Szerelembe eső, politikához kötődő, saját identitásért kiálló.

Alex Claremont-Diaz az első amerikai női elnök fia, a Fehér Házban él és maga is politikusnak készül. Mivel éppen az anyja újraválasztási kampányának közepén járnak, nagyon nem jön jól, hogy Alex egy rendezvényen szinte összeverekedett az angol herceggel, Henryvel. A botrány elkerülése végett a két fiatalembernek el kell játszania, hogy jó barátok és Alex Angliába utazik. A közös programok és hétvége alatt rá kell jönniük, hogy lehetnének valóban barátok és sok közös van bennük. Később is rendszeresen írnak egymásnak, és ha bármi gond van, a másikat keresik meg. Alex mégis ledöbben, amikor a közös szilveszter alkalmával régi barátnőjével csókolózik és Henry sértetten elrohan. Utánamegy, és Henry megcsókolja. A herceg titokban meleg, tetszik neki Alex – de mit kezd mindezzel az amerikai fiú? Ha viszonozza is Henry vonzalmát, milyen jövője lehet egy ilyen párosításnak?

Akkora a hype a kötet körül, hogy amikor megkaptam, gyorsan elolvastam én is, hogy értsem, miért szerették olyan sokan. A rövid válaszom: nem tudom.

Kétféleképpen tudom értelmezni. Egyrészt, nézhetem simán, mint szerelmi történet. Ez az, amiképpen jobban tetszett. Nem csak egy vonzalom van kifejtve, hanem egy olyan kapcsolat, aminek története van. Évekkel korábbi az ismertség, előbb voltak ellenségek, mint barátok, majd szerelmesek. Megmutatja a szerző, hogy érzelmileg hogyan passzol össze Henry és Alex. Mellette van szó a testi oldaláról is a kapcsolatuknak, de azért nem szélsőségesen megy el a szex felé a regény.

Viszont, bennem felötlött, hogy mégis milyen megoldás, ahogy Alex járni kezd Henryvel? Korábban csak barátnői voltak, szívtiprónak is számított, és ő nem csak megjátszotta, mint Henry, aki csak férfiakhoz vonzódik. Majd jön egy csók, és hirtelen rádöbben, hogy biszexuális? Vagy csak Henry tetszik neki? Mert végig volt egy olyan érzésem, ha nem lenne Henry, különben lányokkal járna, eszébe sem jutna egy egynemű kapcsolat. Túl kényelmesnek érzem, hogy egy csók hatására változik a szexuális irányultsága. Azért szerintem az nem annyira likvid, hogy 21 évesen csak úgy rájön, hogy hoppá, nekem azzal sincs bajom, ha a párom pasi. Eddig azt olvastam, abban is hiszek, hogy a szexualitás nem választás kérdése, de itt Alex esetében olyan, mintha az lenne.

 A mellékszereplők és a különféle családi kapcsolatok viszont szépen meg vannak írva. Az különösen tetszett, hogy mennyire másként reagál a két család. Mondjuk, nem meglepő, hogy az amerikai az elfogadó, míg a konzervatív angol az elutasító… De a családtagok és barátok jellegzetes alakok, és meg lehetett jegyezni őket. Ugyan ez elsősorban Alex és Henry regénye, de legalább vannak köröttük olyan személyek, akik befolyásolják az eseményeket, és nem csak végszavaznak a fiúk szerelmi történetének.

Van humor is benne – a coming out szül poénos helyzeteket. A kedvencem Alex anyjának prezentációja, aki egy diasorral igyekezett rájönni, hogyan kezelje a fia és Henry kapcsolatát.

A másik oldal, a politika, ott viszont csak olyasmi van, amibe nagyon bele tudok kötni. Eleve az, ahogy Alexet kezelik. Mintha amerikai nemes lenne – azért az elnök fia nem ugyanaz, mint egy király fia. Mintha az ő magánélete hatással lenne hosszú távon az amerikai közéletre és külpolitikára. Egy elnök 4 évre kap kinevezést – mit számít, hogy az elnök gyereke milyen viszonyban van egy európai uralkodócsaláddal? Az a baj, ha a szülő politikájára hatással van a gyereke magánélete. Az angoloknál is, a kormány dönt, nem a királynő, pláne nem a királynő unokája. Lényegtelen, hogy ez a két fiatal ellenség vagy szerelmes. (Maximum bulvártéma, az meg nagyon nem politika.)

De ott van az is, amikor az egyik kampányban azt feszegetik, hogy Ellen megválasztott elnök lehetne-e, ha nem tökéletes szépség. Könyörgöm: huszonéves gyerekei vannak, és ő maga sem tinianya volt. Egy minimum ötvenes nő, mint tökéletes szépség? Nekem túlzásnak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy Amerikában nem divat a fiatal elnök. Így szépen átcsúszik vágyálomba Ellen alakja: nő, viszonylag fiatal, szép, liberális és a volt férje mexikói. Aztán nézzük meg a mostani és az előző elnököt. Nem is ragozom tovább.

Összességében szerelmi történetnek némi fenntartással elment, de az elnök fia – herceg kapcsolat és a választások körüli ügyek engem inkább bosszantottak. Sokkal közelebb lehetett volna a realitáshoz, mert ez így nagyon mese.

McQuiston: Vörös, fehér és királykék – Mint new adult: 65% érzelmileg felépített, humort is felhasználó LMBTQ történet, hiteltelen politikai színezettel.

Szubjektíven: 45% a mellékszereplőket, egy-egy humoros helyzetet szerettem benne, de különben kötekedni tudok vele, főleg a beleerőszakolt politikai mese miatt.