Fülszöveg: 

Bambi a rengeteg legmélyén, mogyorócserjék, som- és kökénybokrok, magas juhar- meg bükkfák védte zugban született. A kis őz botladozó lábakkal indult el az erdő úttalan útjain, és mind távolabb merészkedett. Bambival együtt tanul meg az olvasó önfeledten játszani és száguldani, élvezni a szabadságot. De megtanulunk félni is és keserűen tudomásul venni minden élet halandóságát. Salten költői prózája egyszerre szól gyermekekhez és felnőttekhez – mindannyiunk okulására és gyönyörűségére.

Szerintem: 

Egy újabb gyerekkönyv, amit nem értek, miért lett gyerekkönyv. Mert van belőle Disney-mese és egy őz a főszereplő? Tartalmában, üzenetében viszont nem tudom gyerekkönyvnek nevezni.

Hiszen

Bambi kicsi gidából lesz az erdő öregje a végére, és közben olyan leckét tanul meg, amit nem éppen gyerekeknek ajánlanék. Bambi sorra látja, hogy milyen tragédiák érik az övéit és tele van az élete veszteségekkel. Kezdve azzal, hogy még gida, amikor a vadászaton az anyját kilövik. Látja nem egyszer, ahogy az ember és kutyája az erdőben gyilkolnak. Veszít így el barátokat és végig kell néznie a gyerekkori barát elestét is, akit az ember gidaként nevelt, visszaeresztett a vadonba, aztán agyonlőtt, amikor az őz bizalommal odasétált volna felé. Disney ebből csak az anyját emelte át, jegyzem is meg hamar. Ahogy a vége is más – mert Salten őze mindebből azt tanulja meg egy öreg mellett, hogy egyedül kell lenni. A magány lesz a válasz mindenre.

Salten minimálisan személyesíti meg az őzeket, és emiatt nem is olyan egyszerű beleélni magam a szereplők helyzetébe. Mivel az őzek életmódjáról amúgy is keveset tudok, fogalmam sincs, hogy mennyire jellegzetes, ahogy az életüket ábrázolja. A hímek pl. itt teljesen külön élnek, és csak addig vannak a nőstényekkel, amíg a párzási időszak van. A gidák nevelésében sem vesznek részt. Az anya is csak akkor tér vissza a csoportba, amikor a gidája már nagyobb. Vagyis, én nagyon gyakran éreztem furcsának, amit olvastam. Bambi szépen megöregszik egyedül. Ez Salten befejezése.

Viszont, tele van érdekes és jól eltalált állatokkal a történet. Az őz nagyon sokakat megismer az erdőben, nyulakat és baglyokat, lát szarvast és sorolható tovább is. A szószátyár mókus még akár komikus mellékszereplőnek is elmenne. Itt is ötvözve van a megszemélyesítés és az állat eredeti jelleme, amiből színes alakok születtek.
Az egyik kedvenc jelenetem is ilyesmi – amikor Bambi a szarvasokkal találkozik, és Salten megmutatja, melyik állatnak mi jár a fejében. Az különben remek példája lenne a kommunikációs zavarnak, amikor a megfelelő szavak híján mindkét félt teljesen mást gondol a szituációról és a másikról, mint ami tényleg történt vagy amilyen a másik. Közben meg valóban nem keverednek az őzek és a szarvasok.

A kötet nagyon erős szembenállást tesz be a történetbe ember és az állatvilág közé. Az ember a nagybetűs Gonoszként jelenik meg, és pusztít. Ugyan egyszer kiderül az olvasó számára, hogy orvvadász és nem szimpla ember ténykedik így az erdőben, de ha az őzek szemszögéből általánosítunk, akkor nincs béke, csak szerencsétlen állatok, akik más életre kényszerülnek az ember miatt, és még így is túl gyakran végzik holtan. Az állatok békések, az őzek határozottan megtagadják az ölést. Nekik van egy idilljük, amit az ember rombol szét. De Salten még arra is képes, hogy a levadászott rókát áldozatnak mutassa be és megsajnáltassa, miközben ezen állat esetében azért egy ragadozóról van szó és nem olyan békés növényevőkről, mint az őzek.
De ez sem változtat az alapon: az állatok a jók, az ember és a hozzá tartozó állatok, mint a kutya rosszak. Nincs és nem is lehet feloldás, az ember Gyilkos.

Ez egy szépen, értelmesen és nagyon állat- és természetszeretettel megírt kisregény. Kellemes kötet, a gyermeki ártatlanság és az állati egyszerűség megragadásával, amiben nagyon erős drámai tetőpontok vannak. A regény többi részéhez képest a vadászatok egészen horror élményre sikerültek és bizony Salten oda-odacsap egy-egy vadászsikerrel. Akár az egykori befogadott őz, vagy a róka, ha konkrét példát keresek.

Érettebb regény, mélyebb tartammal, mint amit Disney után vártam. Egyes részei különben tényleg gyerekkönyvbe passzolnak, de azért megállapítottam, hogy a Bambi bizony nem Az öreg néne őzikéje.