Kamaszos, féltékenykedő, családi titkot feldolgozó, szocialista rendszeres.

Vera kiskamasz, aki biztos családi háttérből keresi a helyét a környezetében. Van egy nagyon jó barátnője, akivel szinte mindent együtt csinálnak. Még a lovaglás és versenyzés is közös. Ám minden megváltozik, amikor egy új fiú érkezik és osztálytársuk lesz. Mindkét lánynak szimpatikus, de a fiúnak Vera tetszik jobban, vele kezd el barátkozni. A felnőttek játékosan ugratják is a lányt az udvarlójával, de a nagyobb baj, hogy a barátnője féltékenységében a lány ellen fordul. Vera pedig elkezdi észrevenni, amit mindeddig figyelmen kívül hagyott. Hogy a barátnője apja jómódú, a lányának olyan dolgai vannak, amit még a felnőttek sem engedhetnek meg maguknak, mint az eredeti farmer. Hogy már akkor megvan a versenyre varratott fellépő ruha, amikor még a válogató sem volt meg. Vera nem csak a rendszer hibáival szembesül: a rosszindulat egy családi sebet is feltép.

Egy ideje már szemeztem Grecsó Krisztián köteteivel, végre rászántam magam egyre. Valami könnyedet szerettem volna, így kötöttem ki a Vera mellett. Gyerekek a főszereplők, gondoltam, nem lehet túl megterhelő.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy ennek a regénynek több rétege van. Lehet úgy olvasni, hogy van egy 12-13 éves lány, aki szembesül a családja igaz történetével, akinek először tetszik meg egy fiú és viszont, aki próbálja megtartani a barátait. A történet is olvastatja, lehet ez egy kamaszsztori.

Ám sokkal mélyebben és igazabban van megírva, mint egy gyerekkönyv. Lélektanilag alapos, mélyreható és nagyon át tudtam érezni a lány dolgait.
Még akkor is, ha Vera hitelesen kiskamasz. Ami felnőtt fejjel evidencia, neki még nincs meg és naivabb is, mint én felnőttként. Ez a legtöbbször tetszett, így illett a karakter korához. Egyedül az irritált, hogy a barátnőjén nem képes átlátni. Nekem annyira nyilvánvalónak tűnt, hogy azért kezdi el piszkálni és bántani, mert neki is az a fiú tetszik, aki viszont Verára figyel fel. Az valahogy olyan fájdalmas/szánalmas, ahogy Vera igyekszik megtartani azt a kapcsolatot. Az sem emelte a kedvem, ahogy majd az a történet véget ér. Vera sokkal megbocsátóbb nálam, én nem így intéztem volna a dolgokat.

Közben ez egy korregény is, és szinte szörnyülködve szemeztem ki a háttérből, hogy az egyenlők között is vannak egyenlőbbek. Hiszen a gazdag, jómódú lány több mindent megkap, kivételeznek vele. Az is olyan gyermeki, ahogy erre Vera ráébred. Az egy jó pofon az élettől, amikor meglátja a szekrényt és benne a dresszt. Amikor a maga kis valóságában reped meg az igazság és hit burka. Vera kislány, nem foglalkozik politikával és a szocialista rendszerrel, de a történetéből sok minden kiderül róla, és az nem egy szívderítő látkép.

Az örökbefogadás témát éreztem soknak. Itt egészen más a világnézetem, mint a hősnőnek, így ezen a részen nem tudtam együttérezni a kötettel. Vera a szülei szeme fénye volt, imádták, akkor miért olyan dráma, hogy örökbe fogadták? Mindent megadtak neki, csak a vérkapocs nincs meg. Szerintem nem csak a vér tesz családdá. Vagyis, nekem ellenszenves volt, hogy Verát annyira megviseli az örökbefogadása ténye. Pedig nagyon próbálom elképzelni, miért olyan pofon ez egy kiskamasznak. Talán ez is olyan kérdés, ami az egyik embernek félig tele, a másiknak félig üres. Mi a fontosabb: a szülők, akik szeretnek és választottak; vagy, hogy voltak olyan szülők is, akiknek nem kellett és eldobták?

Igényesen is van megírva. Érthető, láttató, érzékletes. Leginkább a szereplők keltek életre számomra, de mivel lélektanban erős, ez nem meglepő.
Már nézegetem, mit lenne még érdemes olvasni a szerzőtől. Szerintem találok majd.

Grecsó: Vera – Mint ifjúsági: 80% lélektanilag mély, egyszerre emberi és egy korszakot is megragad.

Szubjektíven: 65% tetszett, hogy Vera hitelesen kiskamasz, mégis nehezek a gyerekes dolgai.