikus elemeit valahol értem, de akkor is úgy rühellem, ahogy van.
Nem érzek egyik karakterben sem fejlődést. Továbbra is jóravaló bolondokkal van tele ez a könyv. Vannak itt házasságtörő, kupon mániás shopping őrült – az alakok nem is mélyek, de a humoros funkciót tökéletesen ellátják. Moratschek bíró is jól illik ebbe a világba, és le merném fogadni, hogy fel fog még tűnni később is – hogy az öreg Eberhofer oldalán Franz agyára menjen még később is. Mint rendőr, Franz sem különb. Most megint kevésbé professzionális, jobban érdekli az ebéd beszerzése vagy a kutyája sétáltatása, mint a rend fenntartása. Nem mintha a bajos kisvárosban sok minden bűnügy történne…
A konfliktusokban is mind a humor dominál. Leopold és Franz a rokonok szeretetéért vetélkednek. Franz azért dolgozna, hogy végre nyugalma legyen és a bíró hazamenjen. A bosszú lehetne kicsit több ennél, de a regény nagyjában az csak paranoia, és mire a gonosz tényleg színre lép, már majdnem vége a könyvnek.
Továbbra is a szórakoztatás a cél: ez megvalósul. Mélyebb tartalmat meg nem keresünk.
A bajor konyhához különben ez a kötet sem hozta meg a kedvem. Már ott tartok, hogy a kötet végére betett receptet el sem olvasom.
Falk: Sertésfej al dente – Mint krimi: 55% a nyomozás ki van spórolva, a szereplők nem fejlődnek. A humora pipa.
Szubjektíven: 65% bírtam, hogy Franz agyára megy az apja és a bíró. De a krimi kevés!
