Cirkuszos, első szerelmes, fesztiválra készülő.

Simone élete minden tekintetben a cirkuszhoz kötődik. Maga is fellépő volt, majd a Circus Monte-Carlo családi vállalkozás nem hivatalos vezetője lett. A férje és a négy gyermeke is mind itt dolgozik. Matthias állatidomár, a lányaik artisták és trapézművészek. A szocializmus nem kedvez a műfajnak, a rendszer inkább színházba, könyvtárba irányítaná a szórakozni vágyókat, és ezt ők is megérzik a bőrükön. Simone kitalálja, hogy a cirkuszok fesztiválján kellene fellépniük, de ehhez engedélyt kell szerezniük a kiutazásra. Egy régi kapcsolatát eleveníti fel a célért, ha ez régi sebeket is tép fel. Mert az idősebb lánya, Izabel származása titkot rejt. Az sem segít, hogy éppen a múltbeli árny nevelt fiának szeme akad meg a lányon, aki annak a bűvésznek a figyelmét is felkelti, akibe Izabel egyik húga szerelmes.

A cirkusz – lehet utálni, lehet rajongani érte, de máig létező szórakoztatási forma. Érdekes, én filmen és olvasva szeretem a cirkuszos történeteket. Az életben viszont nem bírom a cirkuszi előadásokat, már nem is járok rájuk, talán iskolásként voltam utoljára. Azt hiszem, nekem a kulisszák mögötti élet és a résztvevők közti interakciók izgalmasabbak, mint a show.

Palotás Petra egy családi cirkusz sátrának függönyét húzza el, és enged kicsit a kulisszák mögé. Benne van, hogy mennyire komoly munka van az előadások mögött, és mekkora elkötelezettséget kíván ez az élet a benne levőktől. Nem véletlenül, hogy a külsős kevesebb és inkább ebbe nőnek bele az újabb generációk.

Szívesen olvastam volna arról többet, hogy készülnek a számok, miképpen áll össze a műsor. A tényleges háttér. Ebből kevesebbet kaptunk, de a szerző jellegzetes cirkuszos témák behozásával igyekszik dúsítani a cselekményt. Matthias, az idomár egy állatvédő lányba szeret majd bele, és vele jön a kérdés, hogy miképpen bánnak az állatokkal, jó-e nekik a cirkuszi lét. Mivel a szereplők nagy állatbolondok, itt nem az állatok kihasználására látunk majd példákat. Cirkuszpárti a szemszög. Vagy: megéri-e az állandó otthont feladni, és vándorolva felnőni? Izabel egy sérülés miatt mindkettőt megismeri, és egyéni szemszögből tud a kérdésben állást foglalni.

A kötetnek az is ad egy kis pluszt, hogy a szocialista rendszerben van elhelyezve. Ugyan a háborús évekből is kapunk történetet, de döntően a megosztott Németország kora a játéktér. a kor viszonyairól is jöhetett volna több, ez inkább csak egy kis plusz szín a történetben, de azt nem lehet mondani, hogy a szocialista mindennapokat megismertük volna belőle. Vagyis, ez nem történelmi regény.

Az előtérben ugyanis a családi viszonyok és a szerelmi kapcsolatok állnak. Több generáció sorsa fonódik össze, ha van is, aki nem része a cirkusz világának. Minden korszak nőinek megvannak a maguk titkai és fájdalmai, ezek pedig gyakran a szerelmi életükhöz köthetők. A kiemelt szereplő Izabel, aki most szenvedi át az első szerelmet. Bőven van probléma, és ezek egy részéről nem is tud, mert az anyja nem avatta be a családi titkokba, még. De szerelmi sokszögek is képződnek, mert persze sokan nem azt szeretik meg, aki őket szereti…

Nem nyálregényes, van benne más is, de tagadhatatlan, hogy a leginkább előtérben levő és mesélt konfliktusok mind a szerelemmel, rokoni viszonyokkal kapcsolatosak.

Értékeltem, hogy igyekszik egyéniséget adni a szereplőknek, még a kisebb súllyal jelen levőknek is. Az ikrek és a nővérük közti különbség sikerült talán a legjobban, de Simone is életre kel a lapokon. A férfiak egy fokkal halványabbak és tipikusabbak, pl. Valentin az ismerős regénybéli álompasi alapanyag.

Pont annyira nyitott, hogy érdekeljen, hogyan ér véget a történet. Nem véletlenül vártam össze a két részt, ezek összetartoznak.

Palotás: Kötéltánc – Mint családregény: 65% egyedi a környezet, de uralkodnak a romantikus szálak – nyitott is.

Szubjektíven: 70% lekötött, ha sokaltam is a szerelmi drámát és Izabel gyötrődéseit.