Esküvős, családi viszályokat rendező, nyári.

Emmy és Alain már nem csak szerelmesek és boldogok, de jegyespár is. A szezon végére van tervben az esküvő, és Emmy anyja nagyon rá is pörög, hogy a lányának megadja az álomesküvőt. Csak éppen a párnak már inkább teher, mint segítség, ami energiát a lagziba kell ölni. Állandó ruhapróbák, egyeztetés a torta, a zenekar, a ruhák miatt. Feszültséget szül, hogy az egyik koszorúslány, Kate nehezen talál az alakjára csinos ruhát megfelelő színben. Hogy Alain volt neje, aki a férfi testvéréért hagyta őt el, házassága összeomlóban van. Hogy Rupert még mindig a válásával szenved: Gloria hol enged, hol többet követel, és nehéz bármiben is döntésre jutni. Mellette a panzióban is helyt kell állni, és idén akadnak problémás vendégek. Mint a frissen elhagyott férj, aki most bárkivel nagyon flörtölni akar.

Pár jelző, ami nagyon illik a könyvre, és mind elé oda tehetném, hogy NAGYON. Ez a regény nagyon csajos. Nyári. Könnyed. Limonádé.

Egy trilógia zárlata, de leginkább olyan érzetem volt, hogy egy nagyon elnyújtott zárlatot olvasok. Igazából már nincsenek nagy konfliktusok, Emmy révbe ért és boldog. Ez már csak arról szól, hogy kimondja az igent, és mellette minden szereplő megtalálja a boldogságát. A végére komolyan édességmérgezésem kezdett lenni attól, hogy mindenki szerelembe esik, rájön, hogy babát vár és boldogan készülnek a család bővülésére, vagy éppen rég rejtett sebeket tudnak feltárni, megbeszélni és elindulni a gyógyulás felé.

Lehet egy könyv túl happy? Mert ez az. Főleg a végére.

Nem igazán szerelmes, mert Alain és Emmy már nagyon fix pár, és nincs felhő életük közös egén. Abból látunk pár képet, hogy mennyire egymásra vannak hangolva, milyen csodásan töltik együtt a mindennapokat is, és már tervezik azt is, hogy a következő lépés az esküvő után a családalapítás lesz. Ugyan nem szeretnék bele ehelyett egy műkonfliktust, de ez így nagyon mű és nem éreztem hitelesnek sem. Túl szép, hogy igaz legyen érzetem volt tőle.

Humort annak kellene szolgáltatni, hogy milyen események és vendégek vannak a fogadóban. De egyik sem igazán vicces. Még az a férfi sem, aki csajozni próbál, csak éppen annyira durván, hogy mindenkit messze elriaszt magától. Azt meg nem is minősítem, hogy ez már a harmadik kötet, ahol arra írnak poént, hogy Gloria a volt feleség és a férfi kutyájának is a neve. Talán elsőre vicces volt, a harmadik részben már nem az.

Inkább elkeserítőnek találom, milyen emberek vannak. A nyaralók, akik lehazudnák az eget is az égről képzelt panaszaikról, hogy kedvezményt kapjanak a kialkudott bérleti díjból. Az újdonsült tulaj, aki megsértődik, hogy elhanyagolt és romos házát más nem rohan kivenni, reklámozni és dolgozni helyette. Értem, hogyan akar a szerző az emberi dőreségeken nevetni, de ezeken nem tudtam.

A stílusa is olyan kis semmilyen. Könnyed és csajos, de semmi súlya. Mondjuk, sejtettem, hogy nem ebben lesz megírva az élet titka, könnyen lehetett olvasni is, csak annyira hiányzott nekem valami karakter belőle.

A kultúrák találkozása sincs benne, semmilyen téren. Emmy angol, Rupert is, Alain félig az, ahogy az öccse családja is vegyes: a felesége francia, ő maga félig angol. A helyszín a Loire. Akkor miért annyira angol ez a sztori? El tudom képzelni, hogy nagyon nyaralni vágyom, ezért szeretnék ennyire más tájakról olvasni, de ezt leszámítva is: ha ez kis francia panzió, akkor miért volt olyan érzetem, mintha Angliában játszódna? Egy nyomorult jelenetet leszámítva, amikor Emmy kastélyokat ajánl egy nászutas párnak.

Bántom, de azért nem volt rossz élmény. Egyszerűen csak többet vártam, de ez nem több egy sorozatzáró, boldog és csajos limonádénál.

Pollard: Nyáridő a kis francia panzióban – Mint női: 65% némi komikus elemmel színezett romantika, melyben mindenki révbe ér.

Szubjektíven: 55% kellemes, hangulatos, de már csak a happy endre hajtást éreztem ki.