Kamaszos, életben maradásért küzdő, menekülő.

Mike és Elly a szüleikkel tartanak azok munkája miatt. Most éppen az Amazonas mellett telepedtek le, ahol a két kiskamasz hamar összebarátkozik két, már régebben itt élő fiúval. Matti és Gabriel szintén testvérek, Gabriel valósággal bálványozza a bátyját. Amikor lehetőségük nyílik egy repülős túrát tenni az esőerdő felett, a gyerekek megragadják a lehetőséget. Nem tudhatták, hogy katasztrófa lesz a vége. Lezuhannak, és csak ők négyen maradnak életben. Komolyabb bajuk nincs, de a helyzetük reménytelennek tűnik. Se élelem, se víz, se felszerelés. Csak annyi holmi van náluk, amivel az útra indultak. Abban sem reménykedhetnek, hogy gyorsan rájuk találnak – a fák sűrűjében egy gépről nem látják meg őket. Nekik kell kitalálni, mit ehetnek és ihatnak, merre induljanak, hogyan védjék meg magukat a vadállatoktól. De nagyobb veszély is les rájuk, mint az állatvilág.

Jól beindul ez a sorozat is. Már a sokadik rész fog kijönni magyarul is, és nem úgy tűnik, hogy a szerző rövidre akarja fogni. A borítók korrektek, az alapötlet se rossz, utána kezdenek el jönni a gondok.

Ahogy elkezdtem olvasni, nagyon hamar beugrott egy másik regénysorozat, szintén gyerekeknek. Bear Grylls írja sorra Beck történeteit, aki a világ különböző pontjain keveredik életveszélyes helyzetekbe és a vadonban kell túlélnie. Ő is gyerek, neki is inkább az emberekkel gyűlik meg a baja, mert a természetet tudja kezelni. Nem maga a cselekmény vagy a helyszín, inkább az egésznek a szerkezete, a csontváz, amire ráépül majd a regény teste, ami nagyon ismerős. Mivel az a sorozat jobban tetszik, ez már hátrány ennek.

Nem az igazi a cselekmény vezetése sem. Nem egy kalandregény érzetét kelti. Inkább olyan, mintha lennének ismeretterjesztő betétek, amelyek köré írni kellett valamilyen történetet. Még a szerkezet is ezt erősíti meg bennem: a történetet megszakítva vannak oldalak, ahol egy témát járnak körbe enciklopédia szócikket megidézően. Így mutat be pl. állatokat, vagy magyarázza el, hogy kell ívóvízhez jutni az esőerdőben.

Nem lettek emlékezetesen a gyerekek sem. Eléggé üres figurák, könnyen bele lehet képzelni magunkat, mert igazából csak egy-egy jellemző tulajdonságot kaptak. A nagyobb testvér iránti rajongás. Ahogy Matti tele van kis tényekkel az esőerdővel kapcsolatban. Még csak vitáik sincsenek: ugyan Mike fejében megfordul, hogy kritikával kezelje Matti tudását az esőerdőről, de nem folytatnak le harcot a vezetőségért, Mike még csak egy megjegyzést sem tesz. Ezt éreztem köztük a legnagyobb ellentétnek. Nagyon egy célért küzdenek: ki akarnak jutni és életben maradni.

Nagyon természetbarát könyv és benne van, hogy nem a puszta természet az ember ellensége. Ha ismered a szabályokat, növényeket és állatokat, ők békében megvannak veled. Bele tudnék kötni abba, mennyire szerencséjük van sokszor, és a természet még segít is nekik, de ez is csak aláhúzza az üzenetet. Az ember az, aki felégeti az esőerdőt pusztán anyagi okokból. Az ember vadássza le az állatokat, és nem a húsért, hogy életben maradhassanak. A gyerekekre is az emberek jelentik a veszélyt, sokkal inkább, mint a vadak. Kegyetlenebb, ha egy ember öl meg nyereségvágyból, mint egy állat ösztönből.

A stílusát nem szerettem. Nem elég mesélős, végigszalad a cselekményen és bár díjazom, hogy ismereteket közvetít, az nem tetszett, ahogy enciklopédiává válik egy-egy oldal erejéig.

Egy próbát még biztosan teszek vele, majd kiderül, érzek-e javulást a sorozaton.

Schlüter: Az Amazonas sűrűjében – Mint gyerekkönyv: 55% informatív és tanít is, de erősen hasonlít Bear Grylls sorozatára.

Szubjektíven: 45% kicsit letudott iskolai feladatnak tűnik: kis kaland, kis ismeret, kis szín.