Múltbeli eseményeket felderítő, szellemes, öröklő, régi házas.

Maggie gyerekkorát tönkretette egy regény. Emlékszik rá, hogy amikor kicsi volt, a családja vett egy régi házat, beköltöztek, de alig pár hetet töltöttek ott, mielőtt elmenekültek. Az apja sikerkönyvet írt belőle, és a ház a mai napig az egyik legismertebb kísértetház az országban. Az anyagi gondjaik megoldódtak, de a szülei házassága ráment arra a könyvre. Maggie csak az igazat akarja – mi az igazság a könyvből? Amikor az apja meghal, rá kell jönnie, hogy igazából az a ház még mindig az övék, pontosabban: már az övé. Építészként hasonlókat újít fel és ad el. Most is ezt tervezi, közben pedig válaszokat akar kapni. Mindenki tudni véli, mi történt ott, és most már neki is tudnia kell. Beköltözik, a rejtélyek sokasodnak és soha nem tudhatja, mi vár rá a következő sarokban: egy szellem, egy holttest, újabb kérdések?

Kísértetház, valós bűnök és titkok, regény a regényben, borzongás és csavar csavar hátán… Riley Sager újabb remek könyvet tett le az asztalra. Megint el tud játszani azzal, hogy valós vagy természetfeletti események zajlanak.

Már az nagyon megfogott, ahogy történet ez a történetben. Miközben a jelenben Maggie beköltözik, és jönnek a furcsaságok, beékelt fejezetekből megtudhatjuk, mi történt korábban. Sager nagyon tudja vezetni az olvasót: fel van rá hívva a figyelmünk, hogy sokat hazudtak, de borzalmasan nehéz rájönni, mi igaz és mi nem. Ez olvasóként is nagy rejtély, lehet is találgatni és elméleteket gyártani – imádom az ilyen regényeket! Ehhez hozzájön, hogy Maggie úgy indul neki, hogy minden hazugság volt, de rá kell jönnie, hogy nem is. Sager folyamatosan tudja fokozni a rejtélyt.

A szerkesztés is hibátlan. Összerímel a múltbeli és a jelen történet, miközben folyamatosan át is értékeltetik egymást. Mondanom se kell, az majd egy külön pofon, amikor minden kiderül és feltárul az egésznek a borzalmas logikája…

Szó se róla, szerettem a csavarokat, volt, ami meg is lepett. Azért a végére már úgy éreztem, sok ez a jóból. Talán 3 olyan csavar is van a végén, hogy azt hisszük, tudjuk a ki a gyilkos és mi történt, de aztán rá kell jönnünk, hogy csak hazugság és megtévesztés, igazából egészen más történt. Mintha ugyanaz a poén lenne többször lelőve, amit annyira nem díjaztam – ha a végső igazság és az igazságszolgáltatás kellett is. Azt pluszban sajnálom, hogy Ewan nem tudhatta meg, hogy Maggie ártatlan volt. Tulajdonképpen egy hazugságra ráment a házassága, a lányával való kapcsolata. Ez valahol szomorú.

Remek a könyvben, ahogy folyamatosan bizonytalanságban tart, hogy természetfeletti események zajlanak vagy van nagyon is valós tény mögöttük. Sager a Zárj minden ajtót! regényében is hasonló módszert alkalmazott, de itt talán még jobban sikerült. Ahogy a kísértetfilmes kliséket használja, a végig fenntartott rejtély – olvastatta a könyvet. Mindig poén, amikor valamit hinni akarunk, aztán pofonként jön a nagyon reális valóság.

Maggie-t is megkedveltem, és tudtam neki drukkolni. Együtt tudtam érezni azzal, ahogy kereste az igazságot és kitartott végig. Igaz, ehhez az is kellett, hogy Sager thrillert írt, és meg sem próbált romantikus szálat eladni nekünk. Még valami, amit szeretni tudok a könyveiben: ha van is szerelmi szál, romantikusnak nem lehet nevezni. Itt is inkább egy házasság vége, semmint egy pár története bomlik ki a szülők révén.

Röviden: szerettem ezt a regényt. Ha tényleg filmesítik, biztosan megnézem azt is, mi lett belőle. Megtartanak-e minden csavart a végén…

Sager: Várj, amíg sötét lesz – Mint thriller: 90% jól keveri a valóságot és a természetfelettit, csavaros és érzelmileg is erős.

Szubjektíven: 95% a végén a túl sok csavar már csöppet zavart, de jó kísértetsztori lett ez.