Családi titkos, depresszióval küzdő, vidéki, rejtélyes halálesetes.

Nathan élete több ponton is kisiklott. Egy erőszakos apa gyermekeként megtanult félrenézni és eltűrni, ami történik vele. Szerelmes lett, és bár a gazdag lány családja ellenezte a kapcsolatot, megnősült. Lenyelte, hogy az apósa olyan földet adott neki, amelyből nem lehet megélni. Lenyelte, hogy az öröksége nagyját erre kellett költenie és nyomorognak csak belőle. Amikor a felesége elhagyta, a közös fiukat is igyekezett kisajátítani. Nathan még annyit sem lehet Xanderrel, amennyit a bíróság neki ítélt. Amikor a magányát egy kedves pincérnő kezdi feloldani, elmenekül előle, és mire észbe kap, a nő már az öccse felesége és neki szül gyerekeket. De most az öccse halott. A pusztában szomjan veszett. Különc öngyilkosság, vagy valaki oda juttatta? Nathan a depresszióval párban keresi a válaszokat és kénytelen szembenézni azzal, mennyi titkot rejt e család és milyen elveszett férfi ő maga is.

A saját zsánerében és vállalásában remek ez a könyv. Annyira, hogy tiszta depressziós is lettem tőle, ezért nem tudtam igazán megszeretni sem. Egyszerűen ártott a közérzetemnek, ami valahol dicséret is, de akkor sem esett jól elolvasni.

A történet egy furcsa krimi féleség. Ausztrál puszta, az egyik testvér kint hal a sivatagban. Valaki miatt nem tudott hazamenni, vagy öngyilkosság volt? A bátyja, akivel egy ideje rossz volt a viszonya, próbál válaszokat találni magában merengve és a rokonokat kérdezgetve. Nincs benne hagyományos krimi elem, Nathan nem nyomoz igazán, csak valami nem hagyja nyugodni, és szép lassan több mindenre rájön és megfejti, mi történt igazából a testvérével. Azonban nem ez a regény igazi rejtélye: a titkok, a családtagok rejtett dolgai, amelyek gyötrőbbek és fontosabbak, mint a testvér gyilkosa/öngyilkossága.

Hiszen ebben a sztoriban nagyon sokan őriznek csúnya és fájdalmas titkokat. Az emberek kegyetlenül bánnak benne egymással. Sokféle bántalmazás van benne, generációk között átívelve. Gyerek elleni, nemi erőszak, verbális és fizikális is. Minél többet tudtam meg arról, ki mit szenvedett el, annál mélyebbre süllyedt a hangulatom. Ahogy most gondolkodom, kétlem, hogy lenne benne olyan szereplő, akinek ne jutott volna ki valami. Még Xander sem úszta meg teljesen, hiszen a nagyapja konkrétan gyűlöli az apját és nem tudom elképzelni, hogy ne próbálta volna az egyetlen unokáját a maga oldalára édesgetni. Nathan meg persze tűr mindent, hogy a fia kevésbé sérüljön.
Ehhez jön hozzá, hogy a főszereplő súlyosan depressziós, és nem egy olyan jelenet van, amikor valaki azért aggódik, nehogy öngyilkos legyen. Át is lehet élni Nathan minden kínját. Nem egy felemelő olvasmány ilyen szemszögből sem. Még akkor sem, ha Nathan nem akarja meglátni, hogy ő maga is milyen mélyen van a gödörben. Az is egy folyamat, amíg felismeri, hogy ő is egy elveszett férfi lett, és ha nem kezd el változtatni, segítséget kérni, akkor neki sem lesz visszaút.

Belülről van megfogva a folyamat, az ügy és a szereplők. Nagyon lassan halad a szerző a cselekménnyel is. Ez egy belemerülő, átérzős könyv, bár kérdés, aki akar ilyen tragédiákat, titkokat és sötétséget átérezni. Azért igaz az is, minél többet tudunk, annál jobban összeáll és az is értelmet nyer a cselekmény, ha sokáig is kell várni egy-egy kirakó darabkára.

Hangulatos, az embereket és a tájat is jól megfogta Harper. Határozottan van egy egyedi, nehéz atmoszférája. Ezt akkor is tudom értékelni, ha nagyon nem esett jól belesüppedni ebbe a vigasztalan világba. Azzal együtt is depresszív, hogy tulajdonképpen igazság szolgáltatik, és egyfajta happy end van a végén.

A végszó talán az lesz, hogy ez egy jó regény, csak éppen nagyon nem szerettem olvasni. Tele van fájdalommal, elfojtással és rejtett bűnökkel.

Harper: Az elveszett férfi – Mint krimi: 65% belülről megfogott, mély érzelmekkel elmondott sötét történet.

Szubjektíven: 55% az agyammal tudtam értékelni, de nem szerettem. Túlzottan fájó történet.