Esküvőre készülő, új szolgálati helyet kapó, rendőrös.

Franz Eberhofer nehezen viseli, amilyen változást rá akarnak kényszeríteni. Kényelmes, falusi rendőri állását hátra kell hagynia, hogy Münchenben dolgozzon. Egyrészt, túl jó a statisztikája, hogy vidéken dolgozzon. Másrészt, a helyi hentes fiának kell egy állás, és beültetnék Franz helyére, mint falusi megbízott. Azért Münchennek is megvannak a maga szépségei: Rudi közelsége, egy csinos kolléganő, aki szívesen kerül közelebb a vidéki kollégához. Közben Susi egy régi hódolója színre lép, és Franz nem akarja megint elveszteni a nőt – így rászánja magát a lánykérésre, mindenki lázasan készül a lagzira. Közben azt is érdemes lenne megoldani, hogy ki lopta el a Papa autóját és hagyott benne egy holttestet.

Most vagyok azon a ponton, hogy Franz Eberhofer kezd az agyamra menni. Lehet, hogy szünetet kell tartanom a kötetek között, mert így túl tömény, hogy mennyire nagy gyerek és mamlasz ez a rendőr.

Mi zavar ennyire? 1: a nőügyei. Franz ebben a kötetben München állományába kerül, és az irodáját egy szülési szabadságon levő kolleginával osztja meg. A háromgyerekes anya(!) belibben, és mire észbe kapunk, már nyomatják is Franz-cal. Időnként összefekszenek, miközben otthon vár Susi, aki már hősünk menyasszonya. Eddig is irritált, ahogy Franz mindig kapható egy menetre, de ez új csúcs nála is. Munkahelyen, háromgyerekes anyával, akit napi szinten látnia is kell?

2: a Susi-kapcsolat. Eleve el sem kellett volna jegyeznie, csak birtoklási vágyból tette. Már a jegyesség alatt volt egy csomó jel, hogy ennek nem lehet jó vége. Meg lehet nézni, milyen elszólásai vannak a nőnek, amikor pl. Franz csak a környékre akar menni nászútra. Mennyire szerelem ez, és mennyire megszokás? Franz részéről nem egyszer éreztem úgy, hogy Susi csak a nő az életében, akivel kényelmes és megszokott, de semmi szenvedély.

Továbbra sem értem, miért ilyen kapós pasi Franz. Bár, egy utalás van arra, hogy jóképű. Amikor öltönyt próbál, egyenesen a bajor Robert Redfordként reprezentál.

Most sem a krimi a domináns, marad a magánélet és a család, meg a vidéki őrületek. A fő téma talán a Susi – Franz eljegyzés és esküvő, meg Leopold lehetséges hazaköltözése van terítéken. A szokott módon drámáznak, a humor is a szokott. Nem rossz, csak a fenti gondjaim vannak a főszereplővel, és már szinte sajnálom Leopoldot, akitől a saját öccse ennyire rosszul van. Az elején még jobban elhittem a rendőrnek, milyen idegesítő alak a bátyja, de már kezdek kételkedni.

A krimi szál is a humor felől van megfogva. Most is. A Münchenbe látogató apa kocsiját ellopják, és egy hullával a csomagtartóban kerül elő. Franz keveset nyomoz, a krimi egyre inkább mellékszál csak. Szokás szerint nagy szerencséje van most is, jókor botlik bele dolgokba.

A kár az, hogy az ügy egy része annyira tragikus a szememben, hogy nehezen fér össze a különben humoros körítéssel. Most komolyan, mennyire normális az a huszonéves nő, aki egy 13 évestől esik teherbe? Ha a nő nem lenne hulla, szerintem mehetne börtönbe liliomtiprásért – akkor is, ha a srác szerelmes is volt belé. Ha nagyon úgy van megírva, hogy a fiú járt a nő után. De akkor is: huszonévesen egy 13 évessel? Undor.

Pedig Falk szépen hozza a szokott elemeket. A humort, a színes mellékszereplőket, a családi kapcsokat és viszályokat. Igazság szerint még jól is szórakoztam, és tetszett a könyv, csak annyira irritál Franz mamlasz nőcsábász volta…

Számoljunk csak… ez az 5. rész, még kettő van kiadva magyarul. Félbe biztos nem hagyom, de most már sok egy kicsit Franz jellegzetes dolgaiból.

Falk: Savanyúkáposzta-kóma – Mint krimi: 65% humoros, minden téren és könnyed. Kis család, kis krimi, szinte csajos.

Szubjektíven: 60% vicces az ügy. Vicces a lagzi körüli felhajtás. De Franz és a nők… jaj.