Fülszöveg: 

Jerry alig várja, hogy végre bevehesse magát a régi, sötét és kísérteties barlangba, amit a vízparton talált.

A többi gyerek azonban elmesél neki egy történetet. Egy kísértetrôl szóló történetet, aki vagy háromszáz éves.

Egy kísértetről, aki csak teliholdkor bújik elő…
…aki a barlang mélyén lakik.

Jerry persze tudja, hogy ez nem több bugyuta, légből kapott kísértethistóriánál… ugye?

Szerintem: 

A Stine-könyvek és örökség nyomán már több film és műsor készült, így annyira nem lepett meg, hogy milyen az eredeti regény verzió. Kicsit tényleg horror, de elsősorban gyerekeknek készült.

Vagyis, nekem nem volt meg a

félelem szintem. Nem azért, mert gyerekek a főszereplők és a misztikus alakok is. Csak éppen annyi ijesztő eset, vagy valami igazán rettenetes nem történik velük. Még egy rendes szellemek elől menekülős jelenetet sem kaptunk. Inkább kalandos a történet, testvérek nyári nyaralós nyomozgatásával. Szinte a jump scream regénybeli verzióját kapjuk: egy-egy meglepőnek szánt húzás, ijesztgető elem megjelenése.

Stine a horror filmek örök sablonját is igénybe vette, de ez különben is jellemző a történeteire. Nem lehet minden szálat elvarrni, a gonosznak valamiképpen meg kell maradnia és fenyegetőnek kell lennie későbbre is. Ettől kissé csalimese jellege is van, mert ezt a végső fordulatot egy utolsó, záró csavarként dobja be, mintha a gyerekbe akarná akasztani a lélegzetet. Meg félelmetesebb is, hogy csak elképzelni lehet, mi jön még. Ilyen a Kísértet-part vége is, hangsúlyosan. Brad még ki is emeli hangosan, hogy most mit kezdjenek a gyerekekkel? Olvasótól függ a válasz. A gyilkosságtól a békés megoldásig bármi elképzelhető. De az elhallgatás, a saját képzelet bekapcsolása, az félelmetes.

Mennyire meglepők a csavarok? Gyerekként inkább az lenne. Akkor a kívánt meghökkentő hatást is elérné a szerző. Mára sajnos az ilyesmi eléggé el lett koptatva, láttunk már nem egy ilyen filmet.
Terri és Jerry ugyanis tudják, hogy a parton kísértetek járnak. Gyanúsított is lesz, ki nem élő ember. Azonban eléggé adja magát, hogy valójában a távoli unokatestvérek, akikről eddig nem hallottak, noha egykorúak velük, inkább ők gyanúsak. A végső csavar, az is ez a kategória. Ha tudod, én meg tudtam, hogy Stine mindig hat egy ijesztő, nyitott elemet a végére, adja magát, hogy csak ez lehet a vége és a nagy leleplezés.

A szereplők jelleme, az indítékaik is gyerekirodalomra vallanak. Mindenki egyszerű lélek és igazán senkit nem tudnék jellemezni. A főszereplő gyerekeket sem. Nyilván kedvesek, cserfesek, kíváncsiak, de még nem igazi jellemek. Ahogy a többiek esetében meg az lesz belőlük a fontos, hogy szellemek, akik még élni akarnak és ezért ártani is képesek.

Rövid, gyorsan olvasható. Nyelvezetében is gyerekbarát.
Plusz, a Könyvmolyképző mutatós küllemet adott neki. Sokkal jobban tetszik ez az új verzió, mint a korábbi volt.

Nem teljesen fair a könyvvel, hogy mai felnőtt és horror filmeken edzett fejemmel értékelem, mert így a gyerekkönyv volta miatt várható a csalódás. Mert felnőttként nem elég ijesztő és nem elég nagy a csavar, de gyerekkönyvnek jó volt így. Vagyis, a célközönségnek nagy eséllyel jobban bejön.