Játék halálossá váló, kamaszos, halál elől menekülő.

McKenna rendes lány, stabil baráti körrel. Éppen velük van egy buliban, amikor az unatkozó lányok az új lány, Violet hatására egy új játékba merülnek bele. Elmondanak egy mondókát, és Violet megjósolja, hogyan fognak meghalni. A hajrá lány Olivia számára egy baleset van kilátásban, miután a plázában megvette a báli ruháját. Candace egy nyaraláson kell, hogy vízbe fúljon. A lánynak már a játék alatt rossz előérzete van, és nem is engedi, hogy Violet neki is mondjon egy mesét. Hamarosan nagyobb gondjai támadnak: Olivia pontosan úgy hal meg, ahogy Violet előre megmondta. A lányok egyre jobban megijednek, és McKenna tudni akarja, milyen erők lendültek mozgásba, hogyan lehet őket megállítani.

A sorozatot még nem láttam, így viszonyítási alapom sincs, ami talán nem is baj. Ahogy elnéztem pár fotót a szériából, nagyon másnak képzelem a szereplőket. De milyen is ez a regény?

A cím már tetszett, amikor megértettem. (Ehhez kicsit olvasni kellett.) Könnyű, mint a pehely. Elsőre nem tudtam elképzelni, mire utal. Tetszett is később, amikor megjelent a mondóka a történetben, és ez egyfajta sötét ómenként, jóslatként lebegett a lányok felett.

A cselekménynek jó húzása volt, vártam, hogy mi fog történni még. Nem az a körömrágó izgalom, de azzal jól lehet feszültséget tartani, hogy igazán senki se tud semmit, és egy reális világábrázolásba csöppen bele egy kis mágia. Ha varázslat ugyan – lehet más is?

Tetszett az is, ahogy Aarsen eljátszott azzal, ahogy a lányok nem hisznek, félni kezdenek, és különböző fokokon megjelenik a rettegés a regény és az ő világukban. Ugyanakkor nekem kevés volt a para faktor és a beteljesülő látomások közti eseménysor.
Azonban nem mindig éreztem logikusnak a cselekményt és a megírt lányokat. Pl. nem értettem, legalább a második lány miért nem kerüli el azokat a körülményeket, amelyekre meg lett jósolva a halála. Mert az első még mosolyoghatott, hogy micsoda véletlen, de a másik…

Sajnos nem látjuk ezeket az eseteket, csak a megtörténtükről értesülünk. Itt is érzek egy kihagyott lehetőséget: az lehetett a para és félelmetes, amikor a haldokló lányok szembesültek azzal, hogy igen, megtörténik. De így csak elbeszélik mások, nincs meg az a hatás.
Kicsit több magyarázatot is vártam volna. Erőteljesebb gonoszt, nagyobb harcot. A regény elolvasása után sem érzem úgy, hogy érteném, mi és miért kellett, hogy történjen. Pedig nem szeretem, amikor valami így lóg a levegőben, folytatás ide vagy oda.

A szerelmi szál nagyon kamaszregényes. Elment, de különösebben nem hozott lázba. Amikor a szomszéd srác előlép szerelmi lehetőséggé nem éppen új megoldása. De nem is kellett több belőle, ez szerencsére elsősorban nem romantikus regény.

Az tetszett, hogy a főszereplő barátnők más karakterek, így sokszínűbbek is. Ugyan McKenna a legkidolgozottabb, de ő a helyes szomszéd lány típus, a többiek a feltűnőbbek. Mondjuk, a folytatásra el tudom képzelni, hogy a lány tragikus múltja még valamit hozzátesz. Majd kiderül. Azzal mindig jókat lehet játszani, ha van egy halott iker és a regény világában a szellemek is léteznek.

Maga a rejtélyesség tetszett, az hangulatos. Ami kiderül, az kevés. De van folytatás, a további magyarázat lehet, hogy abban van. Itt minden esetre megvan a hiányérzetem.

Rám mélyebb benyomást nem tett, korrekt tini történet, amiben díjaztam, hogy kevesebb szerelem, több rejtély fért bele. Kár, hogy nem ijesztőbb és nem élesebb a nyomozás vagy frappánsabb a megoldás.

Nem tartom valószínűnek, hogy a sorozatnak nekiülök. Ha a regény folytatása kijönne… hát, túl nehezen hagyok abba megkezdett dolgokat. Pedig ez nem hiányozna.

Aarsen: Könnyű, mint a pehely – Mint YA: 65% hangulatos, kamaszdrámákat misztikummal sző át, de befejezetlen és adós is.

Szubjektíven: 50% nem fájt, de különösebben nem is hatott rám. Túl sok a kérdés még benne.