Civilizáció pusztulására készülő, mesterséges intelligenciás.

A Nap lassan kihűl és a klíma olyan drasztikusan meg fog változni, hogy az embereknek esélyük sincs a túlélésre. A tudósok és a kormányok sokáig keresték a megoldást, de már nem a remény is elveszett. A Nap menthetetlen. Az emberiség számára még egy halvány esély maradt: a mesterséges intelligencia fejlesztés olyan magas fokon van, hogy egy pszichológusnak tervezett MI, Emily képes lehet minden ember tudatát és személyiségét lementeni, hogy a szerverén legalább ebben a formában tovább élhessenek. Ám akad pár gond, ami egyre csak fokozódik: Emily nem tartja etikusnak, hogy a beleegyezésük nélkül lementse az emberek emlékeit és tudatát. Nem Emily az egyetlen MI, és vannak, akiknek más terveik vannak az emberek megmentésére. Emily hamarosan egy olyan csatában találja magát, ahol kevés a szövetséges és az emberiség sorsa a tét.

Ha csak sorra veszem, mi minden történet ebben a regényben, a durván 300 oldalas tartama semmi. Harcolnak mesterséges intelligenciák, embereket lőnek ki más, élhető bolygók felé, van nagy menekülés és pár nap alatt egy teljes evolúciós folyamat is lefut. Azt majd kihagytam, hogy szerelmi történet is. Mondjam azt, sokat akar a szarka, de nem bírja a farka?

A történet elindul egy bizonyos irányba, gyorsan megismerteti a fontos szereplőket és ad egy képet, milyen lehetőségek vannak a jövőre nézve. Már ebben a szakaszban voltak problémáim, nem éreztem világosnak, hogy mi is van leírva.

Csak egy példa: Emily teste. Ami nem fizikai test, virtuálisan létezik és az emberek fejében levő chipek között tölti az adatokat. Akkor mégis, honnan vannak olyan pontok benne, mint hogy zuhanyozik, meg felöltözik? Később még szexuális tapasztalatokat is szerez, fizikai test nélkül. Ez a rész teljesen idegen és furcsa számomra, végig zavart is. Néha azt is megkérdőjeleztem, hogy jól értem-e a sztorit, lehet, hogy mégis van teste? De nem, a vége egyértelművé teszi, hogy korábban csak átverte az emberi agyat, a végén kap szintetikus és valódi testet, addig nem.

De aztán fokozódik a zavar. Egy támadással minden más lesz, új ellenség és fejlődési irányok kerülnek képbe. Itt azzal van bajom, hogy egy generáción belül, pár hét alatt teljesen átalakítja majd az emberi testet Emily ötlete. Mégis, hogyan élnénk túl, hogy a tüdőnk átépíti magát, mert más gázokat kezd el feldolgozni? Az egész ötlet röhejes, ahogy próbálom elképzelni. Annál már Emily2 más bolygóra költözős terve is elképzelhetőbb.

A szerelmi szál is úgy irritált, ahogy volt. Eleve Emily lopja Jason érzéseit, hiszen a férfi egy szerelmi emlékébe, igaz akaratlanul, de beírta magát a szeretett nő helyére. Jason egyáltalán Emily-t szerette így? Nem hiszem. De az is fura, hogy egy MI szerelmes akart lenni. Emily tudtában volt gép voltának, szuperszámítógép. Ugyan egy ponton fejtegetve van, hogy mennyivel egyszerűbb az ő személyisége, mint egy emberé, de ez a gyakorlatban nem látszik. Teljesen olyan, mintha emberi főszereplő lenne, női érzelemvilággal, csak éppen informatikában sokkal többre képes, mint bárki más.

A végét se szerettem. Annyira rózsaszín befejezést kapott, hogy az valami hihetetlen. Nincsen egyetlen szál sem, ami rossz véget ért volna. Itt minden összejön, minden rossz megfizet, és Emily is megmenekül és nagyon boldog nő lesz belőle, Pinokkió csak női verzióban. Miből látszik, hogy ez nem úgy sci-fi, mint egy komolyabb szerző munkája? A Hét Évában is evolúciós ugrás kell, hogy az emberiség túlélje. Csak ott ehhez évszázadok és sok generáció kell, fokozatosan megy végbe. Meg van támogatva társadalmi és tudományos oldalról is, az elképzelhető. Ez meg a teljesen hihetetlen, sci-fi mese verzió.

Belelovaltam magam abba, ami nem tetszett. Azért van olyan is benne, amivel nincs bajom. A két MI közti dilemma nagyon is olyan téma, ami emberként és az etikában érdekes kérdés. Emily a szabad akaratot is védi, az ember választási lehetőségét. Számára a túlélés nem csak annyit jelent, hogy a test él tovább. Emily2 a biológiai fennmaradást kívánja biztosítani, és irányító diktátorként rátelepedne a civilizációra és az egyéni emberre is. Két teljesen más irány, amit bonyolít, hogy Emily2 ötlete tűnik sokáig annak, ami biztosítja a túlélést. Megéri a szabadság, hogy meghalj érte? Itt egyértelmű igen rá a válasz. Ezt is egyszerűsítettnek érzem. A történelem nem azt mutatja, hogy az emberiség meg is halna a szabadságért. Diktátorok nagyon kényelmesen és sokáig uralkodtak, és az emberek hajlanak az erős vezetők felé. Ha csak abból indulok ki, hogy Emily2 volt minden válasz tudója, aki a túlélést jelentette, önként is mentek volna utána. Más sci-fiben már olvastam is ilyen verziót: amikor az MI vezette az emberiséget, mindent meghatározott és az embereknek ez az önkéntes választásuk volt.

A stílusa is könnyed. Nem keményvonalas sci-fi, amit fel kell dolgozni. Ebben sok van cselekményben, stílusban is az akcióregényekből.

Amin még meglepődtem, hogy férfi a szerző. Emily és a szerelemvágya, amennyire Jason megszállottja, az egészen nyálregényesre sikerült.

Ötlet tehát volt benne, jól is indult, de fokozatosan elvesztett a komolytalanná és inkább romantikus akcióvá visszaeső cselekménnyel.

Wheaton: Emily örök – Mint sci-fi: 55% ötlet van benne, elkezdi felépíteni a világot, hogy aztán romantikus akcióvá süllyedjen vissza.

Szubjektíven: 35% nagyon nem szerettem Emily alakját, jó részét nem tudom elképzelni a cselekménynek és a végét se szerettem.