Auschwitzba kerülő, családért küzdő, náci eszméket érteni próbáló.

Herbert Levin több mindennel próbálkozott a megélhetésért: amikor tőzsdeügynökként tönkrement, úgy döntött, a szenvedélyének is ad egy esélyt. Így lett belőle bűvész, akit nem csak a trükkök, de az elméletek és a mágikus tanok is érdekeltek. Sokat olvasott, egyre híresebb lett Nagy Nivelli néven és időben felismerte, hogy a nácik hatalomra jutnak és a zsidó származása miatt nem biztonságos a családjának többé Berlin. Prágában kezdtek új életet, ám a háború követte őket. Egyre rosszabb körülmények közé kerülnek, végül a gettó lakosaival Levin és a családja is Auschwitzba kerül. A családi táborba, amelyet a Vöröskereszt ellenőrzései miatt rendben tartanak, de már hallanak pletykákat, mi folyik a többi táborrészben és mi vár majd rájuk is. Egy másik férfi is e táborba kerül nagyjából velük egyidőben: Francisco Latino a Spanyol Idegenlégió kemény katonája volt, akit az orosz frontra vezényeltek. Őt a szerelem hozta a táborba: orosz menyasszonyát azzal vádolták, hogy zsidó és Francisco követte őt őrként. De nincs felkészülve, mi folyik a szögesdrót mögött.

J.R. dos Santos nem olyan szerző, akit könnyed kikapcsolódásként olvasunk. Eddig bármit is olvastam tőle, szinte ismeretterjesztő jellegű volt. Fogott egy témát és mindent felkutatott róla, amit csak lehetett. Ha volt is valami regény jellegű a cselekményben, nem az volt a lényeg.

Az auschwitzi mágus számomra az eddigi legpopulárisabb regénye volt a szerzőnek. Ennek olyan cselekménye volt, ami önmagában is elolvastatná és több minden történik is benne. A Levin család sorsa mellett Francisco gyötrődései és a szerelmének a története is a lapokon van. A két történetszál felváltva bontakozik ki és ugyanazt a rettenetet két nagyon más oldalról képes bemutatni.

Azt is lehetne nézni, hogy vezet az út Auschwitzba, de az igazi dráma, a döbbenet abban a lengyel kisvárosban vár minden szereplőre. Itt még csak nem is a Levin család története a sokkoló, akik eddig egész szerencsések voltak. (Én simán azt hittem, az lesz a nyitány, hogy a feleséget és a kisfiút, akinek furcsa, hogy magyar fordítással, Péter a neve és nem Peter, szelektálják.) Ám, ahogy Francisco érkezik, kezdi megismerni a helyet, és egyszerűen nem tudja elhinni, ami történik, az a döbbenet. Odaér, és azt hiszi, csak viccelnek vele a többiek, amikor a szelektálásokról, kínzásokról, a hamvasztásokról mesélnek neki. A katonával együtt merülünk egyre mélyebbre a tábor életében, látjuk meg az igazat és az, hogy Francisco emberileg nem bírja megérteni, hogy teheti ezt ember az emberrel – ezt kellene éreznie mindenkinek. Miközben dos Santos minden borzalomról adja a széles panorámát, ismerjük is a történteket, én legalábbis többet olvastam már a témáról, ez a döbbent rácsodálkozás ad egy olyan pluszt neki, ami velem olvastatta.

Meglepően olvasmányos a történet és a szereplők is felépítettek – dos Santos sokat kutatott, igaz történetekből merített és érdekes regényt írt. Roppantul érdekel is, hogyan alakul a későbbiekben majd a szereplők sorsa. Érzelmi drámák és csúcspontok, szerelem és veszteségek, összetartás és egy hideg, embertelen gépezet működés közben, ez mind benne volt. Meg tudta kedveltetni a szereplőit, ami a szerzőtől szintén új nekem. Annyira csak szócsövek voltak a más regényekben a visszatérő szereplők is, hogy még mindig alig hiszem, hogy most több szerepük van, mint felmondani a témában a szerző kutatásait.

De, hamar hozzá is teszem, hogy azért megvan a regénynek ez az oldala is. Nem is lenne igazán dos Santos-kötet, ha egy témát nem ismertetne egy enciklopédia alaposságával. Levin tanulmányozta a náci ideológia alapjait, és többekkel beszélget is róla. Szerzők, elméletek, mi hogyan függ össze másokkal. Az ilyen részek át is váltanak abba a tudományos, előadásszerű stílusba, ami már ismerős a portugál írótól. Talán, mert most történelem és mitológia a téma, követhető is az alapossága mellett. Amikor fizika, matematika, informatika vagy nyelvészeti téma került előtérbe más-más regényben, sokkal nehezebb volt lépést tartanom a leírtakkal. Ezt bár töménynek, de érthetőnek és informatívnak találtam.

Már a miszticizmus oldalt is elkezdi, de ennek a folytatását a következő részben is várom jobban kifejtve. A popkultúra szereti azt a témát, hogy a nácik és Hitler mennyire hittek a természetfelettiben. Nem véletlenül velük kergetőzött Indiana Jones az ereklyékért, de Amerika Kapitány is a nácik ezen szervezetével nézhetett farkasszemet. Itt is ez tudományos oldalról van megfogva és dos Santos igyekszik a lehető leginkább hitelesnek maradni, a történelmet megmutatni a történetén keresztül.

A regény mindkét felét tudtam szeretni: az ismeretterjesztést és a regényes cselekményt is. Lehetett belőle tanulni, miközben újfent elborzasztott, hogy mit nem műveltek ártatlan emberekkel Auschwitz-Birkenau munkatáborban.

dos Santos: Az auschwitzi mágus – Mint történelmi: 75% ismeretterjesztő alapossággal megírt, de regényes cselekményt is tartalmazó regény.

Szubjektíven: 70% az ideológiai háttér bemutatása azért helyenként száraz volt, Francisco rádöbbenése a tábori valóságra azonban kárpótolt érte. Az egy jó nézőpont.