Fülszöveg: 

Egy a menyasszonya által kikosarazott fiatal tanárember, egy a hetedik X felé közeledő nagymama, és két harmincas lány; négy ember, akik különbözőbbek nem is lehetnének. Egy valami azonban mégiscsak közös Vica, Laura, Dóri és Barnabás sorsában: akarva akaratlanul mindannyiuk életébe bekúszik a huszonegyedik század nagy kerítője: egy internetes társkereső oldal. Az új kapuk azonban nem csupán új esélyeket, hanem új veszélyeket is maguk mögött rejtenek, melyeket hol humorral, hol bánattal átitatva olykor még a legszűkebb környezetüknek sem mernek bevallani. Tisztességtelen ajánlatok, bűnös szenvedélyek, vígjátékba illő első randik, szívszorító szakítások, és beteljesült érzelmek kavalkádja kísérik a főhősök útjait. 

Szerintem: 

Vannak az olyan típusú filmek/történetek, mint az Igazából szerelem. Amiben

sok szereplő külön kis történetét nézzük, aztán szépen kiderül, hogy miképpen vannak kapcsolatban egymással vagy a szereplők, vagy a történtek. Valami ilyesmivel próbálkozik ez a regény is.

A szereplők között elsőre csak Laura és Vice között nyilvánvaló a kapocs: ők anya és lánya. A végére aztán kiderül, hogy milyen szálak vannak még, de azt nem mesélem el előre. Amit az elején olvashatunk róluk, hogy valamiképpen mindegyikük netes párkeresésbe fog.

Palotás Petra egyrészt már hozza azt a cukiságot, édességet, amit a későbbi köteteiből megszoktam már. Ez igaz a stílusára, de a cselekmény bonyolítására is. Van benne nem egy olyan elem, amire a fejemet csóváltam, hogy ilyen csak a mesékben és a romantikus komédiákban van: hogy Dóri netes kedvese éppen az ellenszenves főnöke legyen. Hogy Laura éppen arra a Barnabásra talál rá újra, akit 3 éve kikosarazott, és akinek gyereket szült, ha ezt a férfi elől el is titkolta.
Ugyanakkor itt még próbálkozik azzal is, hogy valami dráma is kerüljön a történetbe. Nem tudom, az eredeti keletkezésekor mennyire volt új a netes átverések ötlete, de mára már közhelyes és röhejes, hogy valaki így csaljon ki pénzt másból. Igaz, vannak most is olyan kampányok, amelyek ilyen csalókra hívják fel a figyelmet. És éppen az a korosztály a veszélyeztetett, aki itt is rosszul dönt, vagyis az idősebb nagymama.

Annak ellenére, hogy nekem túl édeskés gyakran a sztori, azért van benne egy-egy jól megfogott pillanat és emberi reakció, amit nagyon igaznak tudtam érezni. Amikor Vica randira megy egy megismert öreggel, és ledöbben, milyen öreg a férfi. Mert, ahogy írja, tudja, hogy már ő is 60 felett van és megöregedett, de az más. Nem érzi annak magát. Azért a kisördög megszólalt a vállamon, hogy mégis, milyen korú és kinézetű embert várhatott?

A humorát már erőltetettebbnek találtam. Kapunk egy csokorra valót a balul sült vakrandikból – mint a meleg, aki ál-kapcsolatot keres. Vagy a lábfétisben szenvedő, aki a közös programon kész fotósorozatot készített a partnere bokájáról, lábfejéről.

A szereplők egy-egy típust testesítenek meg, bár, ahogy írtam, néha van benne egy-egy kifejezetten őszinte és így értékes pillanatuk.
Igazi konfliktust nem éreztem benne – Vica és a netes csalás kapcsán lehetett volna, de meglepően könnyen zárja azt az írónő.

Felületesen teljesen ok az egész, könnyed és kikapcsol.
Szerintem még a betűmérettel és sortávval is nagyon lazán bántak, mert iszonyatosan levegős az egész. A cselekmény, az egésznek a súlya alapján inkább kisregényes. Sűrűbb sortávval és más betűmérettel van olyan tippem, hogy lényegesen rövidebb lenne. De a sok-sok párbeszéd is gyorsítja az olvasást.

Halmark romantikus filmként el tudom képzelni, komolyabban már nem. Annyira fontos benne a technika, hogy nem tud nem felötleni bennem, hogy nagyon érezni a megírása óta eltelt jó 10 évet. Ez pont az a terület, ami rohamléptekben fejlődik.