Tudós vagyok! Na, most már tényleg haladunk! Ideje hasznomra fordítani a tudományt. Jól van, zseniagy: állj elő valamivel!
…Éhes vagyok.
Csalódást okoztál, agy. (Weir: A Hail Mary-küldetés)

Gyermekem. Az az óra, amelyik megállt, az elromlott. Így van ez az élettel is, ne akarj egy helyben toporogni, ne félj a változásoktól. Haladj előre, tudva, hogy a fontos állomásokhoz, mint a kronométer mutatója: ha eljön az ideje, úgyis visszatérsz. (Palotás: Szemfényvesztés)

– Figyelj, Bowman. Tudod te, mire mondják, hogy most?
– Azt hiszem.
– Most van most. (Nicholson: Lángoló szél)

A szerelem veszedelmes csábító… vad és ördögi.
Mögéd lopózik, halkan, gyöngéden és szelíden, aztán elmetszi a torkodat. (Ernshaw: Gonosz mélység)

A helyzet az, hogy ha egy hülye ötlet beválik, automatikusan zseniális ötlet lesz belőle. (Weir: A Hail Mary-küldetés)

A haláltól nem kell félni, fiam. Ő olyan szerető, aki várja, hogy a karjaiba zárhasson. Érezheted őt, ha tudod már, milyen az érintése. Fagyos, lassú, édes. (Butcher: Tetemes gondok)

A következő gazdám talán kedvesebb lesz. Mondjuk, egy szadista zsarnok a vámpírok birodalmából. Vagy valami hasonló. (Braswell: Egy új élmény)

A mai világ hétköznapi csodáktól hemzseg. A ma csodája a holnap újdonsága, azután pedig már csak turistalátványosság marad. (Gaiman: Örökkévalók)

Te is tudod, milyen kemény errefelé az élet. Mindannyian igyekszünk a lehető legjobban átvészelni. De hidd el, egyetlen olyan embert se látsz itt, aki ne hazudna magának valamiről. (Harper: Az elveszett férfi)

– Vajon látjuk-e még az életben?
– Meggyőződésem, hogy igen – mondja Sisi. – Különben lefeküdnék az út közepére, és föl se kelnék többet.
– Ennyire szereted?
– Bowman magával vitte a jövőmet. Amíg nem jön vissza, megállt az idő. (Nicholson: Lángoló szél)

– De veled akarok menni. Segíteni akarok. Nem félek – nyelt egyet, és még inkább elsápadt – melletted harcolva meghalni.
– Nézd így a dolgot – mondtam. – Ha elcsesszük, így is, úgy is meghalsz.
Butters egy pillanatig csak bámult rám, majd azt mondta:
– Jesszus! Máris jobban érzem magam.
– Minden rosszban van valami jó – válaszoltam. (Butcher: Tetemes gondok)

Maradni mindig van elég ok – mondja. – De csak egyetlenegyet kell találnod arra, hogy elmenj. (Ernshaw: Gonosz mélység)

Majdnem mindenki sokat gondol magáról, többet a valóságnál, ez tudományosan bizonyított tény. Manapság, ha egy kismacska belenéz a tükörbe, egy tigrist lát benne, így nem érti, hogy miért nincs nagyobb tekintélye.Nézz körül, a legtöbben azért elégedetlenek, mert úgy érzik, hogy alulértékelik őket, hogy sokkal, de sokkal többre hivatottak – nevetett fel Valentin. (Palotás: Szemfényvesztés)

Érthető. Az emésztőrendszerem csak most kezd visszaszokni a félig szilárd élelemre. Jobb az óvatosság. Ha annyit ennék, amennyit akarok, valószínűleg rosszul lennék. A számítógép helyesen jár el.
– Adj még ennem! – Senkit nem érdekel a helyes eljárás, ha éhezik. (Weir: A Hail Mary-küldetés)

– Ez mi volt? – suttogta Lóri felháborodva. – A forradalom miniszterelnöke! És csak annyit bírt mondani, hogy majd a párt megoldja, és menjünk haza?
– Ezt akár Snow elnök is mondhatta volna Az éhezők viadalában – sziszegte vissza Hanna. (Kiss: Kórház az osztályteremben)