Fülszöveg: 

Greg Heffley világéletében egy dolgot akart: felnőni. De vajon tényleg olyan remek dolog a felnőtté válás, mint amilyennek ő azt hiszi? A fiú-lány bulik és a növekvő felelősség terhei mellett Gregnek még a kamaszodással járó kínos változásokkal is meg kell küzdenie – ráadásul mindezt úgy, hogy nincs mellette a legjobb barátja, Rowley. Vajon egyedül is állja majd a sarat? Vagy leteríti a rideg való?

Szerintem: 

Nyár vége, majd iskolakezdés. Greg pedig

meséli tovább mókás mindennapjait a családjával és az iskolai eseményekkel. Kinney kis is hozza belőle a maximumot, csak.

Már a nyitányban azzal szembesültem, hogy Greg mennyire önző és önimádó gyerek, amit még mindig rosszul viselek. Nyilvánvaló, hogy Rowley nem egy túl okos, de azért hátborzongató, ahogy Greg nyilatkozik róla és a barátságukról. Hogy egyenrangú felek voltak – mégis, mikor? Gregnek nem barát kellett a személyében, hanem egy csicska. Az se jött rosszul, hogy Rowley családja sokkal gazdagabb, mint a családja, így onnan is mindig csurrant-cseppent valami neki is. De ebben a részben haragban vannak és Greg folyton azt figyeli, mit csinál a másik.
Kinney jól is el is kapta, ahogy magának is bebeszéli, mennyivel többet ér a másiknál. Ahogy annak gyengeségein magában szórakozik. Közben meg majd megfullad az irigységtől. Fel nem foghatja, Rowley miért boldogabb nála.
Amit pedig mindebből ki akarok hozni, hogy Greg még mindig ellenszenves nekem. Ahogy az önzősége azzal párosul, hogy remek embernek látja magát, rémes. Nincs bajom az antihősökkel, csak ne akarják maguk jónak eladni/hinni. Greg meg ezt teszi.

A kalandjai viszont tényleg jópofák. Kinney halmozza az ötleteket, és kapunk most iskolai ottalvós bulit, elvetemült takarítónőt, esküvői kalamajkát és iskolai felvilágosítást. Eszembe is jutott az itt osztogatott tájékoztató füzetekről, hogy a Szexoktatásban mennyire ósdinak látták őket. Itt viszont még kisebbek a szereplők, és őket inkább ijeszti ez az egész téma, és Greg pl. ki se akarja nyitni az anyjától kapott ismeretterjesztő lapot.
Az egyik történetszál követi a másikat, mozgalmas és gyorsan olvasható az egész. Akár folyamatosan, akár részenként is lehet olvasni, a felépítése alapján mindkét verzió könnyeden megvalósítható.

Ami nincs, az a fejlődés. Mindenkinek megvan a maga típusa, szerepe és abban is marad. Ez a sorozatnak már az ötödik kötete, de senki nem tanult semmit, ugyanolyan dolgai vannak, mint korábban. Kicsit a South Park gyerekverziójában is érzem magam. Ahogy azok a srácok se nőnek fel sose, Greg mindig kisiskolás marad, ahogy Manny meg ovis. Aztán lehet, a későbbiek rám cáfolnak, de ebből és a korábbi részekről ez a benyomásom.

Hangulatos a kötet, humoros. A cselekmény, a beszólások és a kiegészítő illusztráció is. Igaz, ebben a kötetben találtam meg az eddigi legrosszabbul sikerült rajzot. Az esküvőn levő rokonok között van egy tipegő/baba is. Annak, amilyen feje van… az egy pelenkás.

Vagyis, maradt az eredmény ugyanaz. A történet és a kötet humorát szeretem, de Greg eléggé ellenszenves számomra.