Más kultúrákat megértő, háborús, elvek mellett kiálló.

Az emberiség több bolygót benépesített és egészen más kultúrák, életformák jöttek létre. Van, ahol már nem is hisznek abban, hogy a többiek is emberek. A Shora egy bolygó tele óceánnal, ahol csak nők élnek különleges, részben élő tutajokon. A biológiában olyan magasságokat értek el, hogy képesek a genetika manipulálásával férfiak nélkül szaporodni, és egy békés, természettel összhangban levő életmódot folytatnak. Egy csoportjuk a többi embernek is szeretné átadni, amire rájöttek. Így kerül meghívottként a bolygóra az ifjú Spinell, aki kőfaragóként és fiúként eleinte zavarban van itt, de szerelmet és otthont, egy más életet lel itt. Ő a bizonyíték, hogy a többi ember is képes lehet Shora adományait megérteni és befogadni. A több bolygót uraló kényúrnak azonban Shora meghódítása is kell, ki akarja provokálni a békés lakókból, hogy harcászatra fordítsák a tudásukat. Megindul egy véres, kegyetlen hadjárat, melyben Shora népe nem csak a létért, a hitért is küzd.

Díjnyertes sci-fi és gondban is voltam is vele, miképpen álljak neki fejben feldolgozni. Összetett, bár másképpen, mint elsőre gondoltam.

Egyrészt, nagy világépítő regény, hiszen be kell mutatni a jövő összetett világát. Milyen éltformák és kultúrák alakultak ki az egyes bolygókon, milyen politikai rendszerekbe tömörülnek, milyen konfliktusaik vannak. A cselekményben benne van egy egész háború is, amelyet több fronton vívnak. Némelyik civilizáció annyira más, mint a földi, hogy nem kevés képzelőerő kell az elképzeléséhez.

A Shora a legjobb példa erre, ahol a genetika olyan szintjét érték el, hogy az kívülről már varázslatnak is néz ki. Minden részét nem is értem – pl. amikor a testüket hátrahagyva kivetülnek a lelkek. Az már nekem is inkább a misztikus, mint a tudományos terület. Mert az, hogy járványokat tudnak kódolni és az emberi genomot vegyítik a növényivel, jobban megfogható.

Másrészt, karakterközpontú regény is, mert a kiemelt főszereplők megvívják a maguk csatáit önmagukban is. Spinell teljesen nézőpontot vált, és megéli az új hitrendszer megismerését, ötvözését a sajátjával, az elfogadást. Egy belső háború, amiben vannak visszaesések, kísérletek és fokozatosan megy végbe a változás. A hadvezér Realgar, aki szilárdan hitt a maga rendszerében, brutálisan ki is áll mellé és a végére rá kell nyílnia a szemének, hogy miképpen mosták az ő agyát is. Más gondolatai, megnyíló utak vannak előtte, de a társadalom és a hatalom meghatározza, merre haladhat tovább. Talán még rosszabb olyan kényszerpályán lenni, ahol már látod is, hogy nem te irányítasz, csak egy lökdösött golyó vagy. Nisi, aki mindkét világot megismeri, mindkettőben otthon van, de most kiderül, hogy a két világot nem tudja magában egyesíteni. Akkor a kettő között ragad és sehol nem lesz otthona.

Van cselekménye, a szereplők nem csak elmélkednek, de lépnek is. Mégis, úgy éreztem, hogy ez igazából két elv szembenállásának a története. Shora, ahol megvalósult egy édeni életforma, ahol tisztelik az életet és egyensúlyra törekszenek. Szemben vele az emberi uralkodásvágy, a hatalmi játszmák, ahol az a hatalmas, aki el tudja tiporni a másikat. Shora mindenkinek békét szeretne, a másik oldal a behódolást várja. Ezek feszülnek egymásnak, és az a kérdés, hogy ki lehet-e állni a béke mellett a halálig. Ez pedig fontosabb, erkölcsi kérdés, mint hogy az egyes szereplőkkel mi történik.

Emészteni kell, és máshogy olvasni, ahogy szoktam. Gondolkoztat, és összességében reményt ad. Van még esély, jobbnak lenni. Nem tudom, mennyire értek vele egyet, de a regényben működött – ha nem is értem, a végén miért nem lépték meg a népirtást.

Egyszer érdekes volt, de a folytatáshoz nem jött meg a kedvem.

Slonczewski: Ajtó az óceánba – Mint sci-fi: 85% jól kitalált, gondosan felépített világa és szereplői vannak, komoly üzenettel.

Szubjektíven: 55% bár cselekménybe van ágyazva, ez inkább egy elvi regény, néha sok is.