Fülszöveg: 

PÁRIZS, ​1917. Mata Hari, a világhíres táncosnő egy hideg, sivár börtöncellában várja a szabadulását… vagy a halálos ítéletét. Magányosan és kétségbeesve, miközben éveken át tömegek rajongtak érte. Közben mindenki a botrányról beszél a zsúfolt kávéházaktól az elegáns szalonokig. Lehetséges, hogy igaz a vád? Mata Hari kém? Ő lenne a felelős több ezer francia katona haláláért?
Aztán Mata Hari úgy dönt, megszólal a börtönben. Hajlandó elmondani egy riporternek mindent az életéről. Miként lett a gondtalan, holland kislányból Jáva szigetén boldogtalan feleség? Hogyan tört ki onnan a saját erejéből, hogy aztán Európa leghíresebb, egzotikus táncosnője legyen. Vajon kik keresték a kegyeit a karrierje csúcsán? Milyen titkos feladatokkal bízták meg? És végül kik árulták el a sztárt?

Szerintem: 

Fura gondom van ezzel a regénnyel. Egész más a könyv és a hősnője iránti

érzelmi viszonyom. A regényt szerettem, de Mata Hari – ő nem lopta be magát a szívembe.

Talán azzal kezdem, hogy onnan indul a történet, hogy egy táncosnőre felfigyelnek, majd megindulhat Mata Hari diadalmenete. Látjuk, hogyan találják ki neki a körítést az indiai múlttal, látjuk, hogy gazdag pártfogóknak is hála hogyan emelkedik egyre magasabbra a csillaga. Benne lesznek a legszebb évei, a küzdelme a lányáért, a férfiak sora és a világháború, amit közben tett.

Regényként nagyon jól össze van rakva. Több évet átfog, néha akár nagyobb ugrással is, de nem válik egyszer sem felsorolássá. Pedig a férfiak sokasága kapcsán akár ez is megtörténhetett volna. Egy ponton már nem tudtam, és nem is akartam számon tartani, kivel van éppen együtt és miért. Ha az egész regényt nézem, talán egy férfi volt, aki többet számított, mint a többiek együttvéve. Edouard, aki elindította a siker útján, nagyon sokáig mellette volt menedzserként, és aki a szerelem is lehetett volna, ha a nő nem veszi menekülőre, amikor elmélyült a kapcsolat.
Vagyis, a magánélet, a korszak történelme, Mata Hari táncosi karierrje szépen összeállnak. Van benne annyi esemény, hogy a regény elég mozgalmas is tud lenni. Ha mégis lassulna, akkor be lehetett vetni a múltat is. Mert Mata Hari egy nagy hazugság volt, de a történet réseibe beszivároghatott a múlt, a maga tragédiájával és tévedéseivel.

Moran különben azt az utat választotta, hogy áldozattá emelte hősnőjét. A rendszernek kellett valaki, akin példát lehetett statuálni, és ennek áldozata lett Mata Hari. Mert Moran verziójában alaptalanok voltak a kémkedési vádak, mi több, a nő inkább a partizánokat és a francia hazafiakat támogatta a németek ellenében.

De talán ide lehetne kötni azt is, amiért magát a nőt nem szerettem. Miközben volt benne gátlástalanság, pénzsóvárság, más tekintetben végtelenül naiv tudott lenni. Nekem nem volt elfogadható, ahogy egy részről bűnös személy volt, más részen meg átverhető és végzetesen naiv. Egyszerre volt végzet asszonya és naiva is, ami túl ellentétes kombináció. Utáltam, ahogy a józan esze hiányzott, vagy ahogy a tényleges tettei és amiket szeretett volna, éles ellentétben álltak egymással. Túl könnyen és szinte mindig a könnyebb utat választotta.
Olyan értelemben nem hősnő, hogy példaképként elő lehetne állítani. Iszonyatosan sok rossz döntést hozott, sokaknak és magának is hazudott. Szánni lehet egyes elemek miatt, de nem egy pozitív személyiség. Ő egy olyan asszony, akinek a fejébe szállt a körötte csapott hírnév és siker, és ez meggátolta abban, hogy azt tegye, amit állított, hogy akar. Ezért nem lett stabil szerelme, hanem szeretőket cserélgetett. Ezért nem szerezte meg a lányát, még csak láthatást sem harcolt ki.

Hozzá képest mindenki mellékszereplő, de a korszak hangulata jól meg van fogva mindig. Hogy miképpen van az elit kiéhezve egy olyan botrányos látnivalóra, mint a Mata Hari jelenség. Hogy miképpen szórják a pénzt, hedonisták, majd a háború miképpen változtatja meg az általános hangulatot.

Kifejezetten olvasmányos, női regény. Bár magát a hősnőt nem szerettem, Moran átélhetően megfogja, mit és miért érez. Élő alakká emeli a nőt, bűnökkel és ellene elkövetett bűnökkel. Bőven van filmszerű jelenete, és jól sikerült az asszony körüli légkör megragadása is.

A borító se rossz, ha azért az a rózsa kissé bántja is a szemem. Ha Mata Hari, valami egzotikusabb virág nekem jobban illene mellé.