Fülszöveg:
Szerte a világon térkapuk nyíltak, amelyek szörnyekkel teli, mágikus labirintusokba vezetnek. Ha pedig belátható időn belül senki nem látogatja meg ezeket és végez az ott uralkodó főszörnyekkel, azok elszabadulnak a mi világunkban és pokoli pusztításba kezdenek. Az emberfeletti képességekkel megáldott vadászok igyekeznek időben megtámadni és bezárni az összes megnyíló dungeont.
Sung Jinwoo vadász. Méghozzá az Emberiség Leggyengébb Vadásza, aki egy-egy ilyen raid alatt mást se tesz, mint igyekszik túlélni, amíg társai megküzdenek a rémségekkel. Édesanyja kórházi számlái és húga tandíja miatt nincs más esélye, mint újra és újra kockára tenni az életét. Így amikor egy jobban fizető munka lehetősége merül fel, azonnal elfogadja… de csapatával hamar olyan helyzetbe kerülnek, amire még nem volt példa. Jinwoo-ra hárul a felelősség, hogy megtalálja a kiutat a valaha volt legiszonyatosabb dungeonből… mielőtt lejár az idő.
Szerintem:
A helyzet az, hogy ez a manga pont eltalálta azokat a tipikus cselekmény darabkákat, amikre nagyon rá tudok kattanni. Meg is van a késztetésem, hogy
azonnal olvassam tovább, nézzem az anime-ot is. (Ok, bevallom, az anime-ot már néztem. Meg a webtoone-t is.)
A játékokban, a harcolós történetekben is a karakter fejlesztése, az új képességek és eszközök sora nagyon le tud kötni. Itt pedig a történet végére egészen olyan, mintha Jin-woo belecsöppenne egy játékba, ahol küldetéseket kell végrehajtania, fejleszti magát. Roppant jópofa a panel, amit csak ő lát maga előtt. Ő az különben, aki nagyon lentről indul, annyira alacsony szinten, hogy egyenesen a leggyengébb vadásznak minősítették. De ő lesz az egyetlen, aki a programnak hála egyedüliként fejlődni tud, és nem is marad majd sokáig a legalacsonyabb szinten.
A másik, a küldetések. Egyfajta dimenzión kívüli barlangok, dungeon-ok nyílnak, amelyeket meg kell tisztítani határidőre, vagy a benne levő szörnyek rászabadulnak erre a dimenzióra. Vannak benne gyengébb és erősebb szörnyek, meg egy boss, a főgonosz, akinek a kivégzése zárja a portált. Csapatok mennek be, összedolgoznak, és nem lehet tudni, mi vár odabent. Még csak egy dupla dungeon-t látni ebben a kötetben, de már megvan a hangulata.
A második üreg azokkal a szobrokkal és feladatokkal… az simán függőséget okoz. Itt nincs játék és szépelgés – ha elbuksz, ami nagyon könnyen megy, megölnek vagy megnyomorítanak. Hullanak az emberek, a főbb szereplők közül is ketten pillanatok alatt végtagot veszítenek. Maga a főszereplő az egyik lábát. Hangulatos és ijesztők lettek, a feladatok meg elmések. Abban vettem észre leginkább, hogy dél-koreai a manga, hogy ez a feladat beidézte a Squid Game nyitó feladatát a hatalmas babával. Csak itt démonian vigyorgó kődémon volt lézerszemekkel…
Bírtam, hogy mennyi hangulatot kaptam egy köteten belül. A dupla dungeon félelmetes volt, a vigyorgó kőkirály akár egy horrorban is megállná a helyét. Még rajzolva is, nem csak az anime-ban mozogva, kiráz tőle a hideg. Máskor meg hangosan nevetgéltem, pl. a büntetőfeladat, vagy amikor Jin-woo az újabbat elkerülendő rohangászik a kórház körül, míg az ápolónők el vannak hűlve az extrém gyógyulási – gyakorlati technikáján. De érzelmes, fájdalmas is, nem kevésszer rá van utalva, a fiatal főszereplő ennyire gyenge vadász létére miért szorult erre az életre.
Mert ez is megvan benne: a nagyon szimpatikus főszereplő. Talán ő a leggyengébb, de nélküle túlélő sem lett volna. Minden rejtvényt ő oldott meg, és rendkívül magas benne a mások megsegítésének ösztöne. Már a családért folyamatosan feláldozza magát, de a dungeon-ban idegenekért is mit meg nem tesz. Itt ő a jó és naiv gyerek, aki megindul a hőssé válás felé. Aztán majd a program a személyiségén is bőven alakít, a külsején túl, de azt csak előre súgom, itt még csak éppen belevág a kalandba.
Mivel képregény, kiemelendő, hogy szépen van rajzolva. Abszolút oda lehet tenni az anime mellé és élvezetes álló képekben is. Pedig nehezen képzeltem el, hogy a kőszobrokkal összecsapás annyira jó tud lenni ebben a formában is, de tud.
A fordítás kapcsán még merengek. Nálam működött, hogy sok játékos kifejezést meghagyott angol formában, ezzel is erősítve az egésznek a videójáték hangulatát. Dungeon, boss, hasonlók. Mi is volt gyerekkorom ilyen játéka? Diablo? Abszolút az a hangulat, meg az anime, webtoone is angolul került elém, így nekem még nosztalgikus is. De hogy mit kezd ezzel, akinek nincs előismerete vagy nyelvtudása? Mert az, hogy angolul tudod, hogy a boss a főnök, nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy videójátékban is tudod, kire utalnak ezzel a kifejezéssel. De mivel ez most szubjektív, én tudtam, nekem tetszett is így.
Most meg várom a következő köteteket, mert a java csak ezek után jön. A kedvencem, Ant megjelenése azért még odébb van, de tudok örülni a ’lovag’ érkezésének is, vagy majd az orgyilkos módnak. Ok, nem pörgetem előre rá magam, haladjunk szépen sorban, szintről szintre, levelenként magyarul!
