Családi, kisgyerekes, egymáson segítő, összetartó.

Egy kislány felfigyel egy fiúra, akivel egy házban laknak, de más emeleten. Idővel meg is meri szólítani, és együtt merészkednek fel a tetőre, együtt álmodnak egy életet. (Lift) A két nő még kiskamaszként lett legjobb barátnő. Kitartottak egymás mellett akkor is, amikor azonos szakmát választottak és ugyanazokért a lehetőségekért kellett versenyezniük. Ha volt is kis féltékenység bennük, amikor az egyik rászorult, a másik igazi és jelképes áldozatra is kész volt érte. (Barátság) Az idős asszony rossz szemmel nézi, hogy a seregélyek a szőlőjüket csipegetik. Amikor az egyik madár megsérül, mégsem képes tétlenül nézni, hogy a madár elpusztul. (A seregély) A tanár kezd haragudni az egyik tanítványára, mert hiába ad neki újabb és újabb esélyt, semmi javulás. Mi több, még képes elaludni is az órán. Mielőtt drasztikus eszközökhöz folyamodna, egy véletlen találkozás rádöbbenti, mi van a gyerek fáradtsága mögött. (Nulladik óra)

Palotás Petra nem véletlenül most jött ki ezzel a kötettel. Bevallottan az a célja, hogy emberi és szeretettel teli történeteket meséljen, amikor a COVID miatt a kapcsolatok is sérülést szenvedtek el. Ez egy kis lélekmelegítés, mosolygás, hogy vírus ide vagy oda, az emberi szeretet megmarad.

Nem is kitalált történeteket mondott el, hanem ismerősök, barátok és családtagok történeteit meséli el. Novellává van kerekítve egy-egy családi anekdota, és néha meglepően kis történetek is fel lettek duzzasztva – terjedelemben és érzelemben is. Pl. van egy, amit annyival össze lehetne foglalni, hogy egy taxis elviszi az öreg nénit az öregek otthonába. De benne van egy egész élettől való elköszönés – ahogy az asszony még utoljára megnézi a szeretett helyszíneket, amiket mesél hozzá, a taxis az egész életét megismeri és látja vele. Így dupla akkorát üt, amikor ő is látja, hova mentek. Hogy ez az út vége, és kimondatlanul a néninek ezzel már vége is. Minden, aki volt és amit szeretett, ott marad mögötte. Nem véletlen, hogy még a viteldíjat is elengedi neki.

Pont sikerült kiszúrnom azt, ami szomorú. Ezekre vagyok fogékonyabb, noha a kötet nem ezekkel van tele. Ha általánosságba nézem, nagyon sok az olyan történet, ahol egy kisgyerekre lesz büszke a szülője, gyakran olyan helyzetet fordítva meg, ahol addig pirulnia kellett az anyának – mondjuk, övé az egyetlen olyan gyerek, aki éjjel még pelenkát hord. Ám az övé nem csak értelmesen beszél, remekül számol is és a többi, addig fölényes anyának elakad a szava. Meg hasonlók.

Vannak itt egymást szerető és segítő barátok, testvérek, diákok és tanárjaik. Vannak nagy gyermeki pillanatok: egy karácsonyi történet a gyermeki hitről, vagy egymásra kicsit féltékenykedő kislányok, akiknek rosszul esik, hogy mindketten Ken babát kaptak, de aztán a közös játék mindent felold és minden újra rendben van. Nem nagy történetek, hanem mindennapiak és ismerősek, amihez hasonlót akár az olvasó is találhat a maga életében.

De ez is a lényeg! Ezeket felidézni olvasás közben és megfeledkezni arról, mi van odakint.

Palotás Petra stílusa nagyon is megy az ilyen érzelmes történetekhez. Kicsit szentimentális, nagyon tele van érzelmekkel. Egy más történethez számomra sok is lenne, túl édes, de ehhez nagyon ment.

A történetek szerkezetében is van egy közös elem. Mind kicsit olyan, mint egy csalimese. Palotás Petra igyekezett egy kis fordulattal zárni, legyen valami csattanó.

A célját szerintem eléri, és ha nem is irodalmi élmény, de egy kis lélekszirom a kötet.

Palotás: Lélekszirmok – Mint novellás gyűjtemény: 75% pozitív érzelmeket közvetít sok érzelemmel, a hétköznapi szépségek és szeretet megéneklése.

Szubjektíven: 65% az ízlésemhez képest kissé édes és sok a hétköznapi téma, de nekem is jól esett most ezeket olvasni.