Kamaszos, kalandos, gonosz tervet meghiúsító, más dimenziós.

Dóra kamasz, aki küszködik azzal, hogy nem szereti a csoportot, amibe bekerült az iskolában. Sportoló, befogadták a menő lányok is. Így titkolhatja, hogy milyen sorozatokat szeret és miket rajzol. Mikor ketten vannak otthon az öccsével, a kisfiúnak egyszer csak nyoma veszik. Mire Dóra feleszmél, különös osztálytársa, a fekete-fehér hajú Panni, akivel egy épületben laknak, napszemüveget nyom a fejére és beavatja egy titokba. Pár éve egy tudós rá akart jönni, hogy lehet jóvá tenni az embereket. Sikerrel járt, de a megváltozott emberek szellemszerű lénnyé váltak, akiknek a tekintete hasonló lénnyé alakít. Az ő padlásukon is lakik ilyen lény, és Dóra öccse a szemébe nézett. Kupoláknak nevezik magukat, és hamarosan Boti is azzá válik. Egy szertartással meg lehetne menteni, de ahhoz előbb a lányoknak meg kell akadályozni egy gonosz politikus terveit – két osztálytársukkal kiegészülve. HB kihallgatott egy beszélgetést, Szasa pedig az édesapja miatt érintett.

A cím, a borító már elvitt egy irányba. Így elsőre sokkolt, hogy mi is az a kupola a regény értelmében. A jóvá lett, de szellemszerű lények neve a kupolák és az ő létezésük, annak a szabályai a titok. (Bár, mivel padlásokon élnek, valamiképpen ők maguk a fizikai kupolák titka is.) Valahol még tetszik is a cím, duplán érthető – azt mindig szeretem. Csak, amikor a kupolák, mint emberek többes száma került leírásra – kupolákok, az bántotta a szemem.

A történet szerencsére gyorsan kárpótolt az elnevezés miatt és szépen hozta mindazt, amiért máig rá vagyok kattanva Mészöly Ágnes ifjúsági regényeire.

Egyrészt, mozgalmas és izgalmas a cselekménye. Most van természetfeletti szál is, ami tovább növeli a fordulatszámot. Pl. a helyzetváltoztatás gyorsasága az utcanevek és Panni képességével kombinálva. Csak egy kis Nutella – jó, egy üveg – vagy némi hamburger, és már várost is váltottak. Így pár óra leforgása alatt a fél országban kalandozhatnak, és sok nyomot lekövetnek, vagy ténykednek valamit.

Többféle ellenfél van és mind más stratégiát igényel. Vannak természetfeletti elemek, akik elől menekülnek, vagy védekeznek seprűkkel – vannak hasonló képességű emberek, akiket megtévesztenek, akik ellen stratégiát dolgoznak ki. A sokféleség jól áll neki – ráadásul a gonoszok indokai is sokfélék. Meglepetés is volt benne – kis naivan azt gondoltam, hogy ifjúsági, nem lesznek áldozatok. Ehhez képest van olyan szimpatikus szereplő, akit az emberi rossz félholtra ver, aztán a természetfeletti felfalja a lelkét és így két szinten is megsemmisült.

Alapvetően ugyan jók és rosszak könnyen megkülönböztethetőek, de mégsem fekete-fehér a világképe. Kifejezetten tetszett, hogy azt is igyekszik megvilágítani, hogy ki milyen indokból lép rossz útra. Nem simán az van, hogy pl. a politikus hatalmat akar – hanem ott van mellette, hogy nem bírja mások boldogságát, mert maga sem az. Így azért akar hatalmat, hogy másokat is nyomorítson, mert neki jobb attól, ha más is boldogtalan. (Emberien hihető, rá lehet ismerni a saját kis lelki világunkból is a lelki dinamizmusok működésére. Ezt pl. én is megfigyeltem magamon – ha valami bajom van, jobban érzem magam olyanok között, akiknek szintén van valami gondjuk, vagy ha kis gonoszan én török le valakit.)

Vagyis: vannak kalandok, van nyomozás és harc is, és a szereplők is fel vannak érzelmileg, pszichésen építve. Vannak hibáik, reményeik, félelmeik. Könnyű olyan szereplőt találni, akivel lehet azonosulni valami miatt. HB, aki egy gazdag sztár csemetéjeként kivételezett életet él, amit pénzért lehet kapni, neki megvan. Sokan irigylik. Ő mégis magányos – a szülei nem érnek rá vele foglalkozni. Vagy, Dóra, akit általában idegesít a testvére, nem győzi elkerülni – amikor elveszik, mégis belehasít, mennyire szereti, és még az idegesítő dolgai is mennyire hiányoznak.

Mindezek mellett humoros és ötletes is a kötet. Lehet rajta mosolyogni, vannak jó beszólások és mókás helyzetek is benne. Csak a már emlegetett utcai teleportálás mekkora ötlet! Még az olyan elemek is, amelyet máshonnan ismerősek – pl. a halálközeli élménytől természetfeletti képességeket kapnak, éppen most olvastam V.E. Schwab kötetet, amiben ugyanez az alap – itt az egész környezet miatt frissnek és újnak hat.

Van tartama, szépen beágyazva a cselekménybe. Amit most legfontosabbnak érzek, az kettő dolog. Az egyik, hogy cselekedni kell. Ha gond van, az magától nem múlik el, valakinek foglalkozni kell vele és próbálkozni. A másik, hogy sokkal jobban kellene ismerni magunkat. Sok mindent teszünk, és nem is igazán tudjuk, miért. Ha tudnánk, mitől félünk, mit akarunk igazán elérni, sokkal jobban átéreznénk azt is, mi lesz a következménye a dolgainknak.

Összefoglalva ez egy újabb Mészöly-regény, amit örülök, hogy olvastam. Ifjúsági, de felnőttfejjel is teljesen élvezhető.

Mészöly: A kupolák titka – Mint ifjúsági kaland: 95% kalandos és pörgős cselekmény, gondosan felépített szereplők; humor, dráma és tartalom is van benne.

Szubjektíven: 90% ötletes, humoros – jó a cselekménye és a szereplőket is kedveltem, értettem. De a kupolákok név…