Életre visszaemlékező, fiatalságot és szerelmet átélő, titkot cipelő.
Egy férfi, nyolcvanon felül, egyre betegebben gondol vissza az életére. Van még egy titka, amit nem tudja, van-e joga felfedni, mielőtt meghal. Mijo egy szabadkai család egyetlen fia volt, édesanyja féltett szíve csücske. Nem is örül az asszony túlzottan, hogy a fia a szarajevói egyetemre felvételizett és vették fel, ami messzebb van tőle. Mijo a tanulás mellett nem veti meg a szórakozást sem, és a lányok mind alaposan bele is szeretnek a fiatalemberbe, aki még túl fiatal, hogy igazán elkötelezze magát. Majd jön Meda és az ő kapcsolatuk más, mélyebb. Egyikük sem mondja ki, hogy ez szerelem lenne, csak szenvedélyes viszonyként kezelik. Mégis, szíven üti őket, amikor az útjuk kétfelé válik: a fiú kötelező katonai szolgálata nagyon messze van, és egyikük sem akar a másikkal tartani a másik úti céljára. Egy utolsó éjszaka, és elköszönnek egymástól. Idővel Mijo megkomolyodik, megnősül és családot alapít. Már kisgyerekes apa, amikor egy üzleti úton újra látja Medát, és egy olyan titok őrévé válik, amely a halálos ágyán sem hagyja nyugodni.
Tettem még egy próbát Pap Éva írásaival, de azt hiszem, én itt fejeztem be a munkásságával való ismerkedést. Ennek ellenére azt mondom, a zsánerében nem rossz, sok jó dolgot is el tudok mondani róla, de meg nem szerettem.
A címe jobb nem is lehetne. Olyan szépen megfogalmazza Mijo élethelyzetét, és le lehet belőle vezetni a regény egész keretét. Egy élet végén vagyunk, a visszaemlékezésnél. Amikor még lehetne valamit tenni és mondani, mielőtt lemegy az élet napja. Ha csak a címet kellene pontozni, ez nálam magas pontot kapna.
A szerkezetet már el is árultam: a jelenben Mijo haldoklik, közbe van az ő mindennapjairól egy-egy fejezet, de különben az adja a regény nagyját, ahogy visszaemlékezik az életére és a kiemelt helyen az egyetemi évek vannak, a Meda-szerelem. Az tud adni neki egy pluszt, hogy Mijo már a jövője ismeretében mondja a történetet, így vannak megjegyzései és meglátásai hozzá. Utalások, kis fanyar humor vagy éppen szarkazmus.
Egymással szembe állítja az életét kezdő szépreményű fiatalembert és a haldokló öreget, aki már elszámol mindennel. A kor hozott bölcsességet? Talán. Az öreg már nyugodtabb, mint a fiatal énje volt. Ez a helyzet alapozza meg az elgondolkoztatóbb témát. A titokokról, amiket őrzünk és amik belülről felrágnak. Itt van az, amivel nem tudtam azonosulni. Már a kezdeteknél, amikor Meda levelet ír. De most komolyan, ki vette be? Annyira lehetett érezni, hogy mi történt igazából. Majd, amikor Mijo is szembesül mindennel évekkel később. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a feleségének nem mert elmondani egy 17 éves történetet, ami az előtt zajlott, hogy egyáltalán ismerték volna egymást. Eleve a nő úgy harcolta ki a feleség címkét, hogy hónapokig egy hármas kapcsolat egyik női fele volt Mijo másik szeretője mellett. Kétlem, hogy nagyon meglepte volna, hogy a férfinak a húszas évei elején is volt libidója, nem csak a harmincasokban. Ez a fajta kommunikációs képtelenség – engem irritál és nem is szeretem az olyan szerelmi történeteket, amikben ilyesmiken rágódnak. Ezért nem tudtam azonosulni, és Mijo titokkal kapcsolatos problémája ezért is taszított.
Azt is furának találtam, mennyire sterilen van minden elmesélve. Hiányoztak nekem az érzelmek, csak ez a megbánás téma volt érzékletesen benne. A múlton már rajta volt a régiség leple, az már nem fájt. Így meg csak egy visszaemlékezés, listánál azért részletesebb, de beleélni magam nem tudtam.
Bár azt értékelem, hogy nem csöpögős romantikus, és valóban benne van egy kapcsolat teljes története, azért mégis van hiányérzetem.
Ha történelmi romantikusként nézem, akkor is ez a hiány jelentkezik. A hátteret adja, vannak kis történetek. Mondjuk, hogy lehetett a kommunista rendszerben nyugdíjig állást találni, hogyan hatott a mindennapokra a szocializmus. Vannak sztereotípiák, amiket nagyon el tudok képzelni, hogy tényleg így gondolkodott egy szovjet rendszerben felnőtt és abban megöregedett férfi: a fülbevaló lányoknak való – a fiúknak akkor sem, ha egy zenekar miatt menőnek számít így mutatkozni! (Még azt is magyarázza, hogyan hitte azt, hogy homoszexuálissá teszi a fiatalokat az ilyesmi.) De nem éreztem úgy, hogy igazán megtudtam volna, milyen volt egy olyan világban élni. Az meg pláne nem volt benne, hogy mi történt az országban az elmesélt 60 évben.
Átküzdöttem magam rajta, de ezzel feladtam. Ha 2 könyvből 2 nem tetszett, el kell búcsúznom a szerzőtől.
Pap: Mielőtt lemegy a nap – Mint történelmi romantikus: 65% mélyen érzelmes, letisztult, történelmi hátteret beledolgozva.
Szubjektíven: 25% érzelmileg tőlem nagyon messze állt, és a történelmet is kevesellettem.