Fülszöveg: 

Oroszy Mihály élete gyökeresen megváltozik. A füredi lány-sorozat lezáró kötetében a 18. század most megmutatja könyörtelenebb arcát is: a felvilágosodás korszaka még a látóhatáron sincs, a feudális rend igazságtalanságai nyomorítják a köznépet. A földesurakkal szembeni elégedetlenség egyre nagyobb, a Dunántúl a jobbágyfelkelések küszöbén áll.
A füredi földesúr ennek ellenére bizakodón tekint a jövőre, eltökélten készül élete legnagyobb utazására – egy más időben, egy másik világban kíván új életet kezdeni. Vajon sikerül-e fordítani a sorson?
Almássy Anna rádöbben, férje terve talán nem is csak egy lehetőség, hanem az egyetlen út, ami járható. Vajon le lehet győzni az időt?

Szerintem: 

Mivel sorozatzáró, nem tudom nem azzal

kezdeni, hogy milyen zárlatnak és a többi részhez viszonyítva a benyomásom.

Először is, szépen elvarrja Anna és Mihály történetének szálait. Végig van gondolva, hogyan folytatódhat a közös életük, miképpen lehetséges a jelenben a megélhetésük. Tény, hogy van benne nem kevés szerencsés és már szinte mesei elem is. A parton Mihály pont olyan két öreggel barátkozik össze, akiknek van pénzük és érdeklődésük régi érmék vásárlására, és ismernek olyat is, aki fű alatt millió dolláros régiséget venne. De kereknek érződik így, és nyugodtan el lehet őket engedni. Még tetszett is a párhuzam, hogy a nyitányban Annának kellett beleszoknia a 18 századba, most Mihály tanulja, hogy miképpen élhet a 21-ben.
Ugyanakkor azért böki a csőröm, hogy a fiuk, a kiskamasz Ádám visszamegy a múltba. El nem tudom képzelni, hogy a 21. századba hazatérve mivel magyarázzák majd, hogy a gyerek eltűnt fél évre. Más lenne, ha pl. gimnázium után hagyna ki egy évet, és mondhatnák, hogy utazott egyetem előtt, de általános iskolásként? De ez már kissé csomókeresés a kákán, csak akkor is irritált ez kissé.

A többi részhez képest – a sorozat nyitánya volt a legnagyobb élmény. Abban a történet, a nyelvezete, az egésznek a hangulata nagyon eltalált. A második résznél viszont a harmadik jobban sikerült: jobban elhittem, ahogy Mihály tanulja a jövőt és Ostorral ügyködnek, hogy amit lehet, megmentsen magának későbbre, mint Anna feminista felháborodásait a 2. kötetben. Itt most megint van egy megoldandó probléma, amin együtt dolgoznak és tart valamerre a cselekmény. Nem csak simán élik a mindennapokat, hanem leküzdenek egy akadályt, miközben a tihanyi apátság kapcsán történelmi színeket is kapunk. ahhoz képest, hogy a 2. kötetben mennyire tudtam utálni látatlanban az apátot a Mihálytól kértek miatt, annyira szerethető figura lett most.

Még akkor is, ha most igaz, hogy a mesés elemek azért ott furák. Ahogy a papok tudnak az időutazókról, és volt is köztük annak idején, aki a jövőből jött. Így pláne nehezen hihető, hogy annyira nehéz lett volna az apátot rábírni a segítségre és ilyen nagy ára lett volna. De alapvetően jó célok vezetik őket, és sok pozitív dolog köthető az apátsághoz a történetben. Kifejezetten tetszett, ahogy a gyerekeket istápolják, vagy ahogy adnak újabb és újabb esélyt a hibázó szerzeteseknek is. Megvolt az a légkör, amilyennek szerintem lennie kellene egy ilyen közösségnek.

Talán nem kalandokkal teli rész, de le tudott kötni így is. Érdekes volt, és a végére humort is találtam benne. Mint amikor Mihály autót tanul vezetni, vagy ahogy Anna morog, amikor Mihály meg meri neki jegyezni, hogy az apja kocsija jobb Annáénál. Belemerülősebb, lassabb, de tetszettek a 18. századi életképek és hangulatos a kötet.

Hangulatos, aminek egyik fő eleme a nyelvisége. A magázással, a beszéd stílusával is meg van idézve Mária Terézia kora, de nem annyira, hogy mai füllel igazán fura legyen. Inkább akkor érezni, mennyit számítanak a kisebb trükkök is, amikor Mihály a kortárs magyart tanulja, és néha visszaváltanak a folyamat során a régire.
Eddig is nagyon jól eltalálta a szerző a nyelvi világot, és ez sikerült neki most is. Ízes.

Hogy még kicsit kritizáljak, én korábban szerettem, hogy nem csak Anna és Mihály körül forgott minden. Érdemben használta a mellékszereplőket. Most ez vissza van véve, Mihály és Anna van a teljes középpontban. Így az olyan melléktörténetek, amelyeket szerettem korábban, most elsikkadnak. Mint Ostor és Vica története. Egy-egy jelenetük akad, és ott vannak többen is, hogy a főszereplőkkel beszéljenek, de saját történetük már nincs.

A külcsín is remek, most is. Ez egy szépen kiadott sorozat, és a belbecsre sincs panasz. Tartalmas, polcon is mutatós a kötet is, a sorozat is. Sokkal többet tud, mint egy sima történelmi romantikus.

Idézet: 

Sokkal fontosabb az, hogy te mit gondolsz magadról, mint az, hogy mások mit gondolnak rólad!

– Jogai lesznek! Csak pont ugyanolyan, mint mindenki másnak!
– Tán attól félsz, hogy ott nem állom meg a helyemet?
– Nem – vágtam rá. – Engem nem érdekel a rangja, a pénze…
– Mitől félsz ennyire?
Eleredtek a könnyeim.
– Tán attól, hogy maga is megváltozik majd…
– Azzal ne gondolj, Anna! – csókolt. – Ne sírj! – Szívére húzta a kezemet. – Eget váltok, nem lelket!