Lovas, kosztümös, világot állatszemszögből megélő.

Fekete Szépség egy vidéki birtokon születik meg és tölti a csikóéveit. Jó gazdája van, aki odafigyel arra, hogy ne kezdjék korán dolgoztatni a lovat, ne tegyék tönkre divatból és mélyen jószándékú. Szépség megtanul bízni az emberekben, és bár itt is vannak kalandjai, dolgos és szerény állatként kezdi meg eladása után az új életét. Szép és nyugodt ló, gyorsan egy úri hintó előtt találja magát. Ez azzal jár, hogy a most divatos nyaktartó szíjat is ráerőltetik. Ám ennél rosszabb, hogy egy részeg intéző miatt súlyosan meg is sérül és így az úri család már nem tartja meg az állatot. Szépség egyre lejjebb süllyed, de ő mindig kitart és megmutatja, milyen a lovak nemes természete. Egyes gazdái kegyetlenek és kínozzák, másokat nagyon megszeret és családtagként szeretik őt. Dolgos évek következnek, Fekete Szépség megtapasztalja, milyen egy ló élete a 19. századi Angliában.

Anna Sewell egykönyves szerző – az egyetlen regénye viszont a Fekete Szépség, ami mondhatni halhatatlan. Mese, film is készült belőle és szerencsére időről időre a regényt is újra kiadják. Ez egy olyan regény, amit érdemes megőrizni és olvasni.

Gyerekkönyvként van nyilvántartva, amivel nem tudok teljesen egyetérteni. Azért, mert egy ló a főszereplő, automatikusan gyerekkönyv lenne? Kicsit olyan ez, mintha valamiben gyerekek vagy kamaszok a főszereplők. Attól nem lesz automatikusan fiatal a célközönség! A Légy jó mindhalálig nálam a klasszikus példa. Nem is értem, miért általánosban kell tanulni. Azért, mert Nyilas Misi iskolás? A Fekete Szépséget gyerekeknek nem is nagyon adnám kézbe, talán a 12 éves kiskamasztól felfelé.

Áthatja az egészet a szeretet és empátia üzenete, nem is csak az állatok felé, hanem általánosságban, mint erény, amire mindenkinek törekednie kellene. Ahogy szerényen és a lehető legjobban végezd a munkád, ahogy Szépség teszi végig, apám ugyanerre igyekezett nevelni minket is. Igen, ezek egyetemes üzenetek és akár a gyerekeknek is adható ilyen szempontból a kötet.

Csak éppen Sewell nagyon széles tablót nyújt, hogy milyen élete volt a lovaknak a 19. században. Egy egész más korszak, más gondolkodásmód. A ló ott munkaállat volt, ahogy ma már nem az. Felnőtt fejjel és a történelmi regények szerelmeseként, aki a történelmet is szerette végig a gimiben is, ezzel tisztában vagyok. Egy gazda lányaként azt is tudom, hogy mit jelent az, hogy haszonállat. Nem véletlenül nem engedem meg magamnak, hogy a kismalacokkal barátkozzam – a nyuszikkal elkéstem, a mai napig a gondolattól is irtózom, hogy megkóstoljam a nyúlhúst. Velük ugyanis játszottam gyerekként. De, amire ki akarok lyukadni, hogy a lovak abban az időben munkaállatok voltak. Hogy a könyv egy szereplőjének szavait idézzem, ki kell belőlük hajtani a tartásuk költségét és még a bevételt is. Ez már alapból borzalmas helyzeteket szül, de hozzá jönnek a kegyetlen emberek is. Simán állatkínzás, ami itt le van írva. Tudom, érzékeny vagyok az állatok bántalmazására és jobban fáj nekem minden bántalmuk, de akkor is iszonytató képek és gondolatok vannak megfogalmazva, amelyek miatt ez számomra nem gyerekkönyv. Egy ponton Szépségnek konkrétan halálvágya van és ha egy ló olyan lény lenne, akkor öngyilkos lenne. Van itt ló- és állat megcsonkítása, háborús jelenet, halálra dolgoztatás és állatok verése. Gyerekkönyv, tényleg? Szerintem nem.

Szívem szerint én állatos történelmi regényként ajánlanám. Szépség szemével gyönyörűen bemutatja, milyen volt a vidéki és a nagyvárosi élet a korabeli Angliában. Társadalmi rétegeket mutat be, és nem kevés társadalmi feszültséget, problémát is tárgyal. Elég csak a vén kocsisra gondolni, vagy arra, miért iszákos annyi kocsis. Sokszor felmerül, hogy mekkora a különbség gazdag és szegény között, bár azt a javára kell írni a szerzőnek, hogy a szegények és a gazdagok között is vannak jó, valamint rossz emberek, nem a vagyoni helyzetük határozza meg, milyenek.

Mellette több ponton is nagyon mai tud lenni. Csak egyet emelnék ki: a divat kérdését. Remekül feszegeti, hogy mekkora ostobaság, hogy az emberek belemennek ostoba szokásokba, amivel csak ártanak a divat nevében. Nem utánozni kell majomként, hanem használni a szürke állományt, ha már ott lötyög a fejükben…

Viszonylag rövid történetről beszélünk, de Sewell nagyon sok mindent bele tudott tenni. Végig mozgalmas és változatos, sok minden történik benne. Ráadásul ettől nem lesz felsorolásszerű, vagy kapkodós. Szépen meg van írva és kidolgozva, szerettem is olvasni.

 Emlékezetesek tudtak lenni a szereplői, legyenek azok emberek vagy állatok. Itt nem is okozott gondot, amikor visszatérő szereplőkről volt szó, mert miközben kitöltenek egy sémát, volt mindben valami egyedi és megjegyezhető, ami miatt később is tudhattam, hogy ki kicsoda. Lehetne azt fejtegetni, hogy nem túl bonyolult egy szereplő sem, de felesleges lenne.

Nagyon szerethető, értékes kötet – vannak csúcspontok, fájdalmak is, és maradandó állatos regény. Ha csak egy könyvet is írt Sewell, azt nagyon jól megírta.

Sewell: Fekete Szépség – Mint gyerekkönyv: 75% közvetlen és nagyon személyes, leköt és érdekes, miközben tanít is egy más korszak világára.

Szubjektíven: 95% mélyen át tudtam érezni. Tartalmas, nagyon empatikus és áthatja az állatok szeretetére nevelés.