Iskolás, barátos, népszerűségre hajtó, testvéres.

Greg kapott egy naplót, és bár naplót írni semmi kedve, elkezd bele rajzolni és beszámolni a napjairól. Mindig van valami az iskolában, ami miatt tollat kell ragadni. Hogyan jelentkezett diákfelügyelőnek és élvezte a reggeli forró csokit, míg egy alkalommal bepanaszolták, amiért ijesztgette a kicsiket, akiket haza kellett kísérnie. Mikor meghirdetik az iskolaújságban a képregény-rajzoló helyét Greg, aki szeret rajzolni és amúgy is tetszik neki az a poszt, a barátjával kezd el képregényt írni, majd nyer a saját alkotásával. Az már kevésbé tetszik neki, amikor a tanár átírta a képregényét és a humor helyett tanulásra akar buzdítani. Miként vág bele a világ legnagyobb hóemberének megépítésébe, hogy telik a Halloween és mi várja a karácsonyfa alatt – helyett a pincében. Veszekszik, megsértődik, békül és a családdal is mindig van valami.

Tény, nem én vagyok a célközönség. A humorán túl inkább kirándulásnak tekintem, hogy mi járhat egy fiúgyerek fejében. Bár öcsém van, és voltunk mi is gyerekek, azért nem az volt akkoriban a téma, hogy miről mit és miért gondol. Egyáltalán, mennyire máshogy él meg dolgokat egy kisfiú, mint egy lány.

Az első, hogy nem véletlenül van a címben, hogy ropi. Elsőre nem értettem, nekem a szövegkörnyezetből derült ki, hogy milyen is egy ropi gyerek. Azt hiszem, ma már nem így hívnám. Játékfüggő, vézna, szociálisan a helyét kereső. Bár a rajzok alapján a vézna az, ami leginkább benne van. Használják is a cselekményben humor forrásául és Greg hol tenne a ropi volta ellen, hol meg nem érti, miért nem lehet így békén hagyni.

Talán az a könyv legnagyobb vonzereje, hogy Greg messze nem egy tisztán jó karakter. Sőt. Vannak jó tulajdonságai, de éppen annyi dolgot tudok mondani ellene is. Ettől igazibb, és valódi gyerek érzete van. Egyrészt, megszokta, hogy Rowley a csatlósa és az van, amit ő akar. Felettébb önző srác is, és folyamatosan mozgatja, hogy neki mi lenne a jó és hogyan alakuljanak a saját dolgai. Hagyja, hogy a barátja kerüljön bajba, ha neki is hátránya származna az igazságból. Hazudik akár, megtéveszt és valahol akarnok is. Természetesen sokkal rosszabbnak érzi az életét, mint amilyen az. Ugyanakkor erőt tud venni magán, és tud rendes lenni. Kreatív, tele van élettel és valami mindig történik vele.

Nagyon mozgalmas és gyorsan is olvasható a kötet. Eleve csak a valamiért lejegyzésre méltó események vannak leírva, és Greg nem egy túlzottan lelkiző alkat. Nem is mond ki dolgokat, nem elemzi magát, de azért mindig átjön, ha elégedett magával vagy éppen féltékeny. A tettei, a cselekmény jobban beszél róla, mint maga a szöveg.

A többi szereplő is lényegre törően van megírva. Van egy-két tulajdonságuk, ami eléggé fel van nagyítva és arról megismerhetők. Olyan kategóriát nem érdemes felállítani, hogy jó vagy rossz. Inkább Greg mellett vagy Greg ellen, ami működne. Itt is érvényesül, hogy Greg világának mennyire saját maga a középpontja, és az alapján ítéli az embereket, hogy éppen mit tettek érte/ellene.

A Heffley család felépítése különben is olyan téma, amivel elszórakoztattam magam. 3 fiú, és a legkisebb annyival fiatalabb, hogy az már feltűnő. Manny neve is furcsa. Roderick, Gregory és Manny? Egyszer az is megfordult a fejemben, hogy a szülők váltak és az új párkapcsolatból van Manny, de nem. Édestestvérek. Pedig Manny az, akinek mindent megengednek, mindent megkap és kivételezett. Mégis, Greg inkább vele jön ki, mint a bátyjával.

A kötet szerves részét képezik a rajzok is. Annak a képregénynek a szintje, amit Greg bead a versenyre. A humor ebben is megvan, csak éppen nagyon nem tetszettek az emberi arcok. Manny pl. olyan, hogy egy kis patkány előbb eszembe jut róla, mint egy gyerek.

Mivel a Disney berendelte animációs sorozatnak, gyanítom, hogy megint lesz egy fellendülő időszaka a sorozatnak. Van addig is bőven része, amit magyarul is lehet még olvasni.

Kinney: Egy ropi naplója – Mint gyerekkönyv: 85% humoros, gyorsan fogyasztható, és könnyű azonosulni a főhőssel.

Szubjektíven: 65% szerettem a tempóját, a mozgalmasságát – a humor és a cselekménye azért nekem nem egyszer gyerekes, de gyerekkönyv…