Fülszöveg: 

Két fiatal lány, akiket több mint száz év választ el egymástól, ám a sorsuk egy ütött-kopott naplónak hála, rövid időre mégis összekapcsolódik.
Zelma, a híres építész, Pártos Gyula árván maradt unokahúga, szinte mindennap ott ül Kecskemét főterén, és az épülő Városházát rajzolja. A Millennium évében egy véletlen folytán megismerkedik Ferenczy Idával, Sisi felolvasónőjével, aki vállalkozik rá, hogy modellt ül neki. Beszélgetéseiket a fiatal lány feljegyzi naplójába.
Az egyetemista Kinga, aki éppen a szakdolgozatát írja, és 2022 nyarán nap mint nap elhalad a felújítás alatt lévő Városháza mellett, ugyancsak egy rejtélyes véletlennek köszönhetően szert tesz a réges-régi naplóra, amelyből megismeri és megkedveli Zelmát és Idát. Azt először még nem sejti, hogy a kis könyvecske, valamint néhány szénrajz az ő életére is óriási hatással lesz.

Szerintem: 

Fábián Janka kisregénye abba a vonalba illik, amit

a Cholera és az Árvízi napló képviselt. A jelen kor hősnője (Kinga) kicsit idősebb ugyan, de a múltbeli főszereplő (Zelma) még korban is stimmel – nagykamasz, készen arra, hogy kilépjen az életbe.

Ezzel már el is árultam, hogy most két idősíkot kapunk. Ezzel hosszabb is a történet, mint a reformkori naplók. A jelenben Kinga képeket kap, egy naplót, amely témájában egyezik a szakdolgozatával – a kecskeméti Tündérpalotával. A napló köti majd össze a XIX. század végi kamasszal, aki a Tündérpalota építését rajzolja, flörtöl az egyik munkással és itt megismerkedik a hazalátogató Ferenczy Idával. Készül egy portré, közben Ida mesél neki a királyi udvarról és elsősorban Sisiről, amiből aztán majd megszületik a napló.

Abban talán mindkét lány egyezik, hogy keresik az útjukat. Kinga ugyan diploma előtt áll, de utána jönnek a kérdőjelek. Ahogy Zelma előtt is volt egy kikövezett jövő, ha ő mást is szeretett volna és ebben az időszakban kezd erre rájönni. Bár, még egy egyezést tudok. Mindketten a Városháza nagy rajongói és foglalkoznak is vele.

Lányregényes, és a két lány útkeresés közben kevés történelmi ismeretet is csöpögtet. Ez a kis könyv nem tesz hozzá sokat Sisi mítoszához, éppen csak megjelennek azok a pontok, amelyek közismertek róla. Kiemelt téma Rudolf halála és ennek hatása a császárnéra, Mária Valéria kedvencként és a boldogtalansága. Leginkább kedvcsinálónak mondanám, hogy esetleg a fiatalabb olvasókat is érdekelje kezdeni a kor vagy az asszony. Ahogy belegondolok, Idáról sokkal többet tudtam meg most, mint Sisiről. Az egy plusz és érdekes téma, hogy mit kellett feladnia a helyéért a királyné mellett. Akár ez is további olvasásra sarkallhat.

Bár, amihez nekem leginkább kedvet csinált a kötet, az egy kecskeméti látogatás. Ott még nem jártam, és most nagyon mozgatja az agyam, hogy milyen lehet élőben az épület. Főleg a Zsolnay-porcelánok rajta.

A lányregényes hatást erősíti, hogy Zelma és Kinga életében is van szerelmi szál. Mindkettő visszafogott és csóknál tovább nem is jutnak, de vannak szívügyek és választások. Zelma a származási különbség miatt még el is lesz tiltva a szeretett fiútól, míg Kinga két jelölt között kell, hogy eldöntse, kinek ad esélyt. Nem mintha nem lenne nyilvánvaló kezdettől: Kálmán tetszett neki, Ricsit éretlennek és fiatalnak találta.

Kellemes, hangulatos kis kötet, aminek az sem tudja elvenni a hangulatát, hogy Zelma története betegséggel és korai halállal zárult. De amíg élt, azt csinálta, amit szeretett és elismerték. Ez valahol diadal, ha sokáig nem is élvezhette. Plusz színt ad hozzá, hogy magába a naplóba is beleolvashatunk. Abban van stíluskülönbség is, beékelés is. Bár én ezeknek nem vagyok a rajongója, értem, miért dob fel egy ilyen elem egy kötetet.

Soha rosszabb lányregényes történelmi regényt – van stílusa, pozitívak a szereplői, és ismeretet csepegtet, amivel felkelti az érdeklődést.

Idézet: 

Mindenkinek másféle tehetség adatott, és az a feladatunk, hogy a sajátunkat kamatoztassuk, nem az, hogy a másokét irigyeljük.