Küldetésre induló, nyomozó, ármányos.

Odin még nem nevezte meg az örökösét, ami feszültséget szül a két fia között. Loki is nagyon szeretne a kiválasztott fiú lenni, noha folyamatosan érzi, hogy Thor az, akit jobban szeretnek és akinek ragyognia kell mellette. Az sem segít, hogy ő nem harcosnak, hanem varázslónak született. Sokáig titkolja is, mire képes. Amikor Odin belenéz varázstükrébe, és azt látja, hogy az egyik fia élőholtak seregével támad Asgardra, de nem mondja el melyik, Loki nem bírja annyiban hagyni a dolgot. Varázslónőnek tanuló barátjával, Amorával életre keltik a tükör erejét, de túl sok erőt használnak – Amora magára vállalja és Odin száműzi a fiatal lányt. Valamivel később egy diplomáciai küldetés sül el rosszul, és Odin mindkét fiának büntetést oszt. Lokinak a Földre kell mennie és a SHARP szervezetnek segítenie nyomozni rejtélyes gyilkosságok ügyében. Loki kénytelen újfent szembesülni azzal, mit gondolnak róla és magának is eldöntenie, ki lesz belőle.

Nem ez az első történet, amely felteszi azt a kérdést, hogy alakulhatott-e volna másképpen. Nem ez az első kötet, ami azzal foglalkozik, hogy Loki rossz volta eleve elrendeltetett volt-e. De azért teljesen más ez a sztori, mint a Loki képregény volt.

Egyrészt, jópofa ötlet, hogy az emberi korszakban messze vagyunk még napjainktól, de azért nem túl messze. Loki küldetése a viktoriánus korral esik egybe, és messze van ez a történelmi regénytől, de ad neki egy plusz színt, hogy akkor a maihoz képest mennyire más volt a világ. Sokkal több a társadalmi dogma, és ki van hangsúlyozva, hogy mennyivel jobb Asgard elfogadóbb világa, mint Viktória Angliája. A nemek közti egyenlőség, vagy éppen a szerelem szabadsága – Theo irigyli ezeket és azért a mai átkapcsolás is megvan. Közel sem van ott a mi világunkban sem, ami itt Asgard jellemzője. Így van némi érzékenyítés a cselekményben.

Az viszont nem tetszett, hogy mennyire kevés a nyomozás a korban. Loki nagy csínytevő, és esze ágában sincs a SHARP mellé állni. A saját érdekeit nézi, hamar átlát mindent, és inkább az lesz a téma, hogy egyesek hogyan akarják kijátszani őt, nem is sejtve, hogy az átverések istene lépésekkel előttük jár. Kicsit olyan volt ez az egész, mintha mindenki kártyázna, miközben Loki sakkozik. Nincs egy méltó ellenfél sem, és mivel pillanatok alatt minden tiszta előtte, nem is izgalmas a sztori.

Az nem tudott lekötni, ami minden mögött áll. Loki harca, hogy ő legyen a kiválasztott. Itt még kiforratlan személyiség, még keresi a helyét. Még bármi lehetne belőle. Nem akar rosszat – csak éppen egészen más képességei és észjárása van, mint a többieknek. Az érdekes rész az, hogy Odin akaratlanul is hogyan erősít rá mindenre, amit nem szeret a kisebb fiában. A kivételezés Thorral, ahogy Loki mintha direkt alázva lenne mellette és hogy igazán esélye sincs. Őt mindenki elkönyvelte már a történet gonoszának – csak maga nem még. Önbeteljesítő jóslat? Azért annyival bonyolultabb a helyzet, hogy alapból erre van késztetése. Még javulhatna, más lehetne, de a környezete nem engedi. Nincs is más út, mint elfogadni a sorsot és rálépni az útra, szabad akaratból. Ilyen téren ifjúsági ez a regény: Loki hiába isten és emberi mércével öreg, ebben a sztoriban válik a Lokivá, itt ér véget számára a naiv ifjúság. Megismeri magát és rálép az útra – talán az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor újra ott áll Thor mellett és Loki életében először meglátja, miért Thor a hős, ő pedig az intrikus.

Van a történetben humor és sok utalás is a későbbiekre is. SHIELD elnevezés egy titkos szervezetnek, vagy éppen az amerikai, akinek Stark a vezetékneve… Ezeket tudtam értékelni, de inkább örültem volna a történet jelenében egy izgalmas kalandnak. Nekem kevés is, lassú is volt a cselekmény.

Amora és Theo karakterét viszont szerettem. Nem kaptak túl sok jellemzőt, de nagyon kidomborították, hogy Loki mi mellettük. Visszatérő motívum az árulás és a kapcsolataikat ez át is hatja. Legyen az illető jó vagy rossz megbélyegzés alatt, Loki nem kötődik. Elárul. Valahol szomorú is, egy-egy ponton mindketten többet érdemeltek volna tőle, de pont ezek hozzák el az utolsó lépéseket, amelyekben megszületik Loki végső jelleme.

Nekem ebben a formában kevés volt: a kaland, a mágia, a korszak mind lehetett volna több. Ez egy jellemalakulásról szóló sztori, minden más csak körítés hozzá.

Lee: Loki - A csínytevő sorsa – Mint fantasy: 50% akadnak jó ötletei és utalások az univerzumra, de alapvetően karakterközpontú és több lett volna benne.

Szubjektíven: 35% voltak jó ötletek benne, mint az emberi világ a viktoriánus korszakban megmutatva, de a történet kevés és hiányzott a nyomozás, a krimi belőle.