Cirkuszos, hibákkal szembenéző, jövőre és szerelemre találó.

A cirkusz leégésével sok álmot kell félretenni. Már a puszta túlélésért kell küzdenie a családnak, és készek lemondani arról, hogy idén kijutnak a fesztiválra. Közben mindenkinek a szíve sebeit is gyógyítania kell. Izabel még próbálja feldolgozni, hogy az első szerelme milyen csúnyán becsapta. Szerencsére mellette van Valentin, akiben a lány már nem csak a csábító régi barátot látja, hanem egyre közelebb kerül a titkaihoz és az igazi, szerethető lényéhez. Ám egy kapcsolathoz őszinteség kell, és Valentin nehezen adja ki magát. Egy kígyóbűvölő érkezése a társulatba az egyik ikret döbbenti rá a saját igazságára, míg a gyermekeit terelgető Simone a saját múltbeli bűneivel kell, hogy együtt éljen. Meg kell tanulnia, hogy ha mindent irányítani akar, abból csak baj lehet.

Palotás Petra sikeresen meglepett ezzel a folytatással. Azt már a Kötéltánc is sejtette, hogy ez nem egy romantikus regény. Van szerelmi szál, de nem az a legfontosabb benne. Most még inkább így éreztem.

Most úgy láttam, más került a történet fókuszába is. Most is fontos szerep Izabel története, van szerelmi bánata, új szerelem az életében és új cél a cirkuszban – felnőtt nővé válik a végére, aki határozottabb, erősebb, mint a kötet elején. De ez már simább út: a nagy pofont megkapta, csalódott és Valentin mellett szépen összerakja a szíve és az élete darabjait.

De, ahova el akartam jutni, hogy most Simone az, akit fontosabbnak éreztem. Ő most szembesül azzal, hogy mennyire uralkodik a családján, milyen titkokat őriz, és akaratlanul is milyen sebeket ejtett a gyerekein. Neki nagyon magába kell nézni, és Simone tud változni, jobbá válni. Elkezdi meglátni a saját hibáit és jobban elengedi a gyerekeket. Ugyan a szerelmi életének konfliktusai annyira nem kötöttek le, de az a folyamat szépen meg volt fogva, ahogy Simone mindenből talpra áll, és nem alkuszik az ördögével, miközben a családját biztosabb alapokra tudja helyezni. Az ő fejlődése, az ő történetének darabkái sokkal nagyobb hatással voltak a teljes történetre, mint Izabel bohócos ötlete vagy, ahogy Valentin egyre közelebb kerül a szívéhez.

Az ikrek, de egy-egy mellékszereplő is új színeket hoz a történetbe. Van tényleges cselekmény is, de ez inkább a szereplők belső útja révén van megfogva. Egy szerelem kibontakozása, egy megbocsátás, a múlttal szembenézés.
Nem csöpögősen romantikus, de a szerelem jelen van. A szereplők életében meghatározó, ki iránt és mit éreznek. Ez szorosan összefügg a titkaikkal: a legtöbben védeni akarnak valakit, és mindig egy-egy csúcspontot kap, ha egy-egy titok kipattan, vagy éppen úgy döntenek, hogy azt meg kell őrizni és nem felfedni.

Még mindig örültem volna több háttérnek és kulisszatitoknak, de az most sem került bele. A cirkusz egyre inkább csak háttér, és nem derülnek ki dolgok arról, hogyan működik igazán. Még a nagy show, az új szenzációk is éppen csak párt sort kapnak benne.

A szocializmus viszont egy új színnel vonul fel benne. Kapunk egy kis ízelítőt abból, ahogy kémkedtek az emberek magánéletében, és még spicliket is elhelyeztek. Ez kárpótolt azért, hogy nem megyünk be mélyebben a cirkuszsátorba. A korhangulat adott pluszt. Meg valahol döbbenetes is, hogy mennyire figyeltek mindenkit és rendes embereket is belekényszerítettek zsarolással olyan szerepekbe, melyek idegenek és fájók voltak nekik.

Gördülékeny, könnyen olvasható családregény. Gyorsan is haladtam vele, vitt előre a történet és a most kiderülő igazságok. Közérthető, szinte az egyszerű jelzőt is merném használni.

Nem ez a kedvenc kötetem az írónőtől, de aki bírja a stílusát és a történeteit, ebben is megtalálja a számításait.

Palotás: Szemfényvesztés – Mint családregény: 70% a cselekményszálak és a titkok összeállnak, jó a korszellem.

Szubjektíven: 60% érdekes, hogy mennyire Simone története lesz. Bírtam, hogy nem nyálas.