Történelmi, élettörténetes, tragikus.

A korona megszerzése és/vagy megöröklése nem garancia a boldogságra, nem egy európai uralkodócsalád asszonyának jutott fájdalmas sors. Krisztina svéd királynő a felelősség súlya miatt lemondott, hogy Európa meg nem értett vándora legyen, aki nem tudta már visszaszerezni a trónját. Viktória leszármazottai révén Európa nagymamája lett, de hosszú élet várt rá özvegyként. Marie Antoinette és Alekszandra a családjukkal együtt a forradalom áldozatai lettek, végeztek velük. Sissi ünnepelt szépség volt, akit a férje is imádott, ám rabja lett saját szépségének és a bécsi udvar merev világának. Eugénia császárnénak mindene megvolt, hogy aztán mindent elveszítsen: trónt, szerető férjet, az egyetlen gyermekét. Száműzöttként kellett leélnie élete második felét. Uralkodók és feleségeik, fájó sorssal.

Szeretem az olvasmányos ismeretterjesztő köteteket, ez is ilyen. Morató nem a tényeket halmozta egymásra, hanem olvasmányosan mesélte el a főszereplő királynők/királynék életét, a címnek megfelelően arra téve a hangsúlyt, miért voltak elátkozottak.

A könyv szerkezete felismerhető – időrendben veszi sorra a történelmi személyeket. Krisztina, Marie Antoinette, Sissi, Viktória, Eugénia és végül Alekszandra Fjodorovna. Az pluszban tetszett, ahol össze is vannak kötve az életrajzok. Viktória az, aki közös pont a két utána következő uralkodónével. (Sissivel is találkoztak, de az ide nem került bele. Csak említve van, hogy vadászaton Sissi is volt Angliában.)

Nem regény, de regényszerű. Nem felismerhetőek a források, nem idéz be leveleket vagy naplókat, de eléggé súlyt fektet arra, hogy a történelmi személyek miképpen élték meg a velük történteket. Ettől nekem átmeneti volt: történelmi is, nem is. Így volt könnyebb olvasni, de negyed annyira sem hiteles, mintha tényleg benne van az idézetek, amiből lekövetkezteti a hősnők érzelmi állapotát.

A történelmi érdekességek lekötnek, így én megvoltam a könyvvel. A legismertebbek, mint Sissi és Viktória életéről nem sok újat tudott mondani, de a francia császárnéról eddig alig tudtam valamit, az ő fejezetét kifejezetten érdekesnek találtam. Vagy azt, ahogy egymás mellé tettem az egyéb, főleg film élményeimet, és megnéztem, itt mi van meg azokból. Összességében elmondható, hogy a filmek kegyesek voltak mindegyikükkel. Greta Garbo Krisztinája vagy éppen Romy Schneider Erzsébetje, Jenna Coleman Viktóriája romantikusabb hősnő, mint a valódi életben lehettek.

A szemlélet az, ami eladta a könyvet. A 6-ból 4 esetében egyértelmű, miért átkozott. De jól elmesélte a másik kettőnél is, hogyan lett szenvedés az élete. Krisztina, aki megbánta, hogy lemondott a trónjáról, és nem egyszer nem tudtak mit kezdeni a korához képest nagyon extravagáns nővel. Viktória, aki korán lett özvegy és soha nem épült fel Albert elvesztéséből. Mindenki tragédiája megelevenedik a lapokon.

Nekem történelmi érdekesség volt, azt nagyon nem találom, mit tanulhatna ezekből a történetekből ma embere. Legfeljebb azt emelném ki, hogy az egy-egy ponton nagyon szépen benne van, hogyan függenek össze a dolgok nagyobb összképben. Hogy a Viktória családfáján levő vérzékenység pl. hogyan hatott Európa történelmére, és hogyan vezetett el az is oda, hogy a Romanovok megbuktak.

Talán azt jegyezném még meg, hogy jó volt, hogy képek is kerültek bele a 6 nőről. Kár, hogy nem színesbe, de így az olcsóbb kiadni, értem.

Morató: Elátkozott királynők – Mint történelmi: 65% tény alapú, de él írói eszközökkel és regényes. Érzelmi alapon közelít.

Szubjektíven: 70% tetszett, hogy nagyon olvasmányos, vannak összefüggések és a képek is.