Gyógymódot kereső, hatalmat kiépítő, titkos szervezetes, képességes.

Évek teltek el, mióta Eli megölte Victort, ezzel lebukott és fogságba került. Az öngyógyító képessége miatt kiváló orvosi tesztalany lett, míg az igazgató rá nem jött, milyen borzalmaknak teszik ki a foglyát. Inkább az intellektusát használná, így adatelemzéssel segíthette az RK-k vadászatát. És Eli felfigyel egy mintára, színre lépett egy újabb vadász. Arra is ráébred, ki az és ezzel új célt kap. Építi a saját tervét, türelmes, és amikor egy új RK királynőként tűnik fel, hogy uralja az alvilágot, megteremtődik az esélye is. Mert Victor nem maradt halott – Sidney visszahozta, az ereje is megmaradt, ám valami más is történt. Rátör a fájdalom, holtan esik össze és egyre tovább marad halott. Sidney elől rejtve az igazat, orvost keres, aki segíthetne rajta. Ám Marcella mesterkedése hozzá is elér, és hogy Eli börtönbe maradjon, ők szabadon, Victoréknak is be kell szállniuk a játszmába.

Tudom, hogy a Viszály filmjogai elkeltek. Ugyan a filmről még nem hallani, de reménykedem még. Pláne, hogy ennyire erős lett a folytatás is. Még emésztenem is kell – olyan végjátékot írt Schwab, hogy még mindig a hatása alatt vagyok.

Frappáns az időszerkezet. Több idősíkon haladunk előre, miközben vannak flashback elemek is. Van a jelen, de fontos dolgok történtek az utóbbi 3-4 évben, amit szereplőnként meg is ismerünk párhuzamosan, miközben a még korábbi múltjuk is megelevenedik egy-egy fejezetben. Fontos is most nézni a fejezetcím alatt az időjelzést, hogy mikor is járunk. 25 éve, 10 vagy éppen 4-2 éve, esetleg az utolsó estén? Nagyon szépen össze is illik minden, a szálak összeérnek. Szeretem, ami ilyen okosan építkezik.

Pedig az elején megijesztett a szerző. Ahogy Victor gyógymód és orvos után kutat, az olyan semmilyennek tűnt. Aztán több szálon is pörögni kezdenek az események, és ahogy az utolsó estén minden összeér… az valami egészen csodálatos és izgalmas. Egyre jobb a tempó, egyre több minden történik, egyre nagyobb a játszma. Sokféle is: ahogy Eli a terveit szövögeti, miközben játssza a mintarabot. Victor nyomozása. Marcella felemelkedése – vele megint kapunk egy különleges szereplőt, és ő aztán nagy tempót diktál. A titkos szervezet, a beépített emberek, a csavarok…

Mindeközben azon merengtem, hogy mennyire meg tudtam szeretni a szereplőket, noha a Victor már az elején megmondta, hogy nem jó emberek. Tényleg, senki nem az. Ok, talán az RK-k után nyomozó rendőr jó ember, de ez nem a jó emberek játszmája. Miközben imádom Victor eszét, az akaraterejét és hogy valahol mélyen törődik az övéivel, azért roppant mocskos dolgai vannak. Victor egy gyilkos. Ahogy Marcella is, akinél hataloméhesebb és merészebb nőt keveset találni. Schwab roppant pontosan jellemzi, de tetszett az a sor: olyan, mint Hófehérke, aki megölte a mostohát és ellopta a tükröt. Eli, aki szintén zseni, és olyan gyilkológép, hogy az állam leesett. Ahogy a végén megindul, arra nem voltam felkészülve, pedig már kaptam ízelítőt, hogy mire képes.

De nem csak ennyiből állnak, Schwab feszegeti a témát, hogyan lettek ilyenek. Mert nem az RK képességek hozták ezt ki, ott volt az életükben már korábban is minden. Hogyan alakult ki? A flashback jelenetekből kiderül. Egy-egy ponton még Eli-t is tudtam sajnálni, pedig biztos vagyok benne, hogy pszichopata. Jó sztorik, élő karakterek, akik bőven többek a képességeiknél.

Schwab játszik a kapcsolatrendszerekkel és a nagy szembenállásokkal. Ki-kinek is a nemezise? Miközben Eli és Victor egymás fejét akarják, Marcella ereje olyan, hogy az pont a párja Eli-ének és ahogy összecsapnak, durva. Sidney, akiért már most nagy harc megy, akaratlanul is átírja a viszonyokat. Ha June nem akarná őt a családjának, nem ismeri fel Marcella vérszomjas természetét, mellette marad és másként alakult volna minden.

Nagyon olvastatja magát ez a kötet is. Pörgős, izgalmas, sötéten szórakoztató. Jó képei vannak, láttatja az eseményeket, de nem túlírt. Akad benne humor is.

Már láttam neten, hogy Schwab vissza is tér még a világba. Victorious – én már a címét is imádom. Várni kell még rá, de erre szerintem megéri.

Schwab: Visszavágó – Mint fantasy: 95% ötletes időszerkezet, egyre növekvő feszültség, csavarok, emlékezetes szereplők és ütős végjáték.

Szubjektíven: 90% gonosz zsenik, szuper képességek és guilty pleasure cselekmény. Ha kicsit gyorsabb a kezdés is, le se tudom tenni.