Fülszöveg: 

Kopp. Kopp. Kopp.
1943, Lengyelország, przemyśli gettó. A házban Stefania, a tizenhat éves katolikus lány és hétéves húga él. Családjukat, barátaikat elhurcolták vagy megölték.
Kopp. Kopp. Kopp.
„Halál a zsidókra és mindenkire, aki segítséget, ételt, menedéket vagy rejtekhelyet nyújt egy zsidónak.”
Kopp. Kopp. Kopp.
A ház padlásán Stefania tizenhárom zsidót rejteget.
Kopp. Kopp. Kopp.
Az éjszaka közepén az ajtóban két SS-tiszt jelenik meg.

Szerintem:

Azt sem gondoltam volna, hogy ez a regény fog annyira elkapni, hogy le se nagyon tudtam tenni. Pedig így lett – ez a történet nagyon egyben volt.

A történelmi korszak önmagában is

izgalmas. Lengyelország, a II. világháború. Ahogy bejönnek a nácik, megindul a zsidók elleni szervezkedés. Stefania vidéki, katolikus lány, aki mindennél jobban el akart szabadulni az anyja mellől. Kb. 15-16 évesen lesz a Diamant család segédje a boltjukban, majd a zsidó család mentőangyala, amikor a náci törvények és a közhangulat ellenük fordul. Végig azt követjük, hogy a lány mit fel nem áldoz, és meg nem tesz, hogy fogadott családjának segíteni tudjon.

Feszültség és izgalom van a történetben folyamatosan. Minden kiemelt szereplő életveszélyben próbál életben maradni, és senkinek a túlélésére nem lehet fogadni. Cameron nagyon elkapta azt a hangulatot, hogy titkolózni kell, mindenkitől rettegni és folyamatos készenlétben, félelemben élni. Elképzelni is nehéz, milyen lehetett ez, de a szerző kifejezetten jól életre kelti. Nagy és veszélyes küldetésként lehet vele megélni a bevásárlást a piacon vagy a mosdónak használt vödör ürítését. Ráadásul fokozatosan tudja növelni is a veszélyt – amikor a lakásba beköltöztetnek 2 náci ápolónőt, akik rendszeresen fogadják is a náci tiszt szeretőiket, miközben Stefania a zsidókat rejtegeti a padláson, az már elmebajjal ér fel. Sűrűn éreztem úgy, hogy ennél rosszabb vagy nehezebb már nem lehet, de Cameron mindig hozott egy nem várt fordulatot, hogy lehessen rosszabb és veszélyesebb a helyzet. Pl. a hideg is kirázott, amikor az egyik elrejtett zsidó asszony beteg lett, elvesztette a kontrollt és még ki is szökött, hogy feladja magukat és legyen már vége a szenvedésnek.

De minden izgalmon és jól megfogott cselekményen túl azért is tetszett annyira ez a könyv, mert az emberekről is remek portrékat fest. Stefania valami emberfeletti erővel tart ki végig és küzd, soha fel nem adva. Ő már szinte meseszerű, de a mentettjei között annyi a tipikus, emberi viselkedés és gyarlóság, hogy az bőven visszahúzza az egészet a realitások felé. A már emlegetett megbetegedő asszony, aki addig sem éppen a legkönnyebb ember volt a csapatban. A helyét is zsarolással szerezte, nem úgy, mint az eredeti csapat. Az idős úr, aki annak ellenére, hogy teljes titokban kellett volna mindent tartani az életveszély miatt, boldog-boldogtalannak elmesélte a helyszínt, Stefania nevét is – ahogy mindig csak annyit mondott elvörösödve, hogy sajnálom, amikor kiderült, néha annyira meg tudtam volna ütni. De nem csak ez a kör. Ott van az is, ahogy az emberek magára a helyzetre reagálnak, a nácik zsidóirtására. Nem is tudom, melyik volt a gyomorforgatóbb: aki felvállalta, hogy antiszemita, és nagy lelkesen részt vett a németek terveiben, vagy aki ellenezte, de segíteni nem mert és egyre másra tolta át a felelősséget. Igen, volt itt olyan is, aki bújtatott zsidót, de amikor elkezdik a segítőket is kivégezni, átpasszolja Stefániának a férfit, és elég durva eszközökkel akarja erre rávenni a lányt.

Sok mindent ki lehetne ebből a kötetből emelni, mint tanulság. Tele van gyarló emberekkel, de példaképekkel is. Ami nekem legjobban megmaradt, amit rá is csatolnék az előző gondolatomra, az ez a bizonyos felelősség és a félrenézés. Ahogy az emberek gyűlölködnek és ölnek, az ellenzők meg csak félrenéznek, és nem tesznek semmit. Mert azt mondják, nem az ő dolguk. Stefania egy ponton megkérdezi, ha ők se tesznek semmit, akkor ki fog? Kinek a dolga és felelőssége? Egyszerre tudja megmutatni az emberiség legromlottabb és a legtisztább arcát is – példával mutatja be, mit is jelent hősnek lenni.

Ha még ez sem lenne elég vonzó, Cameron a családi és érzelmi szálakat is mesterien szövi. A Diamant családnak vannak fiai, és Stefania nem meglepő módon itt találja meg a szerelmet is. Ott is van fordulat, tragédia és dráma – Izio, a legidősebb fiú a lány első szerelme, aki a betegeskedő testvére helyett megy el Auschwitzba. Stefania igyekszik megmenteni, és nem kicsit fájdalmas, ahogy az a történet lezajlik és ami történik. Én általában nem viselem jól, amikor egy szerelmi történetben a hősnő testvérek között őrlődik, vagy egyik után a másikkal kavar. Itt viszont nagyon szépen meg van fogva, ahogy Izio elvesztése után az öccse, Max kerül érzelmileg egyre közelebb a lányhoz. Egyáltalán nem volt olyan, mintha ő lett volna a szamár a ló helyett.

Kb. minden igényem kielégítette a kötet. Erős a világépítése, nagyon jól leképezi, mi történt Lengyelországban, milyen a közhangulat és az emberek viselkedése. Úgy benne van a korszak és a náci propaganda, hogy nem kifejezetten arról ír. Bőven van cselekmény, és valóban végig feszültségben tart, hova fogunk kilyukadni a történet végére. A szereplők is szépen fel vannak építve, de nincsen túlírva az érzelmi oldal.

Olvasmányos történet is, ami a kemény téma ellenére is szórakoztató tudott lenni. Vagy, nem ez a jó szó. Le tudott kötni. Mert nem szórakoztat ez a sok borzalom, inkább borzaszt, de a legjobb értelemben.

Mint kiderül, készült belőle film is. El kell kezdenem keresni, mert a regény annyira jó volt, hogy szívesen megnézném ezt a történetet más formátumban is.

Idézet: 

A világ szép, de az emberek elrondítják.

Saját életét áldozta volna értük.
Számomra ez az igazi hősiesség.