Gyermekeket motiválni próbáló, kalandos, menekülős, családi titkot kutató.

1875, véget ért az amerikai polgárháború és vele a rabszolgaság. Ez azonban nem jelentette azt, hogy minden seb azonnal be is gyógyult. Hannie rabszolgának született, és a családját erőszakkal választották szét. A tulaj unokaöccse Texasban haladva más-más helyre adta el őket, csak Hannie jutott vissza a birtokra. Mikor a gazda eltűnik, annak törvényes (Lavinia) és szeretőjétől született részben színes lánya (Juneau Jane) a férfi nyomába ered, biztosítani akarják az örökségüket. Hannie pedig a családját akarja megtalálni, így fiúnak álcázza magát, és kocsisként a két lánnyal tart. Szörnyű kalandok során új testvériség és közös céljaik születnek. Napjainkban új tanárnő érkezik Délre, és miközben könyveket keres egy régi birtokon a diákjainak, akaratlanul is belecsöppen Hannie történetébe, és felfedi, mi történt vele és a leszármazottjaival, miközben a saját démonai is üldözik.

Mi ragadt meg legjobban a regényből? Ahogy Lisa Wingate kegyetlenül célba veszi az érzelmeinket, és nem ereszt, szorongat, egészen az utolsó oldalakig.

Egy nagyon női olvasmányról van szó, amelyben a család, az összetartás és a szeretet áll minden mögött. Ugyan a múltbéli részben a két lány az öröksége miatt is kel útra, de Juneau Jane szereti is az apjukat, nem csak a végrendeletet keresi. Hannie nagyon a családját akarja, és ezért komoly áldozatokra is kész. A jelenben pedig Benedetta szinte anyaként kezd küzdeni a diákjaiért, és a saját családi titka is gyermekekkel, szeretettel kapcsolatot. Vagyis, minden mögött ott van a család és a szeretet.

Érzelmesen is van megírva, a szerző folyamatosan tükröt tart, hogy a hősnői lelki élete miképpen alakul. Látjuk, a kötődéseiket, ahogy barátságot kötnek, vagy éppen rettegnek, gyűlölnek, szövetséget kovácsolnak. A múltbéli alakok között éreztem az erősebb személyiségeket: Juneau Jane és Hannie sokkal inkább példaképek, erősek, mint a jelenben Benedetta. De az is könnyen lehet, hogy csak nem volt szimpatikus, ahogy Benedetta alakját áthatja a fájdalom is. Az tetszett, ahogy küzd a gyerekekért és a könyvekért, de mindig van benne melankólia és fáj neki valami – a végére derül ki, mi. Ez nem tetszett benne, az erős harcosokat, mint Jane és Hannie, sokkal inkább kedveltem.

Nem teljesen történelmi regény, lehet, hogy az igaz történet alapján jobban illene rá. A kötetbe is bekerült hirdetések, melyekben az elsodródott, egymástól elszakított családtagok keresték egymást, valósak. Ezek ihlették a történetet, és ha nem is volt egy igazi Jane és Hannie, sok-sok hasonló lány adta hozzájuk az ihletet.

A korszak pedig megjelent benne. Megmutatta, hogyan éltek a polgárháború előtt, majd utána a déli birtokosok. Képet nyújt arról, milyen lehetett egy rabszolga élete, majd mit tudtak kezdeni a megkapott szabadságukkal. Ha nem is a nagy történelmi tetteket és személyeket látjuk, nekem hiteles volt a történelmi szín, a benne mozgó emberek.

Nem rohannak benne az események, de lendületesen haladnak. A 19. században kalandjai vannak a lányoknak, a jelenben pedig Benedetta lassan felfedi a titkokat és az osztályát igyekszik motiválni. Lekötött mindkét szál, ha izgalmasnak nem is nevezném, az érdekes és megfogó illik rá.

Még azt is lehet feszegetni, hogy milyen társadalmi problémákra mutat rá benne Wingate. A rasszizmus, a szegénység kultúrája mind benne van és mozgatta az agyam.

Összességében kedveltem ezt a regény, igaz, a múltbéli történetet jobban.

Wingate: Eltűnt testvéreink könyve - Mint történelmi: 75% tele van érzelemmel, női, miközben közel hoz egy történelmi kort is.

Szubjektíven: 70% a jelen szálában nem igazán szerettem a hősnőt, de a könyv lekötött.