Romantikus, nőt meghódító, főzős.

Henri imádta az irodalmat, és az életét is a könyvek árnyékában képzelte el. Az egyetem azonban egy más szerelmet tartogatott számára: az egyik előadásra késve lépett be egy szőke jelenés, és Henri hamar Valerie rajongója lett. Helyet foglalt neki, beszélgetni kezdtek és legjobb barátok lettek, miközben Henri várta a tökéletes pillanatot, hogy a szőke szépség szerelme és ne a barátja lehessen. A nyári szünetről hazatérő Valerie azonban megismerkedett valakivel, és Henri szíve eltört. Egy kis irodalom, némi főzés és egy macska kell hozzá, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy kell nekik.

Azt nagyon eltalálták, hogy kell eladni ezt a könyvet. Nézzünk csak rá: a romantikus lelkületűeknek telitalálat a borító! Szép pár ölelésben egy olyan csodás helyszínen, hogy találni sem lehetne jobbat. Ok, én bolondulok Párizsért, de szerintem nem csak a magamfajta találja csodásnak a tornyot és a francia fővárost a parkjaival és a szökőkutakkal. Ha ez nem lenne elég, már a borító is hirdeti, hogy ez egy másik Barreau történet előzménye – pont azé, ami bestseller és film is van belőle.

Ahogy elkezdtem olvasni, meg is kaptam az élményt, amit vártam. A történet kellemesen romantikus. Barreau képes arra, hogy úgy ír nagyon nyálas és csöpögős történetekről, hogy maga a regénye nem lesz szentimentális és érzelmekbe belefúló. Egyszerűen hangulatos és magával sodró, ahogy ez a fiú szerelmes lesz és vár, majd a gyomron át indít támadást a kiszemelt lány szívéért.

A gond akkor jött el, amikor a regény hirtelen átvált gasztronómiába. Nem vagyok az a típus, aki örömmel olvasgatja azokat a recepteket, amelyekkel elkészíthetőek a regényben megjelent ételek. 1-2 még belefér, de ebben a kötetben nagyon sok a recept! Az megint más, amikor egy történettel kapcsolatban kiadnak recepteket, és szakácskönyvként árulják. Van ilyen már pl. a Downton Abbey vagy a Jóbarátok kapcsán is. De ez… Nem tudom nem átverésként megélni, amikor a kötetben ilyen nagy számban vannak jelen a recepteket. A történetet akartam, nem főzni!

Pedig, ahogy írtam, szerettem a történet romantikáját és hangulatát. Kellemes a sztori, amibe akkor is jól esik belesüppedni, ha tudom, hogy ez egy szerelmes női mese.

Megszerettem a szereplőket, főleg Henri került közel hozzám. Ahogy szereti a könyveket és a lányt, ahogy az álmodozás helyett eljut arra a pontra, hogy nem adja fel harc nélkül. Még az is olyan mosolyogtató, hogy nem átall egy régi szerelmi receptet sem kotyvasztani, hátha… Valerie egyszerűen csak túl szép, hogy igaz legyen. Mondhatni, üres báb, akiről nagyon kevés dolgot tudunk meg ténylegesen: szép, késik és imád olvasni. De nem is igazán a személye a fontos. Ő a vágy tárgya, Henri álma és a történet arról szól, hogy az álomért küzdeni kell, mert akár valósággá is válhat.

Az nem adott plusz élményt, hogy ez a történet egy másik előzménye. Valójában nagyon sovány, ha így tekintek rá. A nő mosolya szereplői nem jelennek meg, hanem egy más hősnő szüleinek a története. Talán egy mondatra van említve a lány, mint a jövő, de ahhoz a történethez nem tett hozzá semmit számomra.

Marad ez a vegyes érzés: a történetet magát szerettem, de a receptekkel oldalszám nagyon felnyomását nagyon nem.

Barreau: Mint romantikus: 75% szívmelengető és aranyos történet, látványos képekkel, fura, de mellette receptekkel.

Szubjektíven: 55% a történetet szerettem, kedves és jól esett, bár nagyon mese. De annyira lehúzásnak érzem a kiadást!