Katonai titkokat őrző, traumákat cipelő, emberrablást és gyilkosságot nyomozó.

Sidney már megjárta a poklot, és túl sokat vesztett ott. A fiatal nő katona volt, aki egy másik katonát szeretett. A vőlegénye kutyás osztagban volt, és végül nem maradt más utána, csak a komolyan traumatizált eb. Sidney is túl sok titkot cipelt, túl sokat vesztett. Clyde és a nő hazatérnek, vasúti rendőrként helyezkednek el. Békés állás, sokat lehetnek a szabadban és nem kell megint olyan borzalmakat látniuk. Ám a területükön brutálisan meggyilkolt nő holttestére bukkannak. Hamarosan az is kiderül, hogy Sidney ismeri is a lányt. A pótapjaként szeretett veterán unokahúga. A nyomok a lány vőlegényéhez, a súlyos sérülésekkel hazakerült veterán felé vezetnek, de Sidney szerint ennél sokkal többről van szó. A Megégettként nevezett fiatalember a menyasszonyának elmondta azt a háborús titkot, amit Sidney is kénytelen őrizni. Lehet, hogy ezért kellett meghalnia a lánynak? Vagy, az keverhette bajba, hogy egy eltűnt lány nyomait követte? Sidney egy rendőrrel és Clyde kutyával ered a gyilkosok nyomába, ha sok sebet fel is kell tépnie ehhez.

Fülszöveg alapján olyan történetnek tűnt, ami nekem tetszeni szokott. Egy kegyetlen gyilkosság, katonai titkok, de önmagában Clyde kutya segítő jelenléte is érdekessé tehette volna nekem a történetet.

Ehhez képest azt vettem észre magamon, hogy semmi nem akart tetszeni benne. Már az elején csalódott voltam abban, hogy Sidney egyedül kezdi meg az eset felderítését. Nem a gyászoló vőlegény segít be neki később, hanem egy rendőr. (Az meg, hogy köztük érzelmi szálak is kezdenek szövődni, pláne nem tetszett. De erről majd később.) A nő nem is igazán rendőr, és nem is nagyon fogtam fel, hogy mit jelent ez a vasúti rendőr, mint hivatás. Nálunk hasonló sincs, mert azt mondanom se kell, hogy ahhoz semmi köze a nő munkájának, amit nálunk a vasútőrök csinálnak, ami még a legközelebb áll hozzá.

A nyomozás maga nem lett volna rossz, de nem tetszett az irány. Sorozatgyilkosos thrillert olvastam volna szívesen, itt viszont nagyon hamar abban kezdenek el gondolkodni, hogy katonai titkok és bűnök megőrzéséért vannak, akik képesek gyilkolni is. A regény egy jelentős része olyan traumákról szólt, amit a szereplők Irakból hoztak haza. A később elmélyülő bandatagos vonal sem kötött le jobban.

Innen távolinak érzem mindkét témát. Azt nagyon el tudom képzelni, hogy az Államokban ezek az aktuális és érdekes ötletek, ami sokakat személyesen is érint valamiképpen. Irak kapcsán nagyon sok kritika is bekerült a regénybe, és a sorok között szépen ki is lehet venni, hogy mit sugall az egészről a szerző. A bandák is tipikusan amerikai jelenség, tucatnyi krimi szól a bandák elleni ügyekről vagy harcokról.

Hiába vannak jól adagolva a fordulatok, és korrekten el van mesélve, Sidney hogyan követ egy nyomot, indul el rossz irányba, talál vissza a megoldás felé vezető ösvényre. Közben vannak feszült helyzetek, a végjátékra egy nagy összecsapást is kapunk hozzá. El tudom mondani, hogy a saját zsánerében és amerikai thrillerként rendben van, csak ez most kevés volt, hogy megszeressem a történetet.

Ennek egy más oka, hogy nem voltam kibékülve Sidney karakterével sem. A teljes első fele arról szól, hogy mennyire gyászolja még mindig a vőlegényét, érzelmileg milyen mély szakadékban van. Ahogy folyamatosan bünteti is magát, és már nem meri elhinni sem, hogy képes lenne még normális kapcsolatot kialakítani valakivel. De jön Mike és elkezd azon merengeni, hogy mi lenne, ha. Mike, aki különben gazdag is, elhivatott is, mindent eltűr és mellette van, vár. Egyszerűen nem értem miért. Magamban számolgattam is, hányszor mondhatott le volna a nőről, meg lehetett volna érteni. Nem tudtam mit kezdeni ezzel a szerelmi szállal, nem éreztem se hitelesnek, se érzelmesnek.

Pedig a karakterek sincsenek rosszul megfogva, a háborúval és a sereggel kapcsolatban szépen hozza a különböző típusokat, és egyénileg mélyebbre tud menni egy-egy mellékszereplő lelkületében is.

Nem fekete-fehér alakokkal dolgozik, bár azért kivételeket is tudok mondani. Mike túl jó és türelmes. A náci banda képregény gonoszhoz illően egysíkúan elvetemült és kegyetlen. De a többség ennél mélyebb jellemet kapott.

Hangulatos a borító is, a kutyás jeleneteket is szerettem. Talán, ha inkább érzem nyomozós thrillernek/kriminek az amerikai téma kibontása helyett, jobban tetszett volna.

Nickless: Vér a síneken – Mint krimi: 55% a krimi zsánerének elemei mellett az iraki háborúról, kormányról is van mondandója, ami kifejezetten amerikai történetté tette a krimi ellenében.

Szubjektíven: 45% nem szerettem meg a hősnőt, nem bírtam a kapcsolatait és az iraki téma elhatalmasodását sem.