Kémeket lebuktató, életet helyrehozó, háborúba lépő.

Charlie úgy tűnt, szép és boldog élet előtt áll. A legjobb barátja, a saját jobb verziója volt az ikertestvére, az orvosnak készülő Ben. Ő maga egy zenészlányba szeretett bele, akit feleségül is vett és akitől helyes kislánya született. A történelem volt a szenvedélye, egy jó nevű egyetemen taníthatott, míg a doktori programban készült címet is szerezni. Ám az élet mélyre lökte: a kitörő háborúba Ben jelentkezett és odaveszett. A tanszéken már nem értékelték a német történelemmel kapcsolatos kutatását, és amikor egy diáklánnyal viszonyba keveredett, ki is tették a programból. A felesége egyre jobban eltávolodott, és miután részegen egy 16 éves fiú halálát okozza, a börtönbe lassan már nem is látogatja. Kikerülve igyekszik összeszedni magát és rendbe hozni a karrierjét, a családját. Valamire azonban felfigyel: a lányára vigyázó idős német pár gyanús. Csak nem náci kémek?

Eléggé kedvelem a szerző köteteit, de most az a varázs nem volt meg, mint az előző kötetnél. Jó ez is, csak az a drámai hatás, az hibádzott. Vagyis, szórakoztatásra ez a kötet is tökéletesen megfelel, de nem ad olyan érzelmi többletet, mint a korábbi háborús történet.

A cselekmény viszont izgalmas. Folyamatosak a csavarok és meglepő felfedezések, amiket többféle akció is színez. Kémkedés, csapda állítás, terrorista megmozdulás és sok más. Nem lehetett tudni, mi jön még, ki az, akinek látszik és ki valaki egészen más. Lekötött, tetszett – csak. Ez egy másik, sok tekintetben könnyedebb történet.
Most nem éreztem úgy, hogy szíven üt a sztori. Az Egy kém kis képét nagyon nem volt jó ötlet a borítóra tenni, mert itt is azt vártam, hogy érzelmileg üssön meg a könyv. Itt eszembe se jutott volna könnyezni – izgalmas, szórakoztató, de az a drámai plusz nincs benne. Még csak nem is izgultam Charlie sorsáért, noha nem egyszer keveredik nem is kicsit veszélyes helyzetbe. Itt valahogy végig éreztem, hogy rendben lesz és a végére a magánéletét is rendbe tudja szedni. Nem csapott meg a szerző egy olyan csavarral, mint a másikban tette.

Gross jól használja a történelmi hátteret. Hagyományos értelemben nem történelmi regény, de több sima háttérnél, hogy éppen mi zajlik a világban. Az Államok politikája, a mindennapok hangulata, a regényt mozgásba hozó konfliktus is mind a korból táplálkozik. Szeretem is, amikor egy regény tudja használni a korát és nem játszódhat akármikor. Ennek ekkor és itt kell zajlania. Gross meg tudta így írni e thrillert.

Mennyire szimpatikusak a szereplők? Ismét az a baj, hogy folyton eszembe lett juttatva Leo és Nathan (az Egy kém Auschwitzban hősei). Őket annyira szerettem, hogy Charlie nem érhetett a nyomukba. Azt tudtam értékelni benne, hogy nem egy hagyományos hős. A gödör aljáról jön fel, és próbálja összerakni a tönkrement életét. Okos, bátor, de messze nem hibátlan és bőven van, mit jóvátegyen. A gyarlóságai hozták annyira közel, hogy lehessen együttérezni és drukkolni neki. Ő az a hétköznapi hős, aki talán még magáról sem sejtette, hogy egy ilyen helyzetben mi mindenre lesz képes.
Az is tetszett, hogy a kémek is sokfélék. Ahogy még egy szoros közösségben is vannak fanatisták, kevésbé megszállottak és ahogy ütköztetik az ő döntéseiket, hozott jó helyzeteket. Többeket meg lehet érteni, és Gross azt is megengedi magának, hogy fel tudjunk menteni egy olyan szereplőt, aki a szerettei védelmében tesz elítélendő dolgokat.

Könnyű olvasni, szórakoztató. Gross olvasmányos stílusa ebben a kötetben is megvan. A leírások láttatják a történteket, a cselekmények pörögnek. Hangulatos, gyorsan lehet haladni is vele.

Történelmi thrillerként nagyon rendben van, szerettem – csak a másik Gross világháborús sztorit jobban. Nem is tudom elengedni ezt – tényleg nagyon nem kellett volna az a kis kép.

Gross: Nácik Amerikában – Mint thriller: 90% fordulatos, meglepő és a történelmi kort is szervesen beépíti a történetbe.

Szubjektíven: 75% saját jogon jó regény. Sajnos, folyton korábbi Gross-kötet jutott eszembe.