Nyomozós, katonai, indítékot meglelő.

Paul Brenner a katonaság egy különleges osztagában szolgál. Nyomozó, különleges hatáskörrel. Éppen beépített ügynökként dolgozik, amikor a támaszponton gyilkosság történik. Az áldozat Campbell tábornok lánya, akit megfujtottak és valószínűleg meg is erőszakoltak. Kényes az ügy, így a parancsnok Brenner álcáját is képes leleplezni, hogy rávegye, nyomozza ki, ki tette ezt Ann Campbell-lel. Ann csinos volt, népszerű, és jó katona, a sereg poszterlánya. Brenner hivatalosan is megkapja az esetet, és egykori szerelmével ered a tettes nyomába. Cynthia annak idején összetörte a férfi szívét, aki most újra reménykedni kezd, hogy helyrehozhatja kettejük ügyét is. Közben egyre mocskosabb titkok derülnek ki Ann magánéletéről és változik a gyanúsítottak köre is.

Tudom, hogy Nelson DeMille ezen regényéből film is készült. John Travolta játszotta Paul-t, talán egyszer láttam is, de mélyebb nyomokat nem hagyott bennem. A katonás filmek közül annak idején a Becsületbeli ügy volt a gyengém, nem ez a történet.

A regény nem pont azt hozta, amit előzetesen vártam. Végig azt vártam, hogy lesz valami tárgyalás vagy nagy leleplezés, szinte showműsor keretben. Ilyesmi nincs benne, viszont kriminek korrekt. Amit a zsánerbe bele illik tenni, DeMille beletette.

Ami leginkább tetszett, hogy pszichésen mennyire jól össze vannak rakva a szereplők. Vannak olyan általános jellemzők, amelyeket katonaként mindenki a bőrén érez. Pl. a társas kapcsolatok bukásra ítéltetése a nem katonákkal, vagy az egyenruha védelme akkor is, ha az egyes emberek miatt szenny tapadna rá. De ezek mellett egyéniségek is a szereplők, és DeMille még a mellékszereplőket is képes értelmesen árnyalni, felfedni az indítékaikat.

Paul és Ann sikerültek a legjobban. Paul a jelenben áll válaszúton, és miközben nyomozóként tudja a dolgát és az egyik legjobb a szakmában, Cynthia feladja neki a leckét. De pont attól lehetett ezt a figurát kedvelni, hogy milyen ügyes és mennyire szerencsétlen élete egy más területén.

Ann kapcsán pedig nagyon pontos képet kapunk arról, hogy egy életút hogyan halad tovább egy komoly törés után. Hiteles és szépen összerakott, ahogy Ann személyiségét és tetteit visszavezetik, minden értelmet nyer. Ez még jobb is, mint a lány gyilkosához a visszajutás. Az a lelki út mellett szinte jelentéktelen. Az, hogy Ann miképpen jutott arra a pontra, érdekesebb annál, hogy éppen ki lett a gyilkosa.

Vannak nyomok, kutatják fel a tanúkat és a nő életének szereplőit, de nagyon fontosak mellett az emberi kapcsolatok. Alapvetően úgy vettem észre, hogy ezek lesznek azok, amelyek elvezetnek Ann személyének és halálának részleteihez. Logikusan, lépésről lépésre haladnak a nyomozók egyre közelebb. Nem körömrágóan izgalmas: lenne egy tippem, hogy ezt ellensúlyozandó került bele Cynthia és Paul szerelmi története ekkora súllyal. Ha az ügy kicsit parkolópályán volt, már ugrathatták is egymást, vagy éppen a szikrák pattogtak.

A katonaságot viszont nem hozta olyan közel, mint pl. azok a Reacher-regények, amelyekben katonai ügyek vannak. Egyedül az volt meg, hogy a botrány elkerülése végett hogyan kellett egy fiatal nőnek hallgatnia és ezzel szenvedésre ítéltették, újfent. Nem is értettem azt, hogy olyan magától értendőnek veszik, amit Ann elszenvedett a tanulóévek alatt. Komoly baj van, ha már egy gyakorlaton ennyire kijön az állat a katonákból és egy saját katonatársuk (!) kínzásában ilyen szórakozást találnak. Hiába merengek, fel nem fogom, miért evidens, hogy a csapat férfi nekiment a társnőjüknek.

Nem lett nagy kedvem megkeresni a filmet is, de regényként nem bánom, hogy elolvastam. A nyomozás, a szereplők is rutinosan, olvasmányosan voltak megírva.

DeMille: A tábornok lánya – Mint krimi: 70% pszichésen gondosan megtámogatott, hangulatos nyomozás története.

Szubjektíven: 60% érdekesnek, de most lehangolónak is éreztem a regényt a nyomozók okán.