Szerelembe eső, uralkodós, tévéműsoros.

Henry nem tervezte, hogy valaha is király lesz belőle. Ugyan hercegnek született, de másodikként és mindig is a bátyja volt felkészítve az uralkodásra. Ő az volt, aki bulizott és bajba keveredett, katonának állt a nemzeti seregbe és sokat csajozott. Nem volt tervben, hogy a bátyja a szerelemért lemond a trónról és neki kell a helyére lépni. Nyomasztják is az elvárások, amelyek között ott van a nősülés és az utódnemzés. A gond csak az, hogy elég komoly lista van, mit kell teljesítenie annak a lánynak, aki a királynéja lehet. A származása, a neveltetése, a szüzessége… Jobb ötlet híján Henry belemegy, hogy egy Nagy Ő-t idéző műsorban válogat a jelöltek közül. Csak arra nem számított, hogy az egyik lány nővére nagyon is megragadja a képzeletét. Sarah zárkózott és csendes, igyekszik észrevétlen maradni – Henry azonban a régies ruhák és a csend mögé lát. Miközben a műsor pörög, ő a kulisszák mögött kezd egyre szerelmesebb lenni.

Tudom szeretni a guilty pleasure romantikus sztorikat. Gazdagok, szépek, jó nagy ármányok – legalább annyira tudnak gyűlölni, mint szeretni, luxus környezetben. Valami ilyesmit szerettem volna olvasni most is, de helyette kaptam egy tipikus nyálregényt.

Még kamaszként olvastam a Párválasztó sorozatot. Ez tulajdonképpen majdnem ugyanaz, csak korhatáros verzióban. Dögös hercegünk egy Nagy Ő-re hajazó showban keresi az igazit, és egy nőben meg is leli. Igaz, ő nem versenyző, hanem az egyik résztvevő nővére. De attól még illik rá minden kitétel: állampolgár, nemes és még szűz is. Olyan szinten kiszámítható az egész, hogy csak két meglepetés volt a könyvben:
1. előbb lesz szex, mint házasság. Most komolyan, ennyire futotta a feminista vonalnak? Nehogy már a leendő királyné szűzhártyáját vizsgálgassák? Ez a királyság roppant elnyomó a nőkkel, bár éppen királynő ül a trónon.

(Nem is értem, miért nem lehetett eddig törvényt módosítani. Az logikusabb lenne, ha a királyi utódon végeznének DNS tesztet, nem a szűzhártyát nézegetik, aminek a kijátszására különben a regényben is van pár tipp. Pl. az orvos lefizetése.)
2. Sarah kapott egy elég durva családi hátteret. Az komolyan meglepett, mitől vannak a pánikrohamai. Ez a vonal még tetszett is volna, és Chase humort is vitt bele: Henry felszerelkezik karddal meg egyéb fegyverekkel, hogy levadássza a nő apját. Azért megnéztem volna, mi lesz, ha tényleg elindul a vadászatra…

Hihetetlen és mesebeli szerelem, a rosszfiú megjavul. Meg kiderül, hogy nem is volt ő olyan rossz, csak eddig senki nem hitt benne eléggé. A hősnő meg a szolid nő, aki a szemüveget és a konzervatív ruhát lecseréli, aztán máris ő kapja a parti drogot, mert meg is rontanák egyből…
Szóval, igen, szappanopera érzülettel lehetne ezt szeretni, csak éppen nekem ez így unalmas. A meglepetést várom mindig, de ez a tipikus elemeket variálta.

Ami kicsit javított a közérzetemen: Henry pimaszabb stílusa. Még akkor is, ha helyenként indokolatlanul annyira trágár a szöveg, hogy az bántotta a szemem.
Ami viszont lehúzta, amint Sarah szüzessége oda, eléggé átmegy ágytornába a sztori. Vagy díjazzam azt, hogy itt legalább beszélgettek, ismerkedtek, szerelmesebbek is lettek, mielőtt ágyba vetődtek? Igazából nem fontos, mert onnantól esik a színvonal és az IQ, marad az orgazmus hajsza, ami hosszú oldalakon keresztül szintén unalmas tud lenni.

Röviden, egyszer el lehetett olvasni, de nem az én szájízem.

Chase: Királyi szerető – Mint romantikus: 65% szex előtt volt ismerkedés is, van stílusa is, bár átlagelemeket variál.

Szubjektíven: 45% nem volt meglepetés, kiszámítható az egész és trágárabb is a kelleténél.