Természetfeletti lényes, nyomozós, összeesküvést leleplező.

Bryce félig tündér, félig ember. Még az egyetemen barátkozott össze Crescent City leendő alfájával, és máig elválaszthatatlanok. Buliznak, keresik a helyüket – ám minden felborul, amikor egy buliból Bryce vérfürdőre megy haza. Danika és a falkája darabokra tépve, köztük az a Connor is, aki több lehetett volna a lánynak, mint egy egyéjszakás kaland. A tettes börtönbe kerül, de Bryce nem lel békére. Másfél évvel később újabb gyilkosság történik, a módszer megegyezik. Nem a felelőst fogták el. Bryce-t felkérik, hogy eredjen a tettes nyomába, és segítségül a hírhedt bukott angyalt, Huntot adják mellé, akinek az ügy megoldása lehet a kulcs, hogy megszabaduljon a rabszolgaságból. Ahogy egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, egymásnak is egyre többet jelentenek és mindketten szembe kell nézzenek a múltjukkal, a családjuk titkaival. Mert a tét már az egész világ.

Sarah J. Maas nagyon durván megkezdte a Crescent City sorozatot. Mondjuk, eddig minden sorozatának a nyitánya nagyot ütött, de ez különösen tetszett.

Egyrészt, egy nagyon színes és összetett világot talált ki. Urban fantasy, vannak modern elemek benne, de áthatja a mágia és nagyon sok mitikus lény él benne összetett és változatos hierarchia szerint. Házakba tartoznak, és mindegyiknek megvan a maga felépítési rendje. Ha csak a főszereplőket nézzük, a tündérek királyságban élnek, az angyalok meg légiókba vannak osztva, és olyan katonai szervezetnek tűnnek, hogy simán a Római Birodalom hadserege ugrott be róla. Ezen felül vannak felettük isteni lények, elnyomott emberek. A házakon belül is vannak játszmák és a nagy egészre nézve is jóslatok, összeesküvések hatják át.

Téglányi a kötet és az a végszó, hogy ez csak a kezdet. El is hiszem, mert Maas csak sejtet, de máris lenne egy csomó kérdésem. Maas remekül ért ahhoz, hogy elhintsen egy morzsát, amin aztán törhetem a fejem. Theia és a fénye, miért olyan fontos, ki volt ő? Hunt apja?

Tele van az egész regény konfliktusokkal. A fő ügy, Danika és a falka meggyilkolása, a mögötte levő összeesküvés leleplezése megtörténik, de nagyon sok más is van benne. Sok-sok problémás család van benne, egymásnak feszülő tagokkal és ezek még bőven okozhatnak meglepetést. De egy nagyobb játszma is készülődik, érdekel is, hogy mi lesz a fő csapásvonal. Az isteni lények megdöntése? Egy igazságosabb rend kialakítása?

A cselekmény változatos. Van romantikus szál, de ez nem nyálregény. Nyomoznak, krimi is. Nagyon fantasy. Akció is, a végére valóságos apokaliptikus nagy csatajelenetet is kapunk. Hullámvasút, ahol az egyik jeleneten az olvasó szíve megszakad – Danika, Connor és a falka halála, az már a nyitányban odacsap és nem az egyetlen ilyen jelenet a kötetben. Majd nevetünk a jó beszólásokon, vagy az olyan visszacsapásokon, amikor az Őszkirály szembesül Bryce erejével és 20 év után először felhívja az exét. A szerelmi részen lehet olvadozni – Maas remek szerelmi vallomásokat és jeleneteket bír írni, az erotikát egyelőre visszafogta.

Bírtam ebben a regényben, hogy nem csak a cselekmény változatos, hanem a szereplők is. Maas jó érzékkel megtölti a regényt egyéniségekkel. Természetesen Hunt és Bryce van a középpontban, de többekről simán el tudom képzelni, hogy saját kötet hőse is lehetne. Ruhn, a baljós jóslattal és az apja elleni feszültséggel. Ithan, a gyászával és a haragjával, ami miatt az egész életét megváltoztatta. A boszorkánykirálynő. Lehetne sorolgatni – ahogy a főszereplőknek, sokaknak vannak fájó pontjai, de esélyük is a megváltásra.

Nagyon szórakoztató, kellően pörög, szimpatikusak a hősök és a világa is. Várós a folytatás!

Maas: Föld és vér háza – Mint fantasy: 100% kalandos és romantikus, összetett és izgalmas. Kerek, de nyitott is.

Szubjektíven: 95% Bryce bulis énjét leszámítva nagyon bírtam, és faltam. Nevettet, sirat is.