Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Pollock: Mindig az ördöggel

2021. szeptember 21. - BBerni86

Sorozatgyilkosos, őrülettel küzdő, megrontó.

Willard túlélte a második világháborút, de amiket a fronton látott, kísértik. Otthon csak békére vágyik, és mivel egy pincérnőbe első látásra beleszeret, tudja is, kivel. Elköltöznek, boldogulnak, fiuk születik. A nő megbetegedése azonban fanatikussá teszi a férfit, aki Istent akarja rávenni a segítségre és a fiát is bevonja a vallási gyakorlatába.mindig_az_ordoggel.jpg Közben az anyja pártfogoltja, egy vallásos fiatal nő prédikátor férje őrületének esik áldozatul, mivel a férj abban a hitben volt, hogy megkapta a feltámasztás képességét. A lányukat Willard anyja neveli fel a saját unokája mellett, nem sejtve, hogy a lány sorsa is egy prédikátor miatt pecsételődik majd meg. Arvin feladatául jut igazságot szolgáltatni, ahogy az országúton garázdálkodó, gyilkos párost is majd neki kell megállítania.

Úgy gondolom, hogy van gyomrom a furcsább és rémisztő könyvekhez is. Azonban nem sűrűn akad olyan beteg könyv a kezembe, mint ez. Nem egyszer néztem az oldalakat és küzdöttem magammal, hogy befogadjam, amit olvasok. Beszippantott, érdekelt, de az agyam egy része folyamatosan kattogott az ábrázoltak elmebeteg voltán.

Minden egyes történet, kiemelt szereplő valamiképpen defektes. Legyen az egy pedofil hajlamú pap, egy vallási megszállottságba menekülő egykori katona, egy sorozatgyilkos páros vagy egy kamaszfiú, aki csak igazságot próbál tenni. Ilyen szempontból nagyon találó is a cím, mert annak ellenére, hogy sok szereplő mennyire Isten-megszállott, inkább az Ördög felé közelít. Elég csak a prédikátorokra gondolni, akik megrontják és kihasználják az embereket.

A borzalmak visznek előre, és nekem megvolt a katasztrófa turizmus élmény. Szinte féltem, milyen fordulat és rettenet jön még, de nem bírtam leállni, csak olvastam tovább. A végén meg merengtem, mi volt a legbetegebb. Két dolog között vacillálok különben: Willard véres oltára, amire felkerül a fia szegény kutyája Tudom, fura, de én rendszeresen jobban sajnálom az ilyen történetben az állatokat, mint az embereket. és Carl fotó gyűjteménye. Talán jó is, hogy még mindig nem bírom felfogni, hogy az erotikus fotókat hogyan vegyítette a gyilkos fotókkal. (Az óta láttam a filmet is, abban jócskán visszavettek a beteg elemekből.)

Minden történetrészben berántott valami. Nagyon erős a kötet atmoszférája, jó a cselekmény, ha borzongató is. Szerettem, ahogy a végére minden összeáll és a különböző szereplők elkezdenek összetalálkozni. Ha nem is szerves részét képezik a történeteik egymáséinak, de a végjátékok, a sorsuk összekapcsolódik majd.
Borzongató tablót kapunk a szerzőtől, egy merülést az emberi sötét oldalra. Fojtogat, érzelmileg nehéz olvasni, de rám hatással is volt. Ez a regény megráz, és ezt az értékei közé sorolom. Még akkor is, ha fel nem fogom, egyesek hogyan tudnak így beborulni.

Nem csak a hangulatban, a szereplőkben is erős a kötet. Sikerült elérnie a szerzőnek, hogy a megszállottak, a sötét karakterek világába is bele tudtam élni magam. Éreztem a kényszerpályát, ami miatt ilyenek lettek. Igaz, volt, akit nagyobb késztetésem volt megérteni, mint másokat. Willard ilyen, míg a pedofil pap nem. Azért a pár jobb karakternek drukkoltam – ezért irritál, hogy nem tudtam meg, mi lesz végül Arvin sorsa. Legalább egy mondatot nem bántam volna, hogy pl. új életet tud kezdeni máshol, a pap lelövéséért elkapják a rendőrök, vagy katonának áll, vagy valami. Utálom a nyitott végeket. (Ezen is csavartak a filmen kicsit, azt egy fokkal élvezhetőbbnek is találtam.)

Mennyire érdemes benne tanulságokat vadászni? Lehetne. Mélyen emberi dolgokról szól, csak éppen a sötétebb színezettel.

Nehezen szántam rá magam – a borító is ijesztett – de nagyon megérte elolvasni. Élmény, sötétebb színekkel és nem kevés őrülettel.

 

Pollock: Mindig az ördöggel – Mint horror: 95% bár véres, beteg is, kortabló és mélyen emberi is. Hangulatos, emlékezetes.

Szubjektíven: 90% egy-egy ponton már túl beteg is, de csak a nyitott vége irritált benne.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8016683384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása